- Kicsim... nem lesz semmi baj. . apám is befutott. Nagy hatalmú varázsló ő, akinek általában elég egy pillantás ahhoz, hogy elérje célját. Most is, csak végighordozta jeges tekintetét a tömegen, mire a legtöbben lehajtották a fejüket, és a pálcájukat. Szerintem ért a legilimenciához. Harry azonban még mindig kivont pálcával állt.
- Tudod, hogy mit tettél? Elengedtél egy halálfalót! Most szabadon fog garázdálkodni és gyilkolni!

- Remélem, te leszel az első, akit megöl. - feleltem szárazon. Nem tehettem róla, csak úgy kicsúszott. Meg aztán az én bátyámat ne szólj le senki! Erre elvesztette a fejét, de nem csak ő. Hanem a többiek is. Egyszerűen megfogtak, és lehurcoltak az étkezőbe. Valaki hívta Dumbledore-t. Jó kis tanácsot hívtak össze nekem. Lassan kezdem megszokni az itteni életet. Hasonlított az Új-Zélandi nyarakhoz. Ott is egyfolytában ilyenek miatt kerültem bajba. Hogy a nálam "nagyobb" embereknek beszóltam. De nem szándékosan. Nem is gondolom át sokszor, hogy mit mondok. Csak amikor már késő volt.
Dumbledore meghallgatta a vádakat.

Lassan, kifürkészhetetlen tekintettel rám pillantott. Úgy éreztem, hogy belém lát. Volt ugyan Okklumencia szakkör, de nem gyakran látogattam: a büntetőmunkák nem vették figyelembe a szakköröket. Meg aztán, annyira nem is érdekelt a dolog. Most már látom, hogy hasznos lett volna. Annyit megjegyeztem, hogy nem szabad semmire sem gondolni. Ürítsd ki az agyad! Meg az, hogy a szemkontaktus az alapvető lényege a legilimenciának.

Megpróbáltam nem a szemébe nézni, és lehetőleg semmire nem gondolni. Viszont ott álldogálva rájöttem, hogy még mindig nagyon fáj a bőröm. Próbáltam csak erre gondolni. Az egész jól ment.

- Miért tetted ezt? - kérdezte csalódott hangon. Rossz érzés volt... rosszabb, mintha kiabálna. De megpróbáltam elhessegetni ezt a gondolatot.

- A bátyám volt. Mindenki követhet el rossz döntéseket, nem? Tudom, hogy nem tettem rosszul. Megérdemli, hogy éljen. Klassz srác. - feleltem büszkén. A szüleim ott álltak a fal mellett, és dicsérő tekintettel néztek engem.

- Gyilkolni fog! Most megy Tudodkihez, és elmondja neki, hol van a Főhadiszállás. - fortyantak fel a varázslók.

- Kitörölték az emlékezetét, rémlik valami? - gúnyolódtam. Dumbledore intett a kezével, mire csend lett. A vén róka! Tudhat valamit, ha így hallgatnak rá!

- Hová ment? - kérdezte.

- Nem tudom. De ha tudnám, se mondanám el. - igaz is volt. Nem köpnék. Soha. Pláne nem a bátyám.

- Hazudik! - pattant fel az egyik varázsló rám szegezett pálcával. Itt lépett közbe apám.

- Bocsánat. - csak ennyit mondott, és az elég volt ahhoz, hogy a varázsló leeressze a kezét. - Elmegyünk.

- Nem mentek sehová, ti halálfalók! - sziszegte a Potter fiú.

- Talán rabok vagyunk? Ezt nem közölték velünk. - szóltam én is. Éreztem, hogy a levegő szinte vibrált az egymás felé forduló erőtől. Mi hárman, meg az a sok varázsló. Mint egy végszóra, berepült a madaram: egy elegáns sólyom. A levegő urai közé tartozott. Imádtam őt. A neve Padrone di Aira is azt jelenti: a Levegő Ura. Egy levelet hozott, amit rögtön apám kezébe ejtett, és leszállt a vállamra.

- Hol jártál, kincsem? Mit hoztál nekünk? - suttogtam neki, mire ő okos szemével rám tekintett, majd a levélre, amit apám már olvasott. Amikor végzett, odaadta anyámnak, végül nekem is. Ez állt benne:

Kedves Martin!
Már vártam, leveled mikor érkezik hozzánk. A Tanácsot nálunk fogjuk megtartani. Gyertek el, amint tudtok. Én már elküldtem az összes baglyomat a család többi tagjának. Mindenki siet, ahogy csak tud. Akit csak tudsz, hozd el. Siessetek. A Tanács megkezdésének időpontja ennek a levélnek a kézbentartásától számított 48 órán belül kezdődik.
Siessetek!

Ölel benneteket: Hugó


Apám megvárta, amíg elolvasom, majd odavitte Dumbledore-nak is, hogy lássa: nincs titkolnivalónk. Ő átfutotta szemével, majd bólintott.

- Menjetek hát! - azzal visszaadta a levelet. - Azonban Vanarin még iskolaköteles. Ha ti itt maradtok, akkor is Új-Zélandra fog járni? - tekintett apámra fürkésző tekintettel.

- Nem. Szeretnénk beiratni a Roxfortba. Ha lehetséges, Igazgató Úr... - nézett az öreg varázslóra. Meglepődtem. Mármint gondoltam, hogy nagy varázsló, meg ilyenek, de azt nem tudtam, hogy ő igazgató. Bólintott, és rögtön a kezembe is nyomott egy levelet, hogy felvettek a Roxfortba. Harry felnyögött.

- De Dumbledore Professzor! Nem lehetne visszaküldeni őt? - kérdezte.

- Mi az, Potter csak nem félsz egy halálfalótól? - kérdeztem gúnyosan. - Ne félj, majd visszafogom magam! Téged a bátyámnak hagylak!

- Elég! - Hasított egy éles hang a teremben. Pitoné volt. - Ne civakodjanak! Nőjenek fel végre! Ilyen gyerekes emberekkel semmire nem megyünk! Mit fognak jövőre az iskolában csinálni?

- Nem a maga dolga uram. - feleltem felhúzott orral.

- Jövőre a tanára leszek kisasszony, úgyhogy próbálja megemberelni magát. Hallottam, hogy nagy bajkeverő. A Roxfortból azonban kicsapják, hogy ha olyanokat tesz, mint ott... - elsápadtam: ő, mint tanár? Jézusom.

- Mit, Professzor? Mit csinált? - kérdezte egyből Potter.

- Nem a te dolgod, kölyök! - mordultam rá, holott egyidősek voltunk. - Ha jól hallottam, te is tettél egyet s mást. Egyébként, a Professzor sem különb nálam. A múltat nem olyan könnyű megváltoztatni, mert annak nyomai vannak. - pillantottam feltűnően a bal kezére, ahol a jegy volt. Persze semmiben nem voltam biztos. Viszont feltűnően jóban van a bátyámmal. Gondoltam, hogy neki is lehet ott valami. Elsápadt, és a kezéhez kapott. Bingo. Akkor jöttem rá, hogy ez a dühét jelzi. - És nem csak látható nyomai. Ott vannak azok mindenütt... a lerombolt házakban, és a meggyilkolt mugli tetemek... - de nem tudtam folytatni, mert nekem esett. Puszta kézzel. Illetve esett volna, ha apám azonban nem hagyta volna.

- Vissza jóember! Csak nem veszi magára az imént hallottakat? A lány nem tud semmiről. Csak a szája nagy.

- Meg az esze, hogy ezt kikövetkeztette... - morogtam úgy, hogy hallja.

- Csönd! - szólt apám dühös szemekkel. - Így csak ellenségeket szerzel magadnak. Meg ne szólalj, amíg itt vagyunk, mert nagyon megbánod! - bólintottam. Nagyon ritkán lesz dühös, de akkor félelmetes. Olyankor mindig jobb meghúzódni. Azt tettem hát, amit mondott. Csendben behúzódtam mögé, és vártam. Láttam Harry kárörvendő vigyorát. Most nem tehettem semmit. De a suliban ezt még visszakapja.

- Mennünk kell. Köszönök mindent. A döntésről majd értesítjük Önöket. - indult volna, azonban Piton megszólalt.

- És honnan tudjuk, Dumbledore, hogy nem rohannak egyből a Nagyúrhoz? - gyanakodott.

- Nem vagyunk halálfalók. Ezt maga tudhatná a legjobban. - közölte apám hideg szemekkel. Majd bizonyítékként feltűrte a bal ingujját, hogy lássák: nincs ott semmi. Anyám és én is hasonlóan cselekedtünk.

- Hagyd őket, Perselus! Nem fogják elmondani. Különben sem tudnák, mert én vagyok a titokgazda. - Hú. Nem tudtam, hogy a Fidelius-bűbájjal van ellátva a ház... hasznos információ. Végül elindultunk. Illetve előbb lehoztuk a bőröndjeinket. Apám ezalatt zsupszkulccsá változtatott egy törött csészét, intett a varázslóknak, majd utasított minket, hogy fogjuk meg. Padrone di Aira-t utasítottam, hogy keressen meg. A fülébe suttogtam, hogy Hugó bácsinál. Aprót bólintott, és kirepült az ablakon.

Láttam, hogy a Potter-fiú nyílt ellenszenvvel méregetett, de azt hiszem, hogy én is hasonló kedvesen tekintettem rá. Próbáltam megjegyezni az arcokat. Újból a jól ismert érzés hasított a köldökömbe, és elindultunk a rokonokhoz, akiket még csak nem is ismerek.