- Ez - vett elő egy kis  kulcsot a zsebéből – a családi széf kulcsa. Az összes vagyonunk a Gringottsban van. Te ezentúl nem ismersz minket! Mi csak a mugli örökbefogadó szüleid vagyunk. Ide nem jöhetsz vissza addig, amíg ki nem derül, hogy élünk. Levelet sem küldhetsz, mert könnyen lebukhatnánk!

Rendben?

- Igen – nyögtem. - De ez miért jó?

- Azért, mert még nincs itt az ideje annak, hogy megtudják, életben vagyunk.

- Jó – mondtam szomorúan.

- A családi kastély is a tied, mint egyedüli örökösé. Albus majd megmutatja.

- Aha – volt az értelmes válaszom. Ez biztos csak egy rossz álom! Ez nem velem történik! Oké, boszorkány vagyok, de hogy nem jöhetek haza többet, plusz még a szüleimet sem láthatom, na ez már több a soknál!

- Hiányozni fogsz! Vigyázz magadra – ölelt meg apa, majd anya is adott két nagy puszit.

- Te most elmész? – kérdezte Tom, a kisöcsém. Még csak 5 éves, de már most nagyon okos. Ő fog a legjobban hiányozni!

- Igen prücsök, de nemsokára újra látjuk egymást. Majd hozok neked sok ajándékot! - Tőle is kaptam két nagy puszit.

- Akkor szerintem, mi induljunk is. Még sok dolgunk van, és estére szeretnék visszaérni a Roxfortba. A holmidért majd eljön egy házimanó. Kapaszkodj a karomba, úgy fogunk hoppanálni.

- Most hova megyünk?

- Hát az Abszol útra!

A következő percben csak azt éreztem, hogy forog velem a világ, és olyan, mintha egy csövön passzíroznának keresztül. Aztán meg éreztem, hogy a talpam keményen a földhöz ütközik. Még jó, hogy Dumbledore ott volt, és elkapott.

Mindenhol „palástos” emberek járkáltak, amiről később kiderült, hogy talár volt.

- Gyere, nincs sok időnk. A könyveidet már beszereztem, amellett meg ott van a Roxfort könyvtára is, úgyhogy most csináltassunk neked talárt. Indulás Madame Malkinhoz.

Végig sétáltunk az utcán, és majdnem az utolsó boltnál álltunk meg. A kirakat tele volt mindenféle ruhával…

- Rendben, megjöttünk! Gyere, menjünk be.

*****

- Áh, Dumbledore professzor, miben segíthetek? – jött oda egy középkorú boszorkány.

- Madame Malkin, örülök, hogy újra láthatom. A kisasszonynak szeretnénk kilenc iskolai talárt és két dísztalárt.

- Rendben! Gyere kedveském – és már húzott is magával az egyik jobb oldalon lévő nyitott ajtón keresztül.

Ott minden tele volt ruhaanyaggal. Rengeteg színben, és mintával. Odavezetett a fekete színű anyagokhoz.

- Innen válassz az iskolai talárjaidhoz, mivel azok feketék kell, hogy legyenek. 

Egy csillogó feketét néztem ki magamnak.

- Nekem ez tetszik.

- Rendben, kitűnő választás. Ezt tegnap kaptuk. Nagyon finom tapintású indiai selyem.

Most pedig, válasz a dísztalárjaidhoz is – mutatott a színes anyagok felé.

Megnéztem a többi anyagot is, volt ott a hupililától a répasárgáig minden. Egy mélybordót választottam, amibe arany szálak voltak bele szőve, és egy sötétzöldet ezüst színű szálakkal.

Miután megmutattam melyikeket választottam, kiküldött, hogy nyugodtan üljek le, és várjam meg. Azt mondta, kb. 10 perc, és kész lesz.

- Sikerült? – kérdezte mosolyogva Dumbledore, mikor kiértem.

- Igen, nekem nagyon tetszenek azok az anyagok, amiket választottam.

- Kész is vagyok – lépet elő Madame Malkin. – Egy perc, és becsomagolom.

- Rendben, köszönjük szépen! Mennyi lesz?

- 8 ezüst, és 13 knút.

A professzor kifizette, majd a csomagokkal a kezünkben kiléptünk a boltból.

- Ezeket, azt hiszem, most összezsugorítom, akkor nem lesz rá gondunk. Most pedig, menjünk a Gringottsba, kéne neked gondolom valamennyi pénz is.

Elsétáltunk egy elég furcsa kinézetű épületig, ahova bementünk. Bent mindenhol csúf kis lények voltak.

- Ők koboldok. Okosak, csak nem igazán barátságosak. Ne maradj le!

*****

- Jó napot, Dumbledore úr, kisasszony! Miben segíthetek? – jött oda az egyik.

- Leila Malfoy kisasszony pénzt szeretne kivenni.

- És láthatnám a kisasszony széfkulcsát?

- Persze! Leila odaadnád?

- Igen – nyújtottam át.

A kobold egy darabig nézte, majd Dumbledore-hoz fordult.

- Ez a család 17 éve kihalt.

- Nem, a kisasszony életben maradt. Le is ellenőrizheti.

A lény felém nyújtotta a kezét, majd egy percre lehunyta a szemét.

- Rendben, igaz! Kövessenek!

Sokáig mentünk lefelé. Úgy röpke fél óra  „utazás” után álltunk meg végre.

- Megjöttünk! Kisasszony, kérem, fáradjon ide. Jó, most tegye a kezét ide – mutatott egy kerek pontra az ajtón.

Ez egy vérvarázs zárnyitó. Csak a közvetlen leszármazott, vagy családtag tudja kinyitni.

Elfordította a kulcsot, mire az ajtó tényleg kinyílt, és…

 4.fejezet