Néhány perc kínos csönd után apa szólalt meg először.

- Ön minek… hogy kerül… mit keres itt?- makogott össze-vissza.

- Örülök, hogy még megismertek Leon, Lione. Már rég láttuk egymást! Örömmel veszem tudomásul, hogy hamis híreket hallottam.

- Hogy találtál meg Albus? – kérdezte apa miután visszanyerte a normális mondatalkotói képességét. Huh, hogy én milyen szakszavakat használok.

- A Roxforti nyilvántartó könyv árult el. Rendbe akartam hozni, és közben megtörtem a varázslatotokat. Így írta ki a gyerekeitek nevét, meg persze a tieteket.

Először biztos voltam benne, hogy romlik a szemem, hisz mindenki azt mondta már 17 éve meghaltatok.

- Khm… apa? Kicsoda Leon és Lione? Meg milyen varázslat? Egyáltalán ő ki?- mutattam az öregre.

- Ezt nem így akartuk, hogy megtud. Én vagyok Leon, az igazi nevem Leon Malfoy. Anyád pedig, Lione Denem.

Ez az egész 17 éve történt, mi akkor elhagytuk azt a helyet, ahol addig éltünk, és ide jöttünk. Új nevet választottunk magunknak, és új életet kezdtünk, remélve, hogy senki nem talál ránk – nézet bosszús szemekkel az öregre.

- Hol laktatok előtte? – kérdeztem.

- A varázslóvilágban, a kastélyunkban, ami Anglia déli csücskében található.

Itt már nem tudtam eldönteni, mit tegyek. Biztos voltam benne, hogy meghibbantak.

- Anyád boszorkány, ahogyan te is. Én és az öcséd varázslók vagyunk. Ő itt – mutatott az öregre, aki kedvesen mosolyogva figyelt miket –, Albus Dumbledore a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Iskola igazgatója.

- Aham – volt az értelmes válaszom. Le kellett üljek, mert szédültem, és egyre idegesebb lettem. Szóval, ők tudták, miért történnek azok a dolgok velem, de sosem mondták el.

- Persze, mert te se mondtál nekik semmit – szólalt meg egy gonosz hangocska a fejemben.

- Ti tudtátok! Tudtátok, és sose mondtátok el nekem – kiabáltam magamból kikelve. - Ennyi éven át becsaptatok! Mit titkoltok még? Van egy gonosz rokonom is? Vagy még valami jó kis meglepi? - már annyira ideges voltam, hogy körülöttem minden a levegőbe emelkedett.

Anya döbbenten nézet rám.

- Nem gondoltuk, hogy van varázserőd. Sosem mutatkozott meg. Azt hittük, kvibli vagy, így nem tartottuk fontosnak.

Dumbledore próbált nyugtatni, de már késő volt, teljesen elborult az agyam.

- Akiket a világon a legjobban szerettem, becsaptak!

- Leila, nyugodj meg – próbálkozott Dumbledore. - Ez a ti érdeketekben volt!

- Ez már sok! Ő miért szól bele? Semmi köze ehhez!

- Hallgasson – sziszegtem oda neki, miközben azt kívántam, bárcsak eltűnne a szája, és ne tudna beszélni. A „képzelő” erőmet még nem próbáltam emberen, de most bejött. Egy döbbent, zavart tekintetű emberrel álltam szemben, akinek tényleg eltűnt a szája.

Anyáék is teljesen ledöbbentek, én meg kezdetem lenyugodni.

Próbáltam összeszedni magam. Nagylevegő… kifúj, nagylevegő… kifúj. Ezt még párszor eljátszottam, mire valamelyest kitisztult a fejem.

Elkaptam egyet az asztalon lévő üdítők közül, és hátra se nézve kivágtattam a kertbe, de előtte, még intettem egyet a kezemmel, miközben arra gondoltam, kapja vissza a száját Dumbledore.

Nem tudom, meddig lehettem kint, de mikor visszamentem anyáék a nappaliban beszélgettek. Ahogy észrevettek, elhallgattak.

Apa kérdőn nézett rám. – Megnyugodtál? – kérdezte.

- Igen, és elnézést szeretnék kérni mindenért –nyomtam meg az utolsó szót.

- El van felejtve – mosolygott Dumbledore. - Egy feltétellel!

- Mi lenne az?

- Hogy tüntetted el a számat?

- Nem tudom, csak azt akartam, hogy hallgasson.

- Meg kell hagyni, egyedi módszereid vannak a meggyőzésre.

Míg beszélt, olyan érzésem volt mintha a fejembe akarna látni. Gyorsan megpróbáltam semmire se gondolni.

- Rendben! Nos a szüleiddel megbeszéltük, hogy odajössz az iskolámba tanulni. Tudom, idősebb vagy, de ez nem probléma. Mivel most nyár van, még ma velem jössz, és egész iskolakezdésig ott fogsz tanulni. Jövőre pedig, 5-es leszel.

- Jó - jelentettem ki.

- Akkor menj, és pakold össze minden szükséges holmidat – mondta apa.

A szobámba lépve hatalmas ládával találtam szemben magam. Az elején nagy arany betűkkel ott volt a monogramom: L.R.M.

Mindent bepakoltam, majd visszamentem anyáékhoz.

Apa odajött hozzam és …

 3. fejezet