|
Zsédenyi Adrienn : A Szürke Patás
Havasvég
tetején
lakik rég,
egy rénszarvaslegény,
a Szürke Patás.
Csak ő húz így szánt, senki más!
Lehet hó,
lehet tél,
szalad, vágtat az égen,
bárhogy fúj a szél.
Se sapka, se sál,
így jó vörös tőle az orra már!
Mert Játékország szíve mélyén
folyton hull a hó,
el kél hát egy hosszú horgolt sál.
Bárcsak látná Télapó,
és húzna gyorsan rá
még tél előtt
egy szarvasfejfedőt!
Jön a szán,
csupa fény,
s miután lefékez a ház tetején, nagy fújtatás
a jel, hogy megjött Szürke Patás.
Csak egy perc,
amíg vár,
hogy a zsákot bedobja
a Télapó, s tova száll
a téli tájon át,
bár nyúzza a huzat a nóziját.
Mert játékország...
Zsédenyi Adrienn : A Tündekirály
Tündérszép, ma varázsos a tél.
Csillagpor.
Kék éjruháját bontja ki az szélben
a Tündekirály,
aki minden lelket gyűlölni,
vagy minden lelket szeretni hív.
Sóhajtás. Ha lengeti a szárnyad.
Csillagfény. A szíved kitár!
A felhők nászát nézve szállsz, félve szállsz.
Szerelmével eléget a vágy.
Zsédenyi Adrienn : Egyszer volt...
Egyszer volt,
most is itt van minden, mi egyszer volt.
Vállalom, vagy titkolom, mégis volt,
jött és elhagyott, mindez én vagyok.
Egyszer volt,
törött padokra tépett ősz hajolt,
vetetlen deszkán tudatlan boldogság,
az első jégvirág, aztán nincs tovább.
Egyszer volt,
mosolyomba villan minden , mi kedves volt.
Egyszer volt, a könnyeimben csillan, mi bánat volt.
Egyszer volt, ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt.
Az vagyok én, mi eddig volt.
Egyszer volt,
mint a túl szép képzelet, olyan volt.
Büszke ház a táj felett volt ilyen,
olyan képtelen, mint a filmeken.
Egyszer volt,
a szülők éppen Párizsban, azt hiszem,
s ágyból néztünk tévét, s a képeken,
nem volt semmi más, ott is szerelem.
Egyszer volt,
mosolyomba villan minden , mi kedves volt.
Egyszer volt, a könnyeimben csillan, mi bánat volt.
Egyszer volt, ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt.
Az vagyok én, mi eddig volt.
Egyszer volt,
három év, vagy kettő, de hosszú volt.
Fékevesztett vonaton zakatolt
át az éveken, vakon síntelen.
Egyszer volt,
minden, ami semmilyen, igen volt,
Nem hittem, hogy lesz ilyen, mint ez volt,
S nem volt semmi sem, csak az életem.
Egyszer volt,
mosolyomba villan minden , mi kedves volt.
Egyszer volt, a könnyeimben csillan, mi bánat volt.
Egyszer volt,
akartam azt, hogy kérdezd meg, mi volt.
S bármi volt,
a jövőmre a múltam válaszolt.
Egyszer volt,
hogy elmondhattam minden rosszat és jót,
s bármi volt,
ölelésem ölelt mindent, mi eddig volt.
Mégis mi volt, az már csak volt.
Zsédenyi Adrienn : Érezd amit én
Érezd, amit én,
érzem belül a szív melegét.
Érzem veled csoda vár
és nekem ez a jó.
Érezd, amit én,
érzem elfog egy lágy remegés.
Érzem veled csoda vár
s hogy nekem ez a jó.
Ártatlan játék lesz csupán,
vagy a végzet húz hozzád?
Az éjjel gyorsan elmúlt,
mondd, mért vágyom
most is rád?
(Mért vágyom most is rád?)
Érezd, amit én,
hallom, ahogy a hang ideér.
Érzem, hogy a zene száll
s hogy nekem ez a jó.
És érzem, amire vágysz
bárhogy titkolnád.
Csak hallgass és figyelj rám! (gyere hú...)
Ártatlan játék lesz csupán,
vagy a végzet húz hozzád?
Az éjjel gyorsan elmúlt,
mondd mért vágyom
most is rád?
Együtt reggel
mintha rég így lenne.
Tízig számolok,
s ha addig te nem kérdeznéd,
akkor majd én: kávét?
Érezd, amit én,
látom, ahogy a fény ideér.
Érzem, ahogy körbejár
és, hogy nekem ez a jó.
És érzem amire vágysz...
Ártatlan játék lesz csupán...
Száz évig maradnék még így...
Zsédenyi Adrienn : A Tündekirály
Tündérszép, ma varázsos a tél.
Csillagpor.
Kék éjruháját bontja ki az szélben
a Tündekirály,
aki minden lelket gyűlölni,
vagy minden lelket szeretni hív.
Sóhajtás. Ha lengeti a szárnyad.
Csillagfény. A szíved kitár!
A felhők nászát nézve szállsz, félve szállsz.
Szerelmével eléget a vágy.
Zsédenyi Adrienn : Good bye!
Csak havazás -
ez hát a tél,
és nem volt soha más.
S a hulló hó,
mint puha takaró;
s mit betakar: mindegy mért,
de véget ért,
csak kis idôre szólt.
Ha fáj is, mondd,
hogy vége, ennyi volt!
Mert jön a nyár -
kitisztul ég és láthatár.
S ha majd múlik a szerelem,
ott marad a szíveden,
ha nem is látod már;
mint nappal fenn a Hold.
Hát bátran mondd,
ha vége: ennyi volt!
Csak körforgás -
ez hát az élet,
nem lesz soha más.
Mert véget ér,
minden ősz és tél
a tavasz és a nyár.
Hát mondd, hogy nem is fáj,
Good bye!
Zsédenyi Adrienn : Ha mindez csak egy álom
Az ablaknál állok, és tükréből rámnéz egy lány...
Ki boldog, hogy él, mert esténként téged vár.
Csak mindig légy enyém,
Nem kell több ennél.
Hisz' az én titkos kis világom
Rég te lettél.
De hogyha mindez csak egy álom,
Nekem még így is szép.
Ne engedd, hogy elvesszen az álmunk,
Éd át velem újra még!
Más nem kell többé,
Egy lett az éltünk.
És ha otthon te vársz,
Bárhol éljünk, az boldogság.
S hajt a tél,
És kint a kertben hó lep el mindent.
Az ünnep estéjén a legszebb ajándék,
Hogy velem élsz!
De hogyah mindez csak egy álom,
(Nincs baj, hisz'gyönyörű)
Nekem még így is szép.
Ne enegedd, hogy elveszzen az álmunk,
Éld át velem újra még!
S ha itt az éj, és a szó úgy száll fel,
Gyöngéd fohászként,
Azt kérném Istentől, hogy mindig így legyen,
Engem láss mindig, bárhol jász!
Nincs jobb, ha karjaiddal átfogsz,
Érzem, hogy álmod bennem él,
Érzem, hogy nincsen más,
Te több vagy nekem mindennél!
De hogyha mindez csak egy álom,
Nekem még így is szép.
Ne negedd, hogy elvesszen az álmunk,
Éld át velem újra még!
De hogyha mindez csak egy álom,
(Nincs baj, hisz' gyönyörű így is)
Nekem még így is szép.
Ne negedd, hogy elvesszen az álmunk,
Éld át velem újra még.
(Mégis, úgy érzem, hmm mostmár gyönyörű minden!)
De hogyha...
Zsédenyi Adrienn : Hazatalálsz
El kell hogy mondd, ami bánt.
Nem bírom nézni azt, hogy sírsz.
Bánom én, mert nem figyeltem rád,
várom én, hogy itt legyél
és fogd a kezem.
Ha hazatalálsz ezután,
velem szép lesz az út.
Nem kell már más,
nekem itt maradt
egy halovány reménysugár.
Mert a szíved az,
mi mindig visszavár.
Azt hittem, jó egyedül,
feledtem emléket és szót.
Bánom én, mert nem figyeltem rád,
látom én , hogy mit sem ér,
ha nincsen, mi volt.
Ha hazatalálsz ezután,
velem szép lesz az út.
Nem kell már más, nekem itt maradt
egy halovány reménysugár.
Csak hazatalálj, s bízni tudj.
Velem szép lesz az út...
Ha hazatalálsz, ezután...
Zsédenyi Adrienn : Így jó!
Azt mondtad, minden kőben elbuknék,
ha te nem fognád jól a kezem.
Én inkább úgy éreztem, elbújnék,
de már többé nem teszem.
Kicsit fájt, ugye érted?
Így jár, aki téved,
de talpra is áll.
Hát én túl fogom élni,
nem tudsz porrá törni,
ez a harc itt eldőlt már.
Mert így jó -
Nekem ez egy igazán jó végszó,
Egyedül más, mégis ugyanúgy jó.
Magam vagyok, sose fogok így félni, baby
és túl fogom élni.
A pórázod nem nyúlt sajnos hosszabbra,
bár így is azt hitted, jár, ami kell.
Én tettem mindent fel egy rossz lapra,
és ezt én hibáztam el.
Kicsit fájt...
Mert így jó -
Már mással vár a holnap,
van nálam néhány új lap,
és tényleg másról szólnak,
túl fogom élni.
Tán bánhatnám, hogy vége,
de azt mondom, hogy végre!
És jó, hogy nem kár érte,
túl fogom élni!
Zsédenyi Adrienn : Játék a szerelemért
Mindenki mondja,
ő nem az akinek látszik,
egyre csak súgja:
nem is érez ő, csak játszik,
csak játszik.
Ne mondd, hogy rossz az út, min jár
hogy rajtam kívül mást is vár.
Ne mondd, hisz érzem, tényleg más
s nem vagyok pusztán csábítás.
Látom az álmom,
ha behunyom a szemeim,
régóta várom,
s most végre van is valamim.
Mese, ugye érzed?
- Szeret, ez a lényeg!
Összetöri szíved!
- Látod, mégse félek!
Nem ad, csakis ígér
- Bunös, aki ítél!
Ez csak egy játék a szerelemért!
Mese, ugye érzed?...
Oda a szíved a szerelemért!
Az érzés bennem folyton nő,
hát ne mondd, hogy ő csak hálót sző.
Ó, hogy is hallgathatnék rád,
hisz téged nem ölelt még át.
Látom az álmom...
Mese, ugye érzed?
- Bár te is látnád!
Hogy milyen, honnan tudhatnád?
Sosem várt, s nézett rád
bőrét nem érezted még,
- gyönyöru szép még
hát hogy is érthetnéd?!
Mese, ugye érzed?
Mindenki mondja,
ő nem az akinek látszik,
egyre csak súgja:
nem is érez ő, csak játszik
csak játszik.
Zsédenyi Adrienn : Joy ride
Baby,baby don't you ever let go
more and more until we both overflow
got a feeling that my heart's never know
I found love.
Tender kisses and I'm floating on air
you can have me anytime,anywhere
when you need me I will always be there
I found love.
Refr.:
And our loves goes round and round
way up high,a Joy ride
we can touch the stars above
we found love.
And our love was heaven sent
from the day,we first met
we've got something they can't touch
we found love.
Loving days is lake a taste of heaven
wanna gaze into your eyes forever
run away and spend our lives together
I've found love.
Baby,baby all it takes is one touch
and immediately I feel a rush
baby boy,too much is never enough
I found love.
Refr.
I don't need anything
when you're here next to me
nobody in this whole wide world
could ever replace you in my eyes
we found paradise
forever you and I.
Our love goes round and round
on a Joy ride
(With ya babe,with ya babe,with ya babe,with you babe)
Zsédenyi Adrienn : Karácsony
Barna lány, tiszta szívvel.
Szeme fényes utcát jár.
A szent ünnepen - hogy boldog legyen -,
jött a széllel, árván.
Szökött lány, szakadt jelmez -,
de a város ajtót tár:
a csend védelmez,
a házak közt őrség sem jár -,
éjfél múlt már.
Angyallá válni,
felhőkkel szállni csudajó!
Kicsi lány, nagy álmodó.
A hajnalt megvárni,
a titkot meglátni oly jó!
Ez az éjjel csillogó -,
és szebben még nem hullott hó...
Barna lány körbetáncol,
dala suttógón bújkál.
Ha lent senkije,
tán' fent lesz helye - jobb, mint bárhol -,
az Úrnál.
Kis virág örömfényben,
padon ülve álmot lát :
a jéggé vált éjben
a rég várt csodát,
ahogy eljött az égi világ.
Angyallá válni...
A lány mosolyog,
mert sorsát már
boldog tűz lángja óvja.
Teste hófedett szobor,
mindentől távol...
Angyallá válni...
Zsédenyi Adrienn : Ma éjjel
Olyan ez, mint mikor egy szerelem lángja lobban
- a szívem dobban
- a zene eltölt, a ritmus feszít... és robban...!
Hey, ma éjjel
a zene sodor el,
s az égbe felemel.
Hey, ma éjjel
a zene simogat,
míg felkel a Nap.
Igéző tengerpart,
egy dallam ébren tart,
egy hosszú tuzforró nap után fülledt éjszakán.
Izzó fények,
bárhova is nézek,
a ritmus, mint egy
szerelem -
lüktet bennem.
Ennyi kell, hogy jó legyen, igen!
Hey, ma éjjel
Ezernyi új érzés
akár egy érintés.
A szívem túlzeng már a zenén - csak ezt hallom én.
Izzó fények...
Hey, ma éjjel...
Izzó fények - a ritmus lüktet!
Zsédenyi Adrienn : Maradok még
Érzem van még
Mérföldek tengerén, ha rám hangolsz, elkísérlek
Hangom még célhoz ér ma, szólamként benned élhet
Ha hallasz, míg hallgatott, s érzed, hogy én mit érzek
Ha mindaz, mit gondolok, egyszer majd benned ébred
Harcolnom volt miért
S nincs ár, mit meg nem ért
S míg érzem, hogy adhatnék
Maradok még
Maradok még
Hoz valamit a holnapod, s benne én is megmaradtam,
S ha így kicsit ott vagyok néhány apró mozdulatban,
Ha rég nem akarod hinni már, hangomból ma mégis érzed
Rám valahol egy férfi vár, s könnyebb lesz az ébredése
Harcolnom volt miért
S nincs ár, mit meg nem ért
S míg érzem, hogy adhatnék
Maradok még
Maradok még
Mert minden egy gyerekkori álommal kezdődik
Hinni magadban akkor is, amikor már minden elveszni látszik
A legszebb az egészben végig járni az utat
Igen, a cél maga az út
Mérföldek tengerén, ha rám hangolsz, elkísérlek
Hangom még célhoz ér ma, szólamként benned élhet
Ha hallasz, míg hallgatott, s érzed, hogy én mit érzek
Ha mindaz, mit gondolok, egyszer majd benned ébred
Harcolnom volt miért
S nincs ár, mit meg nem ért
S míg érzem, hogy adhatnék
Maradok még
Maradok még
Zsédenyi Adrienn : Még elhiszem
Míg nem marja tűz
s nem tépi szél
addig még elhiszem,
még vár boldog év,
s nem hullhat szét
végleg az életem.
Itt vagy velem,
s még elhiszem,
ez a sorsunkban áll.
Miért képzelem?!
- Nincs így már.
Még vállalom,
még folytatom
míg egy csepp fény is él,
míg mondhatom:
van esély...
Refr.: /Míg nem marja tűz
s nem tépi szél.../
Ha egyszer is érzed,
hogy tőlem dobban a szíved
ha csak egyszer is tőlem kéred,
hogy lelkem adjam érted
Ha egyszer is várod,
hogy ébren őrizzem álmod,
Ha csak egyszer is tőlem kéred, úgysem érhet véget, s várlak téged!
Nem kérhetem,
add most nekem,
amit úgysem tudnál.
De még elhiszem,
biztos vár...
Míg minden újabb reggel
ez lobbant fel.
Zsédenyi Adrienn : Mennem kell tovább
Minden nappal jobban
vágytam rád,
minden szóval elvarázsoltál.
Soha senki nem volt
fontosabb még,
mint te voltál.
Úgy szerettél, bármi történt
nem felejtem már
De még...
...bárhogy kérsz,
mennem kell tovább.
Ne hidd, hogy úgyse fáj
így is túl nehéz a választás.
Nem kérek mást,
ha tényleg véget ér,
csakhogy adj majd új esélyt.
Mondd, hogy: látlak még ne félj!
Percek óta csendben nézel rám
nem hiszem, hogy visszatarthatnál.
Vajon mért nem vettük
könnyedebben az életet?
Mért akartad mindenáron
azt, hogy más legyek?
Mert így
...bárhogy kérsz...
És ha zápor hull le rám
a szívem is enyhül tán.
És a napsugár
majd hoz még száz csodát.
...bárhogy kérsz...
Zsédenyi Adrienn : Miért lett minden más?
Számoltunk csillagfényeket
Álmodtunk úgy, mint két gyerek
Velünk volt minden szél
Még a tél is testvér
Most mindez a végzeted
Refrén:
Mért lett minden más
Érző szívvel láss
Túl sok tán az árnyék
Mégis kell hogy játsz még
Nincs idő, mért vársz
Mondd mért lett minden más
Érző szívvel láss
Túl sok emlék fáj még
Még sem élnék másként
Nincs is választás
Jártunk hol más már elveszett
Szálltunk hol lépni nem lehet
Hol minden szív fél
Ott egy lesz két fél
Túl szép volt hogy elfeledd
Refrén
Legyen megint igazán forró
Van olyan hogy minden visszatér
Van olyan hogy más bolygó, ha itt nincs nagy tér
(Egy kis türelem a szerelembe belefér)
Hozzád köt repülés és zuhanás
Vár még sok álomnál szebb utazás
Van olyan hogy mást vársz, de rám, rám találsz
Refrén
Zsédenyi Adrienn : Messze tőled
Jobb messze tőled !!!
Jobb messze tőled !!!
Mindegy ki szól
csak Értem volt.
Új úton jársz
meg kellett látnom.
Más ébred fel
jó érzéssel
és visszavár.
Miért kell így fájjon?
És csak úgy válhat köddé,
ha sosem látlak többé.
Jobb messze tőled
így lesz lassan könnyebb
más cél és más hely
csak így juthatsz följebb.
Jobb, szívem vágya
emlékekbe zárva
menj, hogyha meglátsz,
ne is fordulj hátra!
Jobb, mindent látni
jobb messze járni,
inkább, mint csendben
hazugsággá válni.
Jobb messze tőled
nem hinni benned
átlépve minden
érted ejtett könnyet.
Nincs bennem vád,
s nem szórok rád
száz éjen át
ezernyi átkot.
De valamit elvesztettem.
Most valami mást kell tennem.
S ha valaki másnak látsz,
mint voltam,
az is tőled lettem.
És csak úgy válhat köddé,
ha sosem látlak többé.
Jobb messze tőled
így lesz lassan könnyebb
más cél és más hely
csak így juthatsz följebb.
Jobb, szívem vágya
emlékekbe zárva
menj, hogyha meglátsz,
ne is fordulj hátra!
Jobb, mindent látni
jobb messze járni,
inkább, mint csendben
hazugsággá válni.
Jobb messze tőled
nem hinni benned
átlépve minden
érted ejtett könnyet.
Meseszép szerelem,
hamisan ne legyen
legyek inkább messze tőled.
Valahol valaki nagyon is igazi,
s ahogy én rég, úgy vár téged.
Ne akarj, ne szeress,
ne hazudj, ne keress,
kis idő és könnyebb lesz már.
Valahány nap után elmúlik és többé sose fáj!
Jobb messze tőled
így lesz lassan könnyebb
más cél és más hely
csak így juthatsz följebb.
Jobb, szívem vágya
emlékekbe zárva
menj, hogyha meglátsz,
ne is fordulj hátra!
Jobb, mindent látni
jobb messze járni,
inkább, mint csendben
hazugsággá válni.
Jobb messze tőled
nem hinni benned
átlépve minden
érted ejtett könnyet.
Jobb messze tőled
így lesz lassan könnyebb!
Jobb, szívem vágya
emlékekbe zárva!
Jobb messze tőled
így lesz lassan könnyebb!
(Jobb messze tőled, nem hinni benned!)
Jobb, szívem vágya
emlékekbe zárva!
(Jobb, mindent látni, jobb messze járni!)
Jobb messze tőled !!!
Zsédenyi Adrienn : Mindhalálig mellettem
Ugyanúgy minden új napon,
futok végig a városon,
s e monoton világ már
egyre többet kér.
S ha semmi nincs már a zsebemben,
de te látszol a szememben,
mégis szép a reggel,
veled bárhol ér.
Refr.:S ha nem látnám többé,
hogy felkel a nap,
s olvad a jég, u-u!
de tudnám, hogy vársz rám
a felhők alatt,
az nekem elég.
Hát bárhol és
bárhogy
Ébredj vagy
álmodj
mindhalálig mellettem,
s nem hiába léteztem. A földön s az égben, a
ködben,
s a fényben
mindhalálig éreztem,
semmi nincs, mit vesztettem.
Ha minden tervem a porba hull,
csak egy gondolat éli túl,
hogy milyen lesz az érzés,
mikor átfogsz majd.
Amit hordozok magamban,
ami nincs benne szavakban,
de valahányszor látlak,
tudom sírig tart.
Refr.:S ha nem látnám...
Zsédenyi Adrienn : Mire vár egy lány?
Mire vár egy lány?
Mondd, mit kíván?
Bár, tudnád, miért ejt könnyet!
Miért néz így rád?
Ki ez a lány?
Mindenki odanéz.
Ki ez a lány?
Mindenkit megigéz és képzeletben vele mész.
Tovább…
Bármerre jár forró a levegő.
Megbabonáz… igazi pimasz nő, kit körbevesz egy szédítő Chanel-felhő.
Mire vár egy lány?(so sexy)
Mondd, mit kíván?(so sexy)
Bár, tudnád, miért ejt könnyet!
Miért néz így rád?
Egy cupéba száll.
Hajába kap a szél.
Telefonál a hangja csodaszép,
Oly lágyan cseng és édesen.
(Mint a pénz.)
Mosolya átjár,
Nem menekülsz.
A szemedbe néz
érzed, hogy elmerülsz
És nem kell többé soha már
Senki más.
Mire vár egy lány? (so sexy)
Mondd, mit kíván? (so sexy)
Bár, tudnád, miért ejt könnyet!
Miért néz így rád?
(Háttérénekesek:
Kérlek, ne hagyj most engem!
Kérlek, ne menj most el!
Áruld el mit tegyek, hogy sose küldj el.
Kérlek, ne hagyj most engem!
Kérlek, ne menj most el!
Áruld el mit tegyek, hogy sose küldj el.)
Mire vár egy lány?
Mondd, mit kíván?
Bár, tudnád, miért ejt könnyet!
Miért néz így rád?
Mire vár egy lány?
Mondd, mit kíván?
Bár minden titkos álmát
Veled élné át, (mert szexi).
Zsédenyi Adrienn : Mondd, ha érzed
Rohanok az éjen át hozzád,
veled együtt átölel a forróság.
Szavaim elárultak már,
de te a csendben szépen elbújtál.
Hát húzz magadhoz, s mondd, ha érzed!
Nem lehet, hogy félsz,
hisz csak egy szó.
- Ha egyszer, úgy is jó.
Úgy kérlek!
Húzz magadhoz, s mondd, ha érzed!
hallanom kell, értsd meg,
csak egy szó, - rég csak tőled jó.
Bőrömön forró érintés.
Gyönyörű, én mégis érzem, túl kevés.
Csak az igazat, az igazat!
- én sosem kérnék mást.
Felejts el minden elmúlt árulást!
Hát húzz magadhoz, s mondd, ha érzed...
Áruld el, míg így érzel,
úgy kell! - Csak könnyedén!
Mondd halkan, vagy álmodban, - ne félj
így nem tudja, nem hallja senki csak én!
Húzz magadhoz, s mondd, ha érzed,
mitől kéne félned?...
Zsédenyi Adrienn : Motel
Motel - szobánk;
hitünk - csodánk,
s ezer üveg - szilánk.
Titok - sziget ,
enyém - tied
lopott - idő
veled.
Refrén:
S a végtelen
tovatűnő percekben
még elhiszem,
mindig ez vár ránk.
Meddig a miénk,
(A motelünk, a szigetünk)
mit örökre kérnénk?
(hol lebegünk, hol szeretünk.)
Meddig van idő
(Hol maradunk, ha akarunk,)
Hogy ne legyen késő?
(hol van esély, hogy velem élj.)
Egy szoba a világ
(A motelünk, a szigetünk)
néhány órán át.
(hol lebegünk, hol szeretünk.)
De a sarkon túl ránk egy új nap hull
egy másik élet vár.
Feszít - kiold
hevít - kiolt
a vágy, mi elsodort.
Szeress, ölelj!
Hisz nincs más hely,
(más hely)
hogy adj, hogy kérj,
s így élj.
Refrén: S a végtelen...
Zsédenyi Adrienn : Őrizlek téged
Ez jó, más, mint száz fotó
szívem szól a szememből
ami megölel, megöl
elmúlt már
vár egy másik boldog tán
mikor ráleltem velem voltál
ha egy az út, több nem jár
őrizlek téged
melletted nem félek
(érted élek, tőled érzek, többet érezz)
őrizlek téged
két szívben egy élet
(száz ígéret semmivé lett)
egy az egy igaz lesz, lásd
(érezd és lásd)
még szép,
a tűz vad lánggal ég
az túl forró világ.
Az felfal mert nem hall, nem lát
nézz most rám
a tűz már nem fér hozzám
mért szöknék miért futnék
nélküled csak elvesznék
egyedül rég nem lennék
őrizlek téged
melletted nem félek
(érted élek, tőled érzek, többet érezz)
őrizlek végleg
két szívben egy élet
(száz ígéret semmivé lett)
egy az egy igaz lesz, lásd
(érezd és lásd)
(érted élek, tőled érzek, többet érezz)
őrizlek téged
két szívben egy élet
(száz ígéret semmivé lett)
egy az egy igaz lesz, lásd
(érezd és lásd)
így jó, így szép
ha nem lennél, ezt álmodnám
Hidd el, hogy így jó, így szép
ha nem lennél, ezt várhatnám
érezd hogy így szép, így jó
ha nem lennél, nincs dal, nincs szó
Őrizlek így szép így jó
hanem lennél nincs szép, nincs szó
Két szív egy lélek.....
Most jó,
ez más mint száz fotó
szívem szól, nincs hasonló
ha nem lennél, nincs dal, nincs szó.
Zsédenyi Adrienn : Száncsengő
Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling -
tél öblén halkan ring.
Feldobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.
Zsédenyi Adrienn : Szánkózás - Sleigh Ride
Hallgasd, hogy völgyön, havason
Csengőnk dala hogy száll!
Friss hóban száguld velünk ez a
Szélnél is sebesebb szán.
Ott lenn a lejtő peremén
Áll sok fiú és lány,
Ujjongó hangjuk öröme ma
Eljut az egekig tán.
Gyere nézd, gyere nézd,
Gyere szédülj el!
Oly gyönyörű szép!
Hó kavarog és szikrát szór a jég.
Gyere hát, gyere hát,
Gyere bújj mellém!
Fogd kezem és nézd,
Hold ragyog és a fényben szánkónk
Meseországba ér.
Szél fújta arcunk kipirult,
Szebb út sose volt még.
Egymáshoz bújva suhanunk,
S álmodunk gyerekekként.
Élvezd az út, hogy kanyarog,
Nincs jobb, ugye ennél!
Meglátod lesz más csoda is.
Ha holnap is velem jönnél!
Benn a házakban már száz és száz kis gyertya ég,
És a fák alatt hány ajándék és mind-mind szép!
És már szól is a dal, sok gyermekhang úgy
zeng, hogy nincs megállj,
És a gesztenye sül, a tortán marcipán...
nyam, nyam, nyam!
Ezt a boldog érzést vártuk mind és úgy hat ránk,
Mint a frissen forralt kávé és a mézesfánk.
Ennyi gyönyörűséget máshol tán csak festett képen látsz;
Oly csodaszép, így marad emlék veled a szánkózáááás,
Oly csodaszép, mind ami történt veled a szánkón...
Hallgasd, hogy csengők hangja
cseng-bong, és hogy száll!
Friss hóban száguld gyorsan
Szélként suhan egy szán.
Ott lenn a lejtő végén
Vár sok jó barát,
Ujjongó hangjuk szinte
Hajtja a suhanó szánt.
Gyere nézd, gyere nézd,
Gyere szédülj el...
Szél fujta arcunk kipirult...
Zsédenyi Adrienn : Szerelem
Hogy jelent egy hét után
Egy gyorsan múló délután
Többet hosszú éveknél
Mi nem fontos már
Ez nem csak perc, mi elszalad
Érzem sorsom része vagy
De mit jelentek én neked,
Bárcsak tudnám
Így csak állok s nézlek tétován
Míg lesz egy apró jel
Miből elhiszem, hogy ez a varázs benned sem más (szerelem)
Több mint egy cél (szerelem)
Több mindennél (szerelem)
S minden újabb nappal több lesz ennél
Bárcsak tudnám, s elmondhatnám
Csak még el kell hinnem, ez szerelem
Egy hét csupán elég nekem
Hogy tudjam, van mit féltenem
Hogy itt vagyok csak jó helyen
S nem vágyom el
Az olthatatlan vonzalom
Benned hol tart, nem tudom
Ha rátaláltál, úgy mint én
Éreznem kell
Így csak állok s nézlek tétován
Míg lesz egy apró jel
Miből elhiszem, hogy ez a varázs benned sem más (szerelem)
Több mint egy cél (szerelem)
Több mindennél (szerelem)
S minden újabb nappal több lesz ennél
Bárcsak tudnám, s elmondhatnám
Csak még el kell hinnem, ez szerelem
Egy jel csupán, s én elhiszem
Hogy véget érhet veled
Egy hosszú úton semmi nem várt rám
Csak ennyi kell, s én engedem, hogy meglásd
A legjobbat bennem.
(Szerelem)
Több mint egy cél (szerelem)
Több mindennél (szerelem)
S minden újabb nappal több lesz ennél
Bárcsak tudnám, s elmondhatnám
Csak még el kell hinnem
Csak még el kell hinnem, ez szerelem
Zsédenyi Adrienn : Szeress most!
Van szerelem, bolondos mosolyod
Úgy ég szivemen
Még a világot is átölelem
Érzem, még nincs kegyelem
Érezz még, ölelj most
/Szeress most/
Egy röpke édes perc, és megváltozott minden,uu-u
Néha jó, de néha fáj
De ha megtalál, (és megtalál)
/Szeress most/
Vidd el a szívem, hisz rég Tiéd
/Szeress most/
Bárhova, bármikor, bármiért
/Szeress most/
Még, még, még, még, még
/Szeress most/
Érezd még, hogy nem elég
/Szeress most/
Mondd ki már, mond mit érzel
Mondd, mi a jó, ha nem a szerelem
Mondd, mire vársz
Mondd, hogy érzed már, érzed már
Fogd a kezem,
Arcom a párnám helyett Rád tehetem
Nem volt soha ilyen nagy szerelem
Többé nem is keresem
Vidd el a szívem, ölelj most
/Szeress most/
Egy röpke édes perc, és megváltozik minden,uu-u
Néha jó, de néha fáj
De ha megtalál, (és megtalál)
/Szeress most/
Vidd el a szívem, hisz rég Tiéd
/Szeress most/
Bárhova, bármikor, bármiért
/Szeress most/
Még, még, még, még, még
/Szeress most/
Érezd még (érezd még)
Mondd ki már, hogy mit érzel
Mondd, mi a jó, ha nem a szerelem
Mondd, mire vársz,
Mondd, hogy érzed már, érzed már
Mert van szerelem, bolondos mosolyod
Úgy ég szivemen
Még a világot is átölelem
Érzem, rég nincs kegyelem
Tied a szívem, ölelj most
Szeress most!!!!!!!
Zsédenyi Adrienn : Téged!
Csak egy gyertyát hagyj most égve,
Nekem az a perc elég,
Amíg ez a láng most ég,
Hogy elmondhassam végre,
Mi az, amit régen érzek,
S nem eleget mondtam még,
Hogy rólad szól már régen minden szó
A szívem mélyén tőled hull csak hó
Az ünnepen vagy már kit vártam rég
Ajándéknak szíved, hidd el, épp elég.
Refrén:
Téged!
(Téged)
Csak ez amit kérek
(Csak téged)
Semmi más nem kell,
Csak veled egy élet
Súgd meg hát, amire szívem várt
Szent karácsony éjjel,
A régen várt csodát.
Csak egy lány áll most előtted,
Akinek a szíve ég,
S te vagy, aki érthetnéd
Nem kérek tőled többet,
Szeress, ahogy én szeretlek,
Nekem az a mindenség.
Mert rólad szól már régen minden szó
A szívem mélyén tőled hull csak hó
Az ünnepen vagy már kit vártam rég
Ajándéknak szíved, hidd el, épp elég.
Refrén:
Téged!
(Téged!)
Csak ez amit kérek
Semmi más nem kell,
Csak veled egy élet
Súgd meg hát, amire szívem várt
Szent karácsony éjjel,
A régen várt csodát.
Hópelyhek lassú tánca
Szikrázó csillagpor
Éj mélyén csengő száll
Ma nekem mind rólad szól.
Hallom már lassú lépted,
S nem kell, csak egy bűvös szó
A szerelem hulljon, mint tájra a hó.
Mert rólad szól már régen minden szó
A szívem mélyén tőled hull csak hó
Az ünnepen vagy már kit vártam rég
Ajándéknak szíved, hidd el, épp elég.
Refrén:
Téged!
(Téged!)
Csak ez amit kérek
(Csak téged!)
Semmi más nem kell,
Csak veled egy élet
Súgd meg hát, amire szívem várt
Szent karácsony éjjel,
A régen várt csodát.
Hópelyhek lassú tánca
Szikrázó csillagpor
Éj mélyén csengő száll
Ma nekem mind rólad szól.
Hallom már lassú lépted,
S nem kell, csak egy bűvös szó
Hogy szerelem hulljon, mint tájra a hó.
(4x)
Zsédenyi Adrienn : Téli rege
Álombéli hófödte tájon,
csillagporba bújt égi tó,
márványkristály jég ablakából,
száll ránk az égi szó.
Térj be hozzánk, vándor!
Nálunk csend és béke vár.
Felejtsd el a gondokat
és a megalázott lélek bánatát!
Hívunk téged, vándor!
Emeld fel az arcodat!
A csillagokban várunk mindahányan,
hogy légy örökre boldogabb!
Zsédenyi Adrienn : Titkok a szélben
Esőcseppek az úton
huvös, párás az éj.
Hozzád bújva még hallom,
hogy a zápor véget ér.
A függöny lebben, s én érzem
hangunk viszi a szél.
S míg lágyan ringatsz a csendben,
tudom, az amit érzek,
benned is él.
Titkom néma a szélben,
édes sóhaj az éjben:
mindig így ringass engem!
- De vágyaim még
csak titkok a szélben.
Arcod perzseli arcom,
s egy szellő frissíti fel.
Olykor elfúló hangom
olyan könnyen árul el.
Csöndes mosolyod kérés,
és én mindent adnék.
Borzong bennem egy érzés:
tudom, hogy már csak
te vagy elég!
De Titkom néma a szélben...
Zsédenyi Adrienn : Túl a fények városán
Ég egy csillag fent
túl a fények városán,
honnan ők, a Rég Elmentek néznek ránk.
Érintetlen csend
táncol át a kisszobán,
s átlibben a múltban vesztett boldogság.
Évek múltak,
Jött száz új nap,
Mégis most, hogy
Fények gyúlnak,
Újra ég sok
Rég ellobbant láng!
Évek múltak,
Jött száz új nap,
Mégis most, hogy
Fények gyúlnak,
Szívünk minden
Lángban téged lát.
Minden tárgyad rég
úgy áll, ahogy hagytad őt.
Állóképpé formáltad a múlt időt!
Itt vagy köztünk még,
gyermekként rád hallgatunk.
Bárhol jársz, mi őrzünk rég, kik itt
vagyunk!
Évek múltak,
Jött száz új nap,
Mégis most, hogy
Fények gyúlnak,
Újra ég sok
Rég ellobbant láng!
Évek múltak,
Jött száz üres új nap,
Mégis most, hogy
Fények gyúlnak,
Szívünk minden
Lángban téged lát!
Hmm...
Hmm...
Ég egy csillag fent
túl a fények városán,
honnan ők vigyáznak ránk.
Zsédenyi Adrienn : Újhold
A tegnapok fénye távoli láng,
Ma ragyog a lét, ma nincs ami bánt.
Forog a sors, hát fordul a tánc,
Még alig hiszem,
Hogy mellettem állsz.
A tegnapok árnya százfele bújt,
Ma vakít az ég, rossz álom a múlt.
Hol az a szél, 'mely egy szürke világba elfújt?
Refr.: Újhold jár-,
Egy szerelem őrzi a szívem.
Még sose látott színeket hoztál.
Ilyen meseszép sose voltál
Újhold jár-,
És szerelem ízű lett minden.
A világra új reményt szórtál-,
Még száll...
A tegnapi bánat célt is adott:
Bár szívembe mart, de élni hagyott.
Jöhetnek százszám szfélni vagyok...
A tegnapi könny sok jót nem élviharok,
Mert ezen a Földön nem igért,
De keserű sója a tengerig ért.
Szemeim nézd, hogy sírtam is, el se hinnéd!
Refr.: Újhold jár-,...
Nézd, csoda ezüst fátyolt hord az ég![Háhá!!!]
Nézd, ahogy felragyog a holdszerű nyakék!
Nézd, milyen gyönyörű, és mégis szebbet lát-,
Ha ránk figyel, ha elvisel két földi szempárt!
[Háááááááááááá]
Refr.: Újhold jár-,...
Megkapja a jót, aki jót vár...
Zsédenyi Adrienn : Valahol egy férfi vár
Rám valahol egy férfi vár,
aki többet ér egy álomnál.
Nem te vagy, aki rám talál,
amit nem kerestél, másé már.
Rám valahol egy férfi vár,
amit összetörtél messze száll,
elhiszem, hogy nálad jobb is jár.
Hol volt, hol nem volt, nincs tovább.
Könnyen jött és ment, nem talált.
Emlékszem, nem volt régen
hogy álompor hullott rám,
mi évekre elbuvölt
egy furcsa éjszakán.
De rájöttem, bármit mondasz,
csak játék és ámítás,
egy szép reggel nem több mint
egy újabb felvonás.
Szebben nem is mondhatnám,
hidd el, nem vagy méltó rám.
S tudom, lesz olyan, ki tényleg jó hozzám.
Rám valahol egy férfi vár...
Hol volt, hol nem volt...
A fátyolköd felszállt lassan,
s feltunt egy másik arc,
egy olcsó és huvös szív,
mit mosollyal takarsz.
Minden, mit kaptam tőled,
csak pár hazug szó,
e szétfoszlott álomban már nincsen semmi jó.
Szebben nem is mondhatnám...
Rám valahol egy férfi vár...
Zsédenyi Adrienn : Vallomás
(Zsédenyi Adrienn, Somló Tamás)
Előbb lépnek el a hegyek.
Előbb szólnak meg a kövek.
Előbb megy vissza a folyó, mint Téged elér egy szó.
Előbb téved el egy madár, mint még egyszer az, ki végre Rád talál.
Előbb fagynak meg a szavak.
Előbb csalhatod meg magad.
Előbb felejted el neved, mint elengedném két kezed.
Előbb ne lássam az eget, mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.
Az vagy nekem, mint földnek az ég.
Az vagy nekem, mint égnek a kék.
Az vagy nekem, mint télnek a hó.
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.
Előbb fagynak meg a szavak.
Előbb csalhatod meg magad.
Előbb felejted el neved, mint elengedném két kezed.
Ó, én előbb ne lássam az eget, mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.
Az vagy nekem, mint földnek az ég.
Az vagy nekem, mint égnek a kék.
Az vagy nekem, mint télnek a hó.
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.
Zsédenyi Adrienn : Vidd el!
Pár könnyű búcsúszó
vége: rég nem jó,
csak kettétört hajó.
Mégis az a ház, hol együtt éltünk,
őrzi két kezed nyomát,
múltunk hajnalát.
Ó, rég tudjuk, vége már,
bőröndöd útra készen áll,
s csak, ami elfért benne.
Minden más
itt áll még a polcokon,
régi folt egy új lapon.
Bár tudnám mért, hisz érzem:
Már nincs miért mondjam, állj,
s nem tudom, mért is fáj,
ha látnom kell,
mit itt hagytál.
Hát vidd el kérlek!
Bár nincs miért sírnom már,
a múltunk csak fáj majd,
vidd el tőlem!
Már nincs miért mondjam, állj...
Én is lassan majd megtanulom,
milyen máshol ébredni.
Egyedül élni,
nélküled félni.
Tudom, tudom,
s hagyom.
De küzdelmem mit sem érne,
ha minden nap látnom kéne még,
amiket tőlem kaptál réges-rég.
Vidd el, tiéd!
Marad elég szomorú emlék
a szívem mélyén.
Már nincs miért mondjam, állj...
Zsédenyi Adrienn : Volt és lesz...
Őrzöm az érzést:
látom, ahogy forrón átölelsz;
súgva énekelsz.
Távoli emlék,
de a tegnapnak nincs vége még...
Őrzöm az érzést:
látom, ahogy szívből ünnepelsz;
mégis útrakelsz...
Álmokat élnék,
várom, hogy úgy lesz, mint rég.
Hívlak és kérlek,
hozz csöndet és szót!
Várlak, míg élek,
ez így lesz, így volt...
Hallom a lépted:
álmodom arról, hogy visszatérsz,
mindent elmesélsz.
Gyúlnak a lángok,
gondűző karácsony hív,
hazahúz minden szív.
Érzem a fényed:
érzem, hogy egymásban létezünk,
bárhol ébredünk.
Várlak a tűznél:
érzem, hogy mellém ülnél...
Többé el nem szöknél.
Hívlak és kérlek...
Hívlak minden percben,
várlak fényben, szürke éjben.
Minden hozzád köt már,
minden tél, minden nyár -,
tudom, sokkal több vár...több jár.
őrzöm az érzést...
Zsédenyi Adrienn : Valahol egy férfi vár
Rám valahol egy férfi vár,
aki többet ér egy álomnál.
Nem te vagy, aki rám talál,
amit nem kerestél, másé már.
Rám valahol egy férfi vár,
amit összetörtél messze száll,
elhiszem, hogy nálad jobb is jár.
Hol volt, hol nem volt, nincs tovább.
Könnyen jött és ment, nem talált.
Emlékszem, nem volt régen
hogy álompor hullott rám,
mi évekre elbuvölt
egy furcsa éjszakán.
De rájöttem, bármit mondasz,
csak játék és ámítás,
egy szép reggel nem több mint
egy újabb felvonás.
Szebben nem is mondhatnám,
hidd el, nem vagy méltó rám.
S tudom, lesz olyan, ki tényleg jó hozzám.
Rám valahol egy férfi vár...
Hol volt, hol nem volt...
A fátyolköd felszállt lassan,
s feltunt egy másik arc,
egy olcsó és huvös szív,
mit mosollyal takarsz.
Minden, mit kaptam tőled,
csak pár hazug szó,
e szétfoszlott álomban már nincsen semmi jó.
Szebben nem is mondhatnám...
Rám valahol egy férfi vár...
Zsédenyi Adrienn : Vallomás
(Zsédenyi Adrienn, Somló Tamás)
Előbb lépnek el a hegyek.
Előbb szólnak meg a kövek.
Előbb megy vissza a folyó, mint Téged elér egy szó.
Előbb téved el egy madár, mint még egyszer az, ki végre Rád talál.
Előbb fagynak meg a szavak.
Előbb csalhatod meg magad.
Előbb felejted el neved, mint elengedném két kezed.
Előbb ne lássam az eget, mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.
Az vagy nekem, mint földnek az ég.
Az vagy nekem, mint égnek a kék.
Az vagy nekem, mint télnek a hó.
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.
Előbb fagynak meg a szavak.
Előbb csalhatod meg magad.
Előbb felejted el neved, mint elengedném két kezed.
Ó, én előbb ne lássam az eget, mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.
Az vagy nekem, mint földnek az ég.
Az vagy nekem, mint égnek a kék.
Az vagy nekem, mint télnek a hó.
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.
ŰŰZsédenyi Adrienn : Vidd el!
Pár könnyű búcsúszó
vége: rég nem jó,
csak kettétört hajó.
Mégis az a ház, hol együtt éltünk,
őrzi két kezed nyomát,
múltunk hajnalát.
Ó, rég tudjuk, vége már,
bőröndöd útra készen áll,
s csak, ami elfért benne.
Minden más
itt áll még a polcokon,
régi folt egy új lapon.
Bár tudnám mért, hisz érzem:
Már nincs miért mondjam, állj,
s nem tudom, mért is fáj,
ha látnom kell,
mit itt hagytál.
Hát vidd el kérlek!
Bár nincs miért sírnom már,
a múltunk csak fáj majd,
vidd el tőlem!
Már nincs miért mondjam, állj...
Én is lassan majd megtanulom,
milyen máshol ébredni.
Egyedül élni,
nélküled félni.
Tudom, tudom,
s hagyom.
De küzdelmem mit sem érne,
ha minden nap látnom kéne még,
amiket tőlem kaptál réges-rég.
Vidd el, tiéd!
Marad elég szomorú emlék
a szívem mélyén.
Már nincs miért mondjam, állj...
Zsédenyi Adrienn : Volt és lesz...
Őrzöm az érzést:
látom, ahogy forrón átölelsz;
súgva énekelsz.
Távoli emlék,
de a tegnapnak nincs vége még...
Őrzöm az érzést:
látom, ahogy szívből ünnepelsz;
mégis útrakelsz...
Álmokat élnék,
várom, hogy úgy lesz, mint rég.
Hívlak és kérlek,
hozz csöndet és szót!
Várlak, míg élek,
ez így lesz, így volt...
Hallom a lépted:
álmodom arról, hogy visszatérsz,
mindent elmesélsz.
Gyúlnak a lángok,
gondűző karácsony hív,
hazahúz minden szív.
Érzem a fényed:
érzem, hogy egymásban létezünk,
bárhol ébredünk.
Várlak a tűznél:
érzem, hogy mellém ülnél...
Többé el nem szöknél.
Hívlak és kérlek...
Hívlak minden percben,
várlak fényben, szürke éjben.
Minden hozzád köt már,
minden tél, minden nyár -,
tudom, sokkal több vár...több jár.
őrzöm az érzést...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
