[3-1]
bocsi, a második sorban az "úgy" helyett "új"-at akartam =)
Köszönjük, hogy megosztottad velünk a történetedet! Nagyon megható volt!
Fanny
Anita |
Nekem egy csodálatos, elfeledhetetlen kalandom volt.
A lovardában, ahova járok úgy csikó született. Rögtön megtetszett, nagyon aranyos kis kanca-csikó volt. Mikor már eljött az ideje, hogy kiengedjék egy karámba az anyjával, alig vártam, hogy bemehessek hozzá. Éppen a nagynénimmel, nagybácsimmal és az unokatesómmal voltam ott, mert az uncsitesóm lovagolni szerett volna. Mikor velük együtt mentem be, a csikó elugrándozott az anyjához, és fedezékbe vonult.
Mikor kimentek a többiek, én lassan, minden tudásomat összeszedve, hogy hogy kell közeledni egy lóhoz, megpróbáltam odamenni. Egyre közelebb kerültünk, és ő nem ment el, hanem kiváncsian figyelt. Aztán leültem vele háttal, mert tudtam, hogy a lovak -főleg a csikók - nagyon kiváncsiak. Egy idő után éreztem valami szuszogást a nyakam környékén. Esküszöm, az volt életem legaranyosabb és legizgalmasabb szuszogása. Közben a csikó becsippentett egy kicsit a hajamból, de rögtön elengedte, ahogy lassan hátranéztem. Nagyon aranyos volt! Lassan, nagyon lassan kinyújtottam felé a karom, ő közben végigszimatolta szinte minden testrészemet. Aztán simogattam a nyakát, a hátát, a fejét. Azalatt mégjobban elkezdett szimatolni, főleg a nyakam és a karom érdekelte, közben halálra csikizett! Én kicsit elnevettem magam, de nem akartam elijeszteni, de el se hittem hogy ott játszadozok egy pár hetes kiscsikóval.
Szinte akkor láttam először ekkora kiscsikót, csodálatos volt, tényleg, én kívánom mindenkinek, hogy átélje ezt =)
Remélem örömötöket leltétek a történetem olvasása közben.
Anita
|
A beküldött valódi állatos kalandok szerzői között sorsolás indul értékes díjakkal, és fel is rakjuk a művüket a honlapra!
Fanny&Lilly |
[3-1]
|