Des Moines-ban, (Iowa) nem sok mindent lehet csinálni hétfő este, amikor a hőmérséklet nulla fok alatt van és az időjárás-előrejelzés 5-9 hüvelyknyi havat jósol. Mivel az időjárás az este folyamán csak később fordult rosszabbra, így a hó nem tartotta vissza az utazástól a Val Air Balroom-ot 3/4 -ig megtöltő jelenlevőket,eljöttek,hogy megpillanthassák Davey Havokot és csapatát ( The Dear & Departed és Sick Of It All nyitotta meg a show-t.) A tömeg nagy része gyerekekből állt, és sokan közülük fekete ruhát viseltek,ki voltak sminkelve és a szemük szemceruzával volt kihúzva. Nehéz volt úgy körülnézni, hogy ne találtunk volna AFI-os pólót viselő rajongókat. Még ha a zenéjük az utóbbi albumaik során a közízlésnek jobban megfelelő, és kevésbé skater-punk-os is lett, az AFI rajongók (Despair Faction) valószínűleg a leghűségesebb és legodaadóbb rajongók, akiket valaha is láttam egy olyan banda számára akik jól játszottak az underground körzetekben.

Most az AFI nagyobb közönségnek játszik a klubbokban és a hatalmas koncerttermekben és a színpadi műsoruk tükrözi ezt a változást. A dobok, mikrofonállványok, emelvények,stroboszkóp tartók mind fehér színűek voltak és ennek megfelelően a banda teljes feketébe öltözve érkezett meg a színpadra. Egyetlen reflektorral megvilágítva, Davey Havok elénekelte a Decemberunderground, Prelude 12/21-jének  nyitó sorait, miközben hátrasimította szeméből a hajtincseit. A közönség teljes tüdőből visszaharsogta a sorokat, amíg Adam Carson a dobot ütötte a 'We Will Rock You' stílusú dallam alatt. A dal befejezéséhez közeledve, Havok leugrott a dob emelvényéről és a banda hirtelen átváltott a 2003-as Sing The Sorrow albumon lévő " Girl's Not Grey" egy rendkívüli verziójába. Az iram innen nem lassult le.

A koncertjük főleg a Sing The Sorrow és a Decemberunderground dalaira összpontosul, az AFI biztosan nem okozott csalódást. Főleg a legújabb albumuknak van digitálisabb, szintetizátorral tarkított textúrája ami teljesnek és vibrálóan elevennek hangzik, habár már talán nem hordozza a spontaneitását és nyersességét  a régebbi, punkosabb daloknak, mint pl.: a "This Secret Ninja"  vagy a " Kung-Fu Devil". Amíg a dühöngő tempójú számok, mint a " Kill Caustic" és a "Dancing Through Sunday" örjöngésbe vezették a tömeget,addig a himnuszszerű dalok, mint a " Love Like Winter" és "Silver And Cold" ( az ő "Yours sins into me" refrénjével) tisztán visszhangzottak a teremben. Amíg Jade Puget figyelemre méltó élénkséget vitt a pl.: a "Leaving Song Part 2."-ba, addig Havok néhányszor köszönetet mondott a közönségnek és elvégezte a feladatát, mint kedves, elbűvölő, ragyogó frontember.

A 2 ráaádás dal a "God Called In Sick Today" és a "Miss Murder" előtt, Adam Carson ráütött a dobokra és utolsóként elkezdődött a "Song 2", a Blur dalának feldolgozása, amit az AFI éjfélkor játszott az MTV szilveszterén. Havok nazális hangja nem volt méltó ellenfele Damon Albarn brit,nyújtott hanghordozásának, de arra elég volt, hogy a közönséget eléggé felpörgesse, mielőtt kilép a kinti hóviharba. Kicsivel több, mint egy óra után ( valószínűleg a 11:00-kor kezdődő kijárási tilalom miatt), a műsor inkább váratlanul ért véget, és átsiklottak néhány alap AFI szám fölött,mint például a "Days Of The Phoenix". Még mindig mindenhol koncerteznek, az alagsoroktól kezdve a klubbokon át a Warped Tour-ig és ez nem könnyű teljesítmény a négytagú kaliforniai punk banda számára. Nehéz megmondani,hogy a zenéjük milyen irányban fog majd kibontakozni a jövőbeni számaikban, de az biztos,hogy a Despair Faction az út minden egyes lépésen mellettük lesz majd.

Fordítás: MRNcia