BRAVO: Nehéz téged elképzelni musicalszínészként. Tényleg így kezdted egykor a pályádat?
DAVEY: Valóban, az egész éneklés a musicalekkel kezdődött. Lehet, hogy mindenki cikinek tartja, de én vállalom. Szeretem a musicaleket. Anyám egy New York-i színházban játszott, szóval elég gyorsan szerelembe estem.

BRAVO: Ő inspirált, hogy te is énekesi pályára lépj?
DAVEY: Lényegében igen. Már öt évesen elkezdtem énekelgetni, a nagypapám tanított nekem dalokat. Arra biztosan emlékszem, hogy édesanyámat hallgatva döntöttem el: énekes leszek. Csak néztem őt a színpadon, és le voltam nyűgözve. Egy kisgyerekeknek szóló darabban láttam először, aminek már igazából a címére sem emlékszem...

BRAVO: És te mikor léptél először a világot jelentő deszkákra?
DAVEY: Negyedikes koromban szerepet kaptam a Twist Olivérben. Ez volt az igazi kiugrási lehetőség számomra. Tényleg beleadtam mindent - bár csak egy aprócska mellékszerepet osztottak rám a darabban. Szerintem senki sem vett észre. Mondjuk azt hiszem, a rendező sem tudta igazán, hogy mit csinál!

BRAVO: Soha egyetlen főszerepet sem osztottak rád?
DAVEY: Dehogyisnem! Elég gyorsan kiderült, hogy tehetséges vagyok. Persze nem tartottam magam nagy sztárnak, azért mégiscsak egy helyi színházról beszélünk! Később már komoly főszerepet is kaptam a Pippin című musicelben. Állítólag nagyon király voltam benne!

BRAVO: Van valami köze a színházi múltadnak ahhoz,hogy most sminkeled magad?
DAVEY: Azt hiszem, igen. Gimis koromban voltak ebből problémáim, amikor elámulva megkérdezték: ,,Haver,te sminkeled magad? Meleg vagy?" Mondtam, hogy nem, csak színészkedem. Azonnal megértették, és egy idő után már kifejezetten szépnek is tartottak miatta. Elég gáz, de így történt!

BRAVO: Boldog voltál színészként?
DAVEY: Ez volt életem legjobb időszaka! Sőt, igazából azt élveztem a legjobban, amikor egyszerre szerepeltem musicalekben, és már működött az AFI is! Így két legyet ütöttem egy csapásra, igazán állat érzés volt!

BRAVO: És mi tart vissza attól,hogy újra fellépj?
DAVEY: Nem is tudom. Most bőven van elég munkám a srácokkal. Igazából semmire sincs időm. Persze jó lenne újra felidézni azt a boldog időszakot, amikor darabokban játszottam, de
egyenlőre erre semmi esélyem sincs. Persze ki tudja... Ha kapok egy jó szerepet, talán még meggondolom magam!