Summer I painted, a scene, that lit the stars for me,
Said, "I can erase it for you dear."
That summer created, those words, that came to life in three,
They were denied by you.
Summer I laid down, below, the glitter adorned night,
And silently sparkled, my own way.
Summer I laid down, by you, and shared my frail light,
You gave the dark to me.
(You gave the dark to me)

I looked inside,
(I)
To find,
(Wanted)
The one I sent away.
(This excoriation)
I nearly froze, when I stepped inside,
(I)
To find,
(Thrive on)
The flowers turned to Grey.
(This self mutilation)
I closed my eyes, and kissed them one last time.

Oh.

Summer a morning, so pale, alone when they found me,
As I remained sleeping, I heard them say,
"This summer created, a boy, of abject misery."
He was designed by you.
(He was designed by you)

I looked inside,
(I)
To find,
(Wanted)
The one I sent away.
(This excoriation)
I nearly froze, when I stepped inside,
(I)
To find,
(Thrive on)
The flowers turned to Grey.
(This self mutilation)
I closed my eyes, and kissed them...

So like a lost child,
I will hide.
(Now the World)
And like lost lie,
I will find.
(Now the World)

Find a way to return to the ones who made me,
Cover your eyes and we'll die together.

Will you cry for me,
Will you cry for me,
Or will you cry with me?

Will you cry for me,
Will you cry for me,
Or will you cry with me?

Will you cry for me,
(I've been a lonely one)
Will you cry for me,
(I've had this whole world)
Or will you die with me?
(Drained from me)

Will you cry for me,
(Am I the only one)
Will you cry for me,
(I've had this world)
Or will you die with me?
(Drained from me, drained from me.)

Summer I painted, a scene, that lit the stars for me,
Said, "I can erase it for you dear."

Nyáron festettem egy jelenetet, ami felgyújtotta nekem a csillagokat

Mondtam „kitörölheted, ha akarod, kedves”

Ez a nyár alkotta azokat a szavakat, melyek hirtelen megelevenedtek

Te letagadtad őket

Nyáron lefeküdtem, alulra, csillogás ékesítette az eget

És csöndesen ragyogott az én utamon

Nyáron lefeküdtem, melléd, megosztva gyenge fényem,

Te a sötétséget adtad nekem

(Te a sötétséget adtad nekem)

Belülre néztem

(én)

Hogy megtaláljam

(akartam)

Akit elküldtem

(ezt a sérülést)

Majdnem megfagytam, mikor beléptem

(én)

Hogy megtaláljam

(kapok szárnyra)

A szürkülő virágokat

(az öncsonkítástól)

Becsuktam a szemem, és utoljára megcsókoltam őket

Nyáron egy reggel, halványan, egyedül, mikor megtaláltak

Ahogy aludva maradtam, hallom, hogy mondják:

„Ez a nyár alkotott egy fiút, alávaló bánattal”

Őt te tervezted

(Öt te tervezted)

Belülre néztem

(én)

Hogy megtaláljam

(akartam)

Akit elküldtem

(ezt a sérülést)

Majdnem megfagytam, mikor beléptem

(én)

Hogy megtaláljam

(kapok szárnyra)

A szürkülő virágokat

(az öncsonkítástól)

Becsuktam a szemem, és utoljára megcsókoltam őket

Így, mint egy elveszett gyermek,

Elbújok

(most a világ)

És mint az elveszett hazugságokat,

Megtalálom

(most a világ)

Találok egy utat, hogy visszataláljak azokhoz, akiket teremtettek

Takard el a szemed, és akkor együtt halunk meg.

Sírsz-e értem

Sírsz-e értem

Vagy velem sírsz?

Sírsz-e értem

Sírsz-e értem

Vagy velem sírsz?

Sírsz-e értem

(magányos voltam)

Sírsz-e értem

(enyém volt az egész világ)

Vagy meghalsz velem?

(kiszipolyozva belőlem)

Sírsz-e értem

(én vagyok az egyetlen)

Sírsz-e értem

(enyém volt ez a világ)

Vagy meghalsz velem?

(kiszipolyozva belőlem, kiszipolyozva belőlem)

Nyáron festettem egy jelenetet, ami felgyújtotta nekem a csillagokat

Mondtam „kitörölheted, ha akarod, kedves”