Too much to find, so much so little time. So many images persist to shade my mind. Will I ever come around or will I just hit the ground? Will I still be standing when it all comes down? Why can't I seem to sort it out? Why am I always filled with doubt? So many people everywhere, so self absorbed without a care. Of their viral lives, I'd like to bleed them all.
When all is drained, who shall hold? When mindless bodies screw tortured souls, will somebody be there to catch me when I fall?
Why can't I seem to sort it out. Why am I always filled with doubt. How could I always be so blind? Why can't I figure it out. I could always hope for change, could always hope to rearrange. But why not just abandon hope and tear it all apart now?

Sok mindent megtalálni, oly kevés idő alatt. Oly sok kép marad elborítani az elmém. Megváltozom valaha, vagy egyszerűen elbukok? Élek-e még, mikor minden véget ér? Miért érzem úgy, hogy nem leszek képes rá? Miért vagyok mindig tele kétségekkel? Mindenütt olya sok ember, önmagával elfoglalva, nem törődik. A vírusos életüket, mindet megvágnám.

Mikor minden szétfolyik, kinek kéne tartania? Mikor esztelen testek kínzott lelkeket torzítanak, ott lesz-e valaki, hogy elkapjon, mikor elesek?

Miért érzem úgy, hogy nem leszek képes rá? Miért vagyok mindig tele kétségekkel? Hogy lehetek mindig ilyen vak? Miért nem tudom kitalálni? Mindig remélhetem a változást, remélhetem, hogy újrarendeződik. De miért nem hagyom a reményt és választom el most?