I'm not angry, I'm just amused at your quest for attention through your self abuse.
The only response that you get for your pleasis sorely less than sympathy. What reason is there to be alive? When the word is against you how can you survive? All your friends are apathetic at best, and your entire life is a total mess.
Give it a fuckin' rest. You can't feel me, feel, I'm scarred so deep. No one needs me.
Could you please leave me alone? I'm sorry to hear that your world's sinking fast and you've lost your stable ground and I'm sorry to add to your disappointment, but I won't be brought down.
I'm not angry, I'm just amused at all the dramatics you love to use, but one thing I have noticed that is strange to me is that you're not content until you're brought down, and you're always so alone because you can't be found.
You're soul is black and you're filled with hate. How much more can you possible take? Give me a fuckin' break.

Nem vagyok mérges, csak szórakoztató nézni a figyelem utáni kutatásod az önbecsléseden keresztül. Az egyetlen válasz, amit a kérdésedre kaphatsz, sokkal kevesebb, mint szimpátia. Milyen oka van az életnek? Mikor a világ ellened van, hogy élheted túl? Minden barátod igazán apatikus, és az életed egy nagy zűrzavar.

Adj neki egy kis szünetet. Nem érezhetsz, érezhetsz, nagyon félek. Senkinek se kellek. Békén hagynál? Sajnálattal hallom, hogy a világ elsüllyedés elveszted a biztos talajt, és sajnálok hozzáadni a csalódásodhoz, de engem nem ábrándítasz ki.

Nem vagyok mérges, csak szórakoztató az összes dráma, amit használni szeretsz, de észrevettem egy számomra furcsa dolgot, hogy nem vagy elégedett, míg ki nem ábrándítasz, és mindig magányos vagy, mert nem lehet rád találni. A lelked fekete és tele van gyűlölettel. Mennyit bírsz még esetleg elviselni? Tarts egy kis szünetet!