Karácsonyi Dal

Karácsony volt. Díszítettük a fát, és mindent. Tegnap már alaposan kitakarítottunk, pedig ez a Grimmauld téri ház, nagyon koszos volt. Most viszont minden olyan vidám és békés lett! A függönyök  piros, zöld és arany színben pompáztak, akárcsak a szőnyegek. A fát gyönyörű díszek borították el. Alatta még semmi, de majd reggel a sok ajándékcsomag! Már nagyon várta mindenki.

Ma a karácsonyi vacsorát fogjuk elfogyasztani. Mrs.Weasley igazán kitett magáért. A finom illat átjárta az egész házat, és minden olyan meghitt lett. Még Sirius-nak is jó kedve volt.
Aztán  este 8-kor leültünk a karácsonyi vacsorához. Gyönyörűen volt terítve, és mivel a nagytakarításban, és díszítésben mindenki kifáradt, már nagyon örültünk, hogy ehetünk. Már épp hozzálátott volna mindenki, mikor Mrs. Weasley élesen köhintett. Mindenki abbahagyta az evést és rá figyelt. Ő eloltotta a lámpákat, és meggyújtotta (természetesen varázslattal) a gyertyákat, majd leült, és megfogta a 2 oldalán ülő személy, Mr. Weasley, és Bill kezét. Mindenki követte a példáját. Lehajtottuk a fejünket, és Mrs.Weasley elmondott egy imát. Ezután már lassabban és rendesen nekiláttunk enni. Mindenki beszélgetett valakivel. Én Siriussal. Elmesélte, hogy milyen volt, amikor a szüleimmel ünnepelte a karácsonyt. Egy kicsit furcsán éreztem magam először, de aztán tetszett, hogy a róluk beszél. A szeme csak úgy csillogott, látszott, hogy nagyon hiányoznak neki.
Vacsora után mindenki lefeküdt aludni, és édesen álmodott.
Reggel korán, Ron vert fel minket, hogy menjünk gyorsan, nézzük meg mit kaptunk. Kibontottuk az ajándékokat. Mindenki megköszönte amit kapott, majd körbeálltuk a fát, és elénekeltünk egy karácsonyi dalt.
A dal közben egy furcsa érzés fogott el. Egy nagyon jó érzés, amit csak egyszer éreztem; amikor megláttam a szüleimet.

                      Patience