A terem
Általában a szokványos, négyzet alakú terem a leggyakoribb és egyetlen forma, mely általános- és középiskolában előfordul. Szerintem nem is kell feszegetni, hogy ilyenkor mi a helyzet: vagy a sarokba ülsz, és annak az előnyeit használod ki, vagy másféle módszert használsz. Ha esetleg a teremben van oszlop vagy valami olyan tényező, mely megkönnyítené a dolgodat mielőtt véglegesen odaülnél, vigyázz! Nem érdemes közvetlen a takaró tárgy mögé ülni, mert úgyis ültetés lesz a vége!
Az ülés
Igaz, ebbe már az előző kis fejezetben belekezdtem, de érdemes ennek külön bejegyzést nyitni.
Ülni, ha van lehetőséged (a legújabb tévhitekkel ellentétben, hogy az első padban a legjobb puskázni) mindig legesleghátra érdemes (tanár {<- erre visszatérünk!} és teremfüggő). Ha a hátad mögötti hely nem létezik, vagy van rá lehetőséged megszüntetni, semmisítsd meg, mert a tanár a hátad mögé állhat és akkor mindennek vége. Egyszerűen minden használhatatlan. A legfontosabb, hogy sose ülj messze az órai ülőhelyedtől, mert FELTÜNŐ. Ha a teremben (mint fenntebb említettem) van oszlop, vagy takaró izébizé, akkor ügyesen használd ki! De ne közvetlenül a takarás mögé helyezkedj, mert az ismét szembetűnő lesz a tanárnak, de ha mondjuk egy kicsit is mellé ülsz, nem feltétlenül fogja tudni, hogy miben mesterkedsz.
A tanár
Ez lehet a legkevésbé behatárolni, neked kell legjobban megismerni a "tudásközvetítőd" jellemét, hogy mikor és milyen helyzetben és helyen szokott lenni, hogy mennyire lehet kicselezni. Talán annyi támpontot tudok neked adni, hogy az engedékenyebb tanároknál ugyan lehet puskázni, de ne szemtelenül, mert ha esetleg észreveszi, az eddig kialakított jó kapcsolatot (esetleg) lerombolhatja, mert a bizonyos illető nem fogja érteni, hogy ha ilyen kedves/aranyos/jó/ügyes/okos tanuló vagy miért nem tanulsz nála. Ha a tanárt utálod, már csak magamból tudom, hogy "csakazértis" puskázni fogsz, de ha tudod, hogy a tanító elenszenvvel néz rád, ne feledd azt, hogy dolgozatírásnál annál jobban figyelni fog téged (ha csak nem tart butának). Ha félsz a mestertől, akkor ne is próbálkozz még csak a leséssel sem. Nem bonyolult a dolog: ha félsz tőle, akkor nem mersz az eszköz használata közben szemtelenül a tanár szemébe nézni, és a többi.
Persze ha az oktató akkora óriási előnyben részesít másokkal szemben akármilyen téren, elnézi ha esetleg lebuktál. De ez nem 100%!
Az idő és hely(zet)
Viszonylag egyszerűnek látszik a képlet, de nem az. Ezt még később kifejtem.
1. Az óra legeslegeleje UTÁN érdemes kinézni a nehéz/nehezen rizsázható feladatokat, ugyanis ilyenkor szoktak általában a tanárok a naplóba írosgatni, stb., és azután méri fel azokat a diákokat, helyeket, ahol nagy a puskázási lehetőség. Persze tudom, hogy a naplóírás sokszor kimarad, de ha van, használd ki.
2. Az, ha háttal fordul neked a tanár, nem feltétlenül jelenti azt, hogy kb. 10 másodpercig úgy is marad és megy tovább! Sokszor hallottam már olyan lebuktatási formákról, hogy a tanár a kiszemelt diáknak háttal fordult és utána rögtön vissza. Ezt a lehetőságet általában olyan oktatók szokták kihasználni, akik aztán igen rosszak lehetk gyermekkorukban vagy sokszor puskáztak (azaz tudták a csínját-bínját). Általában 3 másodpercet kell várni, mert ilyen esetben ennyi a várakozási ideje egy embernek.
Ellenőrzési formák a tanároknál
Túl sok lehetőségük a tanároknak nincs azon kívül, minthogy lebuktathassanak. De azért van.
Eddig csak arról hallottam és azt tapasztaltam, hogy meg kell mutatni a mancsokat, hogy tényleg nem írtál rá puskát. Ez könnyen kiküszöbölhető, ha nem a kezed ügyében van az ezsköz. A másik pedig az, hogy végigellenőrzi a padokat, hogy nincs-e benne puska (ez veszélyesebb).
Volt már arra is példa, hogy a tanár az óra után figyelmeztette a tanulót, hogy bizony ez a dolgozat egyes lesz, mert puskázott.
Arcjáték(?)
Általában a tanárok azt szokták mondani, hogy az arcáról mindenkinek le lehet olvasni, hogy puskázik-e vagy sem. Szerintem mindez hazugság (szóljon aki meg tudja cáfolni). Mondjuk kevésbé hidegvérű gyerekeknél lehet, de... hát nem is tudom.
Ha lebuksz...
Nehéz ügy, nincs mit tenni. Vagy jó kifogásokat kell keresni ("csodálkozóan felháborodva"), hogy mégis hogy képzeli azt hogy TE puskázol (ami persze lehetetlen). Nem szabad látnia a kétségbeesést és kapkodást. Kb. ennyit tudok mondani.
Ha esetleg van további ötletetek, hogy cikkhez még mit lehetne fűzni, akkor szóljatok nyugodtan! |