Csomagolás

Ha minden készen van, kitaláltad, hogy mit adsz, az ötletedet megvalósítottad, valahogy oda is kell adni azt. Nem mindegy, hogy mibe és hogyan csomagolod. Mivel túl sok pénzünk van (J), megvesszük a drága csomagolópapírt, ami aztán hamar a szemetesben végzi.

Tapasztalatom szerint két típusú ember létezik. Az egyik szeret csomagolni, a másik nem. Az első tud is és mindenféle dekorációkat kitalál; a másik nem tud, inkább gyorsan vesz egy ajándék papírtáskát. Az első óvatosan bontogatja az ajándékot, vigyáz, nehogy a papírban kárt tegyen, és utána évekig őrizgeti az egyik szekrény aljában, aztán – mivel már nagyon gyűrött – kidobja ; a másik gyorsan feltépi, így aztán már használhatatlanná vált – rögtön mehet a szemétbe. Mi a közös? Mindkettő egy csomó pénzt költ: az egyik azért, mert a mutatós csomagoláshoz sok papír kell, a másik azért, mert a papírtáska nem túl olcsó. Mindkét esetben a szemétben végzik a papírok. (Tényleg ennyi pénzünk van?)

Ennyit a papírokról!

Hajlok arra, hogy kis táskákat, vagy zsákocskákat készítsek. Az apróbb ajándékokat kisebb hímzett tasakokba teszem, amit később felhasználhat illatosító zsákocskaként. (Hiszen a drogériákban lehet kapni illatosító szirmokat; de lehet venni egész szárított kamillavirágot, levendulát… is)

Nagyobb ajándékokhoz táskát adok. Ezt később bevásárláshoz (…) lehet használni.

Hogy ne kelljen azért mindig táskákat varrnom, családon belül megoldhatjuk az ajándékozást úgy is, hogy mindenki „névre szóló” táskát kap, amit nem vihet el. (Az első ajándékozáskor a nőknek rögtön két táskát varrok, az egyik marad, a másikat viheti J) Amikor ajándékozásra kerül a sor, nem kell mindenkinek külön-külön csomagolnia, csak beleteszi a táskába az ajándékot. A karácsonyfa mellett pedig már az éneklés közben lehet töprengeni, hogy mi lehet a táskában, ami olyan nagy…

Igazán nagy ajándékokat nem csomagolok be. Kap egy kis terítőt a tetjére. J