Terápiás hatás
A kutyákhoz szinte minden ember vonzódik. Egy szép vagy kedves kutyával megpróbálunk kapcsolatot teremteni. Ha egy gyereket nem nevelnek "kutyaellenesnek", egészen biztos, hogy jól érzi magát az eb közelében, szívesen simogatja, játszik vele. A kutya iránti vonzalom leginkább abban rejlik, hogy az ember igényli a testi érintést és az érzelmek kifejezését.
Amerikában szinte mozgalommá vált, hogy "szociális segítő kutyákat" alkalmazzanak idősek otthonában, fogyatékosok intézeteiben, gyermekotthonokban. Az együttműködésre kiképzett kutyák ezekben az intézményekben, bizonyos mértékben - bár közel sem teljesen - ki tudják elégíteni a gondozottak szeretetigényét. Ezt a fajta kutyás munkát a szakemberek nem nevezik terápiának, hiszen a cél itt nem gyógyítás, "csak" örömszerzés, az életminőség bizonyos fokú javítása.
A valódi terápiás munka kis csoportban vagy egyéni helyzetben folyik. Leggyakrabban pszichoterápia kiegészítőjeként, de beszéd- vagy mozgásfejlesztés céljából is alkalmaznak terápiás kutyát.
A leglátványosabb eredményeket olyan esetekben érik el, amikor az egyáltalán nem vagy nehezen kommunikáló páciens kezelésébe vonnak be kutyát. Itt az állat rendszerint passzív, pusztán szeretetre méltó lényével éri el azt, hogy a beteg megnyíljon felé. A páciens általában hamar fölveszi a kapcsolatot a kutyával: simogatni kezdi, beszél hozzá. Innen csak egy lépés, hogy az állattal kapcsolatos kérdéseit feltegye a terapeutának. Ezután már szinte biztos, hogy megtörik a jég, és a beteg a terápiára is nyitott lesz. Ennek a folyamatnak nagy a jelentősége az autista gyermekek kezelésében.

Kapcsolatteremtés
Az alapvető problémájuk a kapcsolatteremtési képtelenség. Kutya bevonásával rá lehet vezetni egy autisztikus vagy autista gyerekcsoport tagjait, hogy a kutyával, majd lassan egymással is kommunikáljanak. Itt a kutya már nem passzív. A csoportfoglalkozás során labdázik, játszik és "produkálja magát", szinte felkéri a gyerekeket, hogy foglalkozzanak vele. (Hamarosan ilyen program indul a csepeli Esőemberkék Egyesület keretein belül, dr. Takács András vezetésével.)
Nagy segítséget jelent a kutya a mozgásfejlesztésben is. Gyakori, hogy idegrendszeri vagy egyéb sérülés miatt gátolt egy gyermek mozgása, de arra is van példa, hogy pszichés trauma miatt adja fel az apróság a mozgást és/vagy a beszédet. Mindkét esetben segítséget nyújtanak a jól kiképzett terápiás kutyák. Az a gyermek, akit eddig folyton teljesítményekre kényszerítettek (így mozogj, utánozz, mondjad, csináld!), a kutyával szinte magától elvégzi a gyakorlatokat. A kutya után átmászik a pallón, célba dob, hogy a kutya visszahozhassa a labdát, és kutyát sétáltat a szobában hosszú percekig, holott régebben alig lehetett rávenni arra, hogy megmozduljon.
Hazánkban most bontogatja szárnyait a szociális segítő kutyákkal folytatott munka. Elsősorban arra van szükség, hogy elegendő, jól felkészített, engedelmességi és speciális vizsgát tett kutya álljon rendelkezésre. (Ma nálunk egy spániel, néhány belga juhász és retriver dolgozik segítő kutyaként.)

Vakok, siketek segítője
A speciális kiképzésben részesített állatok vakokat, mozgássérülteket, siketeket és epilepsziásokat is hatékonyan segíthetnek a mindennapi életben. A kutya tud a gazda helyett liftet hívni, levenni az árut a polcról, tárgyakat behozni, veszélyre figyelmeztetni. Az epilepsziás beteg kutyája előre megérzi a rohamot, erre figyelmezteti gazdáját. A "halló" kutya jelzi az óracsörgést, a gyereksírást, a csengő hangját. Nyugaton elterjedt a segítő kutyák használata. Nálunk még ennek sok akadálya van. Nehezen tudnánk elképzelni például, hogy egy segítő kutyát beengedjenek egy vendéglőbe, üzletközpontba, kórházba. Elég csak annyit tudnunk a helyzetről: a vakok intézetébe is csak külön engedéllyel lehet bevinni a vakvezető kutyákat.