Szivárványlóri

Egyéb magyar nevek: Szivárványlóri, hegyi lóri (ez az egyik alfaj, a T.h Moluccanus neve)

Angol neve: Rainbow Lory

Latin neve: Trichoglossus haematodus

Német neve: Allfarblori

Származási hely: Ausztrália, Óceánia, Indonéz szigetek.

Átlagos életkor: 25 év

Testnagyság (Fejtetotol farokvégig mérve) : 26 cm

Nemek megkülönböztetése: Csak szakértõi vizsgálattal lehetséges. A fiatal madarak halványabbak, íriszük barna, csõrük barnásfekete

Fészkeltetés: 20 x 30 x 30 cm-es faodú. A kotlásban a hím nem vesz részt, bár sokat tartózkodik az odú belsejében.

Tojások száma: 2

Kotlási ido: 25 nap

Kirepülési ido: 8 hét

Etetés: A lórik az ún. lágyevõ kategóriába tartoznak, tehát a "normál" papagájeleség nem adható nekik. Fõleg nektáron, pollenen, gyümölcsön, apró rovarokon élnek, itthon lágyeleséggel szokás õket etetni, melyek keverési aránya a Tartás, idomítás címszó alatt tekinthetõ meg. Az így etetett madarak sokkal nagyobb odafigyelést igényelnek, mint a magevõ fajok. Vigyáznunk kell, hogy az eleség a melegben ne romoljon meg, a tisztaságra fokozottabban kell ügyelni, stb., ezért a lágyevõ fajokat csak tapasztalt madárkedvelõknek ajánlom.

Tartás, elhelyezés: Ezeknek a madaraknak (és a lórifélék családjának minden fajánál) igen nagy a repülési igényük, ezért kalitkás elhelyezésük nem jöhet szóba. A minimális volier méret számukra 150 x 100 x 100 cm-es, védõházikóval felszerelve, télen fûtést igényel. A volier alsó fele mosható, egységes felület legyen (üveg, csempe, mûanyag). Rágni nem szoktak, mivel a csõrük nem túl erõs, ezért nem kell annyira "strapabíró" voliert építeni nekik, mint a magevõ fajoknak. A voliert hetente kell takarítani (átmosni), az aljára homok helyett inkább tõzeget terítsünk, vagy alul a tálca felett is legyen egy drótháló. Hangja éles rikoltozás, vagy csicsergés. Közepesen zajos, az akklimatizáció után szívós madár. Kezdetben félénk lehet, de megszelídíthetõ, néhány szó erejéig beszédutánzásra is megtanítható, más fajokkal általában nem tartható együtt.

Egyéb tudnivalók: Általában a síkvidékeken fordul elõ, de néha a hegyekben is megtalálható kb. 1400 m-es magasságig. Az erdõs, fás területeket kedveli, bemerészkedik a városok, falvak kertjeibe parkjaiba is. Többnyire párokban kis családi kötelékekben, illetve nagy csapatokban fordul elõ. Költési idõszaka a földrajzi elhelyezkedésétõl függ.

21 alfajjal rendelkezõ faj:
A Trichoglossus haematodus molluccanus amit itthon hegyi lórinak is szoktak hívni a legismertebb alfaj. A törzsalaknál nagyobb (30 cm), feje violakék sötétkék csíkozással, nyakszalagja sárgászöld, torka feketés, begyén a folt alapszíne skarlátvörös sárga beütésekkel szegélyezettsége kevésbé érvényesül. A parkok, kertek gyakori látogatója, van ahol valóságos turistalátványosságot jelentenek, mivel némelyik madár a látogatók vállára szállva kunyerálnak.
A Trichoglossus haematodus weberi alapszíne zöld, homloka és kantárja kékesen átszõtt, a begyén zöldessárga nyomok láthatók, hasa világosabb zöld, írisze és csõre vörös.
A Trichoglossus haematodus mitchellii feje sötét barnásfekete, a fejtetõn és a pofatájékon szürkészöld csíkozással, tarkója barnás.
A Trichoglossus haematodus intermedius fején a kék folt kiterjedése kisebb, a hasán a zöld rész sötétebb
A Trichoglossus haematodus micropteryx begyén a narancs-vörös folt a kék csíkokkal határozott körvonalat kap, hasa sötétzöld, tarkószalagja sárgászöld, a törzsalaknál egy kicsit kisebb. (25 cm)
Egyéb alfajok:
Trichoglossus haematodus massena
Trichoglossus h. deplanchii
Trichoglossus h. caeruleiceps
Trichoglossus h. nigrogularis
Trichoglossus h. brooki
Trichoglossus h. rosenbergii
Trichoglossus h. flavicans
Trichoglossus h. nesophilus
Trichoglossus h. forsteni
Trichoglossus h. djampeanus
Trichoglossus h. stresemanni
Trichoglossus h. fortis
Trichoglossus h. capistratus
Trichoglossus h. flavotectus
Trichoglossus h. rubritorquis
Trichoglossus h. massena