Michael Essien:

Születési helye: Accra
Születési ideje: 1982-12-08
Magasság : 180
Súly : 77

Klubja: Chelsea
Korábbi klubjai:  Liberty Professionals, Bastia, Olympique Lyon

Posztja: középpályás

Sikerei:
U-17-es világbajnoki ezüstérmes (1999), U-20-as Afrika Nemzetek Kupája-ezüstérmes (2000), U-20-as világbajnoki ezüstérmes (2001), francia bajnok (2004, 2005), francia Szuperkupa-győztes (2003, 2004, 2005), angol bajnok (2006), vb-résztvevő (2006), Az év futballistája a Ligue 1-ben (2005), az év csapatának tagja a Ligue 1-ben (2004, 2005), az év csapatának tagja az Onze Mondial szerint (2005)

Michael Essien a Lyon motorja, védekező középpályása és irányítója is egy személyben, mint például a Milanban Seedorf, vagy a régiek közül az argentin Fernando Redondo. Bár kivételes irányítói képességgel rendelkezik, mégis inkább harcosságáért, elszántságáért és szó szerint aranyat érő mezőnymunkájáért tisztelik Lyonban.

Ghána fővárosában, Accrában született, akárcsak "egykori" honfitársa, a később francia állampolgárságot felvett Marcel Desailly. Az angol nyelvű iskola után Accra utcáin ismerkedett meg a sportág alapjaival, s gyakran játszott a házak között Anthony Obodaival, aki ma az Ajax Amsterdam egyik legtehetségesebb fiatalja, s társa a válogatottban is! Barátaival a TV-ben látott cseleket próbálgatták, s ha nem sikerült, bizony gyakran eltört a mécses... De soha nem adta fel: barátai akkori biztatása (Harcolj, ne sírj!) ma is a jelmondata. Apja maga is profi focista volt az első osztályú Accra Hearts of Oak Sporting Clubban, s egyszer a válogatottban is pályára léphetett! Essien 13 évesen a Liberty Professionals Accra együttesében kezdett klubszinten el játszani, s már fiatalon megmutatta tehetségét: 1999-ben a FIFA U-17-es világbajnokságán a nemzeti csapat tagja volt, egy év múlva újra az ezüstig jutott egy korosztállyal fentebb is! 17 évesen már az U-21-es válogatottban szerepelhetett, s az ifjúsági Afrikai Nemzetek Kupáján egészen a döntőig meneteltek!

Természetesen erre már a nagyobb klubok is felfigyeltek, s a francia Bastia igazolta le a 18 éves tehetséget, aki ekkor már a felnőttek között is bemutatkozhatott. Az Accra elnöke indította el a világsiker felé: elküldte videóját Pivateau-nek, az egykori monacói kapusnak, aki a Bastiában fejezte be pályafutását - ő ma Essien menedzsere... Mielőtt Bastiába igazolt volna, részt vett a Manchester Unitednél is egy próbajátékon, s annyira megtetszett produkciója Alex Fergusonnak, hogy az le is akarta igazolni őt! Ám a szigorú munkavállalási törvények értelmében nem rendkívüli esetben csak az a nem EU-s játékos kap engedélyt, aki az előző két évben pályára lép a válogatott meccsek 70%-án... Ferguson azt javasolta, töltsön el pár évet a belga fiókcsapatban, az Antwerpenben - ám ő és menedzsere inkább Korzikát választotta. Első szezonjában még csak csereembernek számított, de egy év múlva már négy találattal tette le névjegyét.
A Cesari stadionban csak nehezen találták meg a helyét: volt jobbhátvéd, balhátvéd, középhátvéd, s csak ezután lelt megfelelő posztjára a középpálya középső részén. 2002 elején részt vehetett az ANK-n, s azóta stabil csapattag a válogatottban, jelenleg is a 2006-os VB-selejtezőkön küzdő sárga-zöldek erős embere a középpályán. 2002 tavaszára óriási formába lendült, a kiesés ellen harcoló kiscsapatot a hátán vitte az UEFA-t érő helyig! Nem is csoda, hogy nyáron az Everton és a Liverpool is érdeklődött érte külföldről, míg a Ligue 1-ből a PSG és a Lyon folytatott érte versenyfutást. Essien végül is a BL-szereplés lehetősége miatt a bajnokcsapat mellett döntött, akik 7.8 millió eurót fizettek érte - ez lyoni átigazolási rekord! A második helyen érdekes módon a tandemben 7.6 millió euróba kerülő Née-Jurietti duó áll, s mindketten megfordultak a Bastiában is!

Párizsban a Barcelonába távozott Ronaldinho utódjának szánták, s bár Essien nem olyan szikrázóan tehetséges, mit a brazil zseni, de sokkal jobb csapatjátékos és alárendeli magát az edzői utasításoknak - a bajnoki címben is oroszlánrésze volt a Diarra-Essien duónak. A válogatottban a Fekete Csillagokkal nem sok sikert ért el felnőttként, még a 2004-es ANK-ra sem sikerült kvalifikálni magukat, pedig ifistaként még a világ élvonalában voltak. A remek csapatnak a 2006-os VB lehet a nagy lehetősége: olyan tehetséges, de még nem befutott játékosokkal, mint a kivétel Samuel Koffour, Ibrahima Tanko, Gyan, Edusei, Stephen Appiah, Obodai reális esélyük van a kijutásra. Igaz, a felnőttválogatott, a Fekete Csillagok eredményessége köszönőviszonyban sincs az ifikével, a Fekete Szatellitekével.

2004 nyarán bejelentkezett érte az Arsenal is: ha Vieira távozna, benne látnák a világ legjobb védekező középpályásának a tökéletes helyettesét! - szólt az indoklás. S hogy még inkább összekapcsolódjon a francia játékossal sorsa, a Real Madrid is érdeklődött Essien iránt, aki végül is maradt Lyonban s egy parádés "búcsúévvel" ajándékozta meg a piros-kékeket: a bajnokságban bőkezűen osztogatja a gólpasszokat, a BL-ben pedig maga végzi a munka dandárját - öt góljával és rengeteg kiváló átadásával segítette a legjobb nyolc közé a Lyont. A szezon végén őt választották meg az Év futballistájának, majd elkezdődött szokásosnál is hevesebb nyári kálváriája: hívta a Real, a Manchester United, az Arsenal és a Chelsea is. A licitet természetesen Abramovicsék bírták legtovább, bár Aulas, a franciák elnöke 45 millió eurót és egy cserejátékost (például a portugál Tiagót) szeretett volna kapni játékosáért.

Essien nem körtönfalazott: "El akarok menni Angliába, a Chelsea-ben szeretnék szerepelni. A szabadságom alatt sokat gondolkoztam ezen, közöltem a családommal és a barátnőmmel is. Ha most nem igazolok Londonba, egész életemben bánni fogom, ebben a világban ugyanis gyorsan változnak a viszonyok, ilyen lehetőség pedig csak egyszer adódik" - vélekedett a 22 éves középpályás a francia L'Équipe-nek.
Annyira megmakacsolta magát, hogy kijelentette, hogy nem is lép többé pályára a francia klubban, de Aulas sem enged a maga igazából: "Anglia megkapta az olimpiát, de a Chelsea nem kapja meg Essient. Úgy próbáltak kezelni minket, mint a vidéki bunkókat." - mondta állítólag a vagdalkozó kedvében lévő elnök, nem jelölve meg közelebbről, mivel boszzantották fel a londoniak. Mindenesetre hamar megnyugodhatott: egy 38 millió eurós csekk volt szívritmus-zavarainak gyógyírja, azaz Essien álmai klubjába igazolhatott.

Essien nagyon büszke ghánai gyökereire s az ott élő családjára: "Bármerre is járok világban, a szívem mindig a ghánai ritmusban ver."

(nemzetisport.hu)