Paulo Ferreira szédületes karriert futott be 2002 és 2004 között: nemrég még a portugál 3. ligában szaladgált, két év múlva pedig már az Eb és a BL döntőjére készülhetett s máris a világ "legjobbhátvédjei" között emlegették akkoriban! Meg is érdemli a sikert: erőnléte kiváló, technikája elsőrangú, higgadt, bátor, jól cselez: nem véletlen, hogy olasz és spanyol élcsapatok is csábították az egyébként balul sikerült Eb-je után.

Paulo, akinek teljes neve Renato Rebocho Paulo Ferreira, a Forma 1-es pályájáról elhíresült FC Estorilban kezdett el focizni. Az Alcabideche gyermekcsapata s a Cascaish serdülője után komolyabb szinten, 18 évesen, az Estorílban mutatkozhatott be a felnőttek között. Az 1997-98-as idényben egy mérkőzésen szerepelt a második vonalban, a következő szezonban 15 találkozón játszott. A klub kiesése után a harmadosztályban futballozott - akkoriban még jobboldali védekező középpályásként. 2000 nyarán az akkor másodosztályú Vitória Setúbal vette meg, amellyel egy év alatt feljutott a legjobbak közé, és itt is megállta a helyét. Ekkor jött el a váltás ideje Ferreira számára, mégpedig a nyolcvanas évekbeli Benfica egyik legendás alakjának, Rui Aguasnak a segítségével. Az akkor a másodosztályban szereplő Setúbalt edző szakember a keretébe vette a futballistát, aki hamar beverekedte magát a kezdőbe, és oroszlánrészt vállalt Mészáros Ferenc egykori alakulatának feljutásában. Bekerült a portugál U-20-as és U-21-es válogatottakba is, s a Porto mestere, José Mourinho itt figyelt fel rá. A Sárkányok 2002 nyarán kétmillió eurót fizettek ki érte, négy évre szerződtették le, s olyan jól megállta a helyét, hogy pár hónappal később a nagyválogatottban is bemutatkozhatott az angolok elleni mérkőzésen!

A Portóban egyre több szerepet kapott, a válogatottból is sikerült kiszorítania a benficás Miguelt s láthattuk őt a győztes UEFA-kupa-döntőben is. Erőnléte legendás, hiszen őt emlegetik a legerősebb portugál focistaként - külföldön is felfigyeltek tehetségére, hiszen 2003 végén az uefa.com szavazásán bekerült az év válogatottjába is.
"Hatalmas meglepetés volt ez számomra. Nem vártam ezt az elismerést, amikor olyanokkal mértek össze, mint Míchel Salgado, Thuram vagy Zanetti. Nem titkolom, nagyon boldog vagyok, elvégre alig másfél éve a másodosztályból érkeztem a Portóhoz, amellyel mára szinte mindent megnyertem, amit csak lehetett, ráadásul most a kontinens egyik legjobbjának választottak meg." - nyilatkozta az említett szavazásról szerényen Ferreira. Alapembernek számított Scolari Eb-csapatában is, bár a nyitómérkőzésen óriási hibát követett el: az első görög találatnál tulajdonképpen ő adta a gólpasszt... Szerencséjére a helyére visszakerült Miguel sem váltotta meg a világot, sőt, meg is sérült a színesbőrű játékos, így a torna végére Paolo visszakerült a kezdőbe.

Okosan használta ki a kispadon idejét: az Eb alatt a Chelseabe igazolt 12 millió euróért, egykori felfedezője után s annak kifejezett kérésére. A kezdeti időkben Ferreira nem igazán vette még fel az angol bajnokság tempóját, így egyre többen kritizálták miatta Mourinhót, ám a portugál szakember kitartott választottja mellett. Ősz végére Ferreira már nem lógott ki a csapatból, de egyértelművé vált, hogy nem tudja ott folytatni Londonban, ahol Portóban abbahagyta. Szerencséje sem volt: éppen mire elérte a stabil 6.5 körüli átlagot a bajnokságban, az áprilisi Szlovákia elleni vb-selejtezőn eltörte lábközépcsontját, meg is kellett műteni, így ki kellett hagynia a bajnoság végét és a nyári felkészülés egy részét is. A bajnoki arany megvédéséhez is mindössze 22 mérkőzésen járult hozzá, az ezeken elért 6.21-es átlaga sem egetverő - nem is csoda, hogy csak csereként lehetett ott a németországi világbajnokságon.