A zord arcú angol középhátvéd nagy utat futott be: pár éve még a Chelsea-szurkolók is kifütyülték néhanapján, ha gyengébb formája miatt elkerülhető gólokat kaptak; most pedig már a válogatottat is tartalékosnak tartják ha Terry hiányzik! Egyébként korunk klasszis angol hátvédei közül ő az egyetlen, aki az igazi régisulis-stílus képviselője, aki továbbvitte az Adams-Pallister-féle darabos-sarabolós, egyszerűségre törekvő vonalat.

A London egyik külső kerületében született Terry a Chelsea saját nevelésű játékosának számít, s az ificsapatok „kijárása” után 1998 Karácsonyán mutatkozhatott be a nagyok között a Southampton elleni bajnokin, még a játékosedző Gianluca Vialli (akit pedig egy edzésen alaposan lerúgott!) edzősége idején. Hosszú utat tett meg a kis Johnny a profivá válásig, hiszen a komor Barkingban egy rideg szociális lakásban nőtt fel, majd 11 éves korától a kékeknél járta végig az inasok szokásos WC- és cipőpucolással feldobott életét - egyébként abban a megtiszteltetésben lehetett része, hogy a csapatkapitány Dennis Wise csukáit gondozhatta, aki mindig adott a kissrácnak 25 fontot ha gólt lőtt velük! Első három profiévében viszont eufemisztikusan szólva sem aratott osztatlan sikert Terry működése, egyszer két hónapra kölcsön is adták a Nottingham Forestnek, ám Ranieri alatt (Leboeuf sérülése idején, azaz némileg kényszerből) megkapta a bizalmat. Terry hálából klasszis hátvéddé nőtte ki magát: nem csak védőmunkája volt elsőrangú, de az egykori középpályás rendre fontos gólokat is szerzett. 2001-ben futott be igazán, hiszen ő lett az Év ifijátékosa a kékeknél s 22 összecsapáson vetették be a nagyok között. A következő évben alaposan belehomorított: összesen több mint félszáz tétmérkőzést játszott az 5. helyen végzett klub színeiben, s főleg a FA-Kupában ment neki: a negyeddöntő és az elődöntő győztes gólját is ő szerezte. Igaz, a fináléban az Arsenal ellen már ő sem segíthetett. Természetesen bekerült az angol utánpótlás-válogatottakba is, sőt, az U-21-es együttesnek ő lehetett a kapitánya! 2003 nagy éve volt: Desailly sérülése idején Ranieri odaadta neki a Chelsea csapatkapitányi karszalagját s érett játékának köszönhetően Eriksson a válogatottba is behívta.

Terry 2003 júniusában Szerbia-Montenegró ellen esett át a tűzkeresztségen, bár előtte már a törökök és a lichtensteiniek elleni EB-selejtezőkön is a keret tagja volt. Ám nem sokáig kispadozott: Rio Ferdinand sérülése miatt beugorva a makedónok ellen már a mezőny legjobbjának választották meg az újságírók! Röviddel a kontinenstorna előtt viszont megsérült, ám extragyorsan felépülve a második csoportmérkőzéstől kezdve végig a pályán volt, egészen a portugálok elleni vesztes büntetőpárbaj befejezéséig. Nagy szükségük is volt rá az albioniaknak, hiszen Rio Ferdinand eltiltását töltötte, Woodgate és Southgate pedig sérülésük miatt el sem utazhattak Portugáliába. Klubjában is egyre fontosabb szerepet töltött be: három góllal járult hozzá az Arsenal üldözéséhez, akiket a BL-negyeddöntőben sikeresen kiütöttek, ám a Monaco végül is útját állta Abramovics európai dominancia-vágyainak az elődöntőben. John, akinek egyébként testvére is profi labdarúgó a Yeowil Townban, egyike az angol futball jövőbeni csapatkapitány-jelöltjeinek, hites bizonyítékául annak, hogy nem csak eszetlen vásárlásokkal, hanem tudatos és főképpen türelmes neveléssel is lehet sikereket elérni. Pedig elég lassan nőtt be a feje lágya: egyszer csapattársaival, Judy Morrisszal és Des Byrne-nel botrányt okozott Knightsbridge-i Wellington Klubban 2002 tavaszán, ezért az év augusztusáig eltiltották a válogatottbeli szerepléstől, így aztán ki kellett hagynia a 2002-es világbajnokságot... Amikor az EURO2004 alatt Portugáliában tanárian irányította az oroszlánosok védelmét, remeklése előrevetítette azt, hogy Mourinho kezei alatt a csapatkapitány a liga egyik legjobb védőjévé növi ki magát, aki egyben a légtér ura is: a bajnokságban három, a BL-ben négy góllal zárt.

A szezon végén pedig véglegesen megkoronáztatott: másodszor is bekerült az Év válogatottjába, az osztályzatok alapján a Premiership második legjobb labdarúgója lett Vieira mögött, májusban pedig a profi focisták őt szavazták meg az Év játékosának! (Előtte poszttársai közül éppen nagy kedvence, Gary Pallister nyerte meg ezt a versengést, még 1992-ben.) Szintén elismerésképpen hat, hogy a kékeknél az övé a legmagasabb fizetés Lamparddal együtt (60-60 000 font hetente) s nemrégiben az angol szurkolók egy internetes szavazáson őt tartották legméltóbbnak arra, hogy a válogatott csapatkapitánya legyen! Egyedüli csalódás a BL-arany elmaradása volt számára, de végül is az 1:1-es döntetlen sem rossz eredmény: a Barca elleni győztes góljáról az ellenfél állította hogy szabálytalan (Valdezt lökték), a Pool elleni kiesés után pedig ő fakadt ki keserűen Garcia fantomgólja ellen... 2005 végén bekerült az Év európai álomcsapatába is: „A világ egyik legjobb klubjának „gerincéhez” tartozik, feladatát közmegelégedésre látja el (és teljesíti túl) a 25 éves középső védő, aki saját nevelésű játékosként és csapatkapitányként a Chelsea-szurkolók egyik nagy kedvence. Kitűnően helyezkedik, kiváló fejjátékát fontos gólokkal is kifejezésre juttatta. Angol bajnok és Ligakupa-győztes lett a londoni csapatban, a BL 2004-2005-ös idényének legjobb hátvédjévé választották, a Premier League-ben a társai voksolták a legjobbnak, a válogatottal kiharcolta a világbajnoki indulást” - szólt az indoklás. A mindenható tulaj, Abramovics is elégedett lehet középhátvédével, hiszen őt vitte el a keretből Lampard mellett egyik jachtjára egy kellemetes kis földközi-tengeri-kéjutazásra…

Eriksson is egyre komolyabb szerepeket oszt rá: Terry három EB-selejtező után hat világbajnoki kvalifikációs mérkőzésen szerepelt, s különösképpen az osztrákok és a lengyelek ellen volt fontos szerepe a pontszerzésben. Idénye ennek ellenére sem sikerült maradéktalanul boldogra, hiszen bár díszlépésben nyerték az angol bajnokságot, de a bajnokok versengésében a Barca revansot vett előző évi sérelmeikért s nagy csatában kiejtették a londoniakat. A Premiershipben viszont Terry egyeduralkodóvá vált: a bajnokság végén fantasztikus 7.33-as átlaggal ő lett a liga legjobb hátvédje (pár századdal megelőzve Carrahgert), összesítésben pedig a harmadik helyen végzett Gerrard és Roo mögött. Különösen decemberben játszott jó formában, amikor egy héten belül a Wigan és a Boro ellen is győztes gólt szerzett, de áprilisban is kétszer volt eredményes két egymást követő fordulóban.

Terry profivá válásával kisebbfajta csodát művelt: a Senrab nevű iskolai klubban együtt játszott valaha a később arsenalos Ashley Cole-lal, a villás Samuellel és Bobby Zamorával, a válogatott Koncheskyvel, Ledley Kinggel és sarkantyús klubtársával, Jermain Defoe-val!!! Egyébként a tizenéves Terryt Sir Alex Ferguson is szerette volna anno leigazolni, volt is az akkoriban még középpályást játszó fiú a Manchester Unitednél egy párnapos próbajátékon, de végül is nagy kedvencéhez, a Chelseahez írt alá. Nem véletlenül mondta róla igazi felfedezője, az olasz Ranieri: „Terrynek kék vér folyik ereiben!”.

(nemzetisport.hu)