Casanova legendája

Bár Lasse Hallström filmjében Casanovát eddig példátlan módon visszautasítja egy nő, a rendező egyúttal fejet hajt elődei és Casanova legendája előtt. Számos regény, színdarab és film főszereplőjeként Casanova korunk egyik legismertebb figurája. De nem csupán mítoszról van szó, hiszen Giacomo Casanova valóban járt-kelt e Föld színén, kém, katona, diplomata, író és kalandor volt, s mintaképévé vált annak, hogyan éljük úgy az életünket, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőle. Visszaemlékezései nem csak szerelmi kalandjainak állítanak emléket, hanem lenyűgöző leiratát adják a felvilágosodás izgalmas korszakának.

Giacomo Casanova 1725-ben született Velencében. Szülei Európa-szerte híres színészek voltak. Bár gyenge egészségű gyerek volt, akit gyakori orrvérzések kínoztak, erős asszonyok körében nőtt fel, akik ápolták és lelket öntöttek belé.
A csodagyerekként számon tartott Casanova korán megkezdte tanulmányait a Padovai Egyetemen, és papi szemináriumba is járt, ahonnan azonban hamarosan eltanácsolták botrányai és szerelmi afférjai miatt. 1742-ben szerzett jogi doktori címet.
1974-ben Casanova lett Rómában Acquaviva kardinális személyi titkára, egészen addig, míg újabb botrányai miatt kénytelen volt visszatérni Velencébe.
Szülővárosában dolgozott zongoristaként, lelkészként, titkárként és több országban is katonáskodott. Igen sokat írt: publikált drámát, regényt, verseket és pamfleteket, bár legnépszerűbb műve önéletrajzi írása, az "Életem története”.
Casanova 1749-ben találkozott élete első nagy szerelmével, akiről ezt írta: "Azok, akik azt hiszik, egyetlen nő sem képes a nap 24 órájában boldoggá tenni a férfit, soha nem találkoztak Henriette-hez hasonló lénnyel.” Végül az említett hölgy volt az, aki elhagyta a kalandort, hátrahagyva őt összetört szívvel.

Miután évek óta az inkvizíció egyik fő célpontja volt, 1755-ben letartóztatták boszorkányság vádjával, s minden kéziratát lefoglalták. Ötévnyi börtönbüntetésre ítélték, amit egy földalatti tömlöcben kellett volna letöltenie, de csodával határos módon sikerült megszöknie, s legközelebb Párizsban bukkant fel, ahol hírességeknek kijáró tisztelettel fogadták.
Casanova 1978. június 4-én halt meg Dux melletti kastélyában, a mai Csehország területén. Halála után még híresebb lett, a halálos szenvedély és a megszállott szerelem szimbólumává.
Casanováról több film is készült már, a Casanova ’70 című alkotásban például Marcello Mastroianni, Fellini 1976-os Casanova című filmjében pedig Donald Sutherland játszotta a címszerepet.