Szárnyas földsárkány
Tulajdonképpen a legfejlettebb sárkányfaj, és annak ellenére, hogy az emberek évszázadokon át gyilkolták, nem idegenkedik tőlük. Három alfaja közül kettő képes a beszédre, így a sárkánytudósok viszonylag sokat tudnak szokásairól, viselkedéséről. Alfajainak nevei: hulbok, kelbok, tanur. Előző kettő képes a beszédre, az első pedig a legvadabb európai sárkány. A kelboknak a többi kettőnél rövidebb mellső lábai vannak. Adatok:
FELFEDEZÉS ÉVE: 1689 (Jonathan Wood)
TESTFELÉPÍTÉSE: izmos, ugyanakkor némileg sovány test; viszonylag hosszú nyak; a hosszúkás fejen szarvak, bőrnyúlványok és tüskék találhatók (díszítés céljából); csigolyái mentén vékony tüskéket visel; nyílhegy végű farokkal is rendelkezik
MÉRETEI: 13-14 méter hosszú, 4,5-6 méter magas, szárnyfesztávolsága 28 méter
PIKKELYSZÍNE: általában fekete, sötétvörös, vagy zöld. A szárnya mindig sötétebb.
LÁBAK ÉS SZÁRNYAK SZÁMA: 4 láb, 2 kifejlett denevérszárny bőrlebernyeggel (két-részletű)
TÁPLÁLÉKA: emlősök (különösen szereti a vadkant), madarak, hüllők
HANGJA: a hangok színes skáláját képes felvonultatni, leggyakrabban azonban morog, támadáskor pedig hangosan sziszeg vagy ordít
ÉLŐHELYE: sziklás erdők, különösen szereti a Nyugati-Alpokat
LAKÓHELYE: szűk bejárattal rendelkező tágas barlang, mely több más barlanggal is összeköttetésben van
TOJÁSA: szürkészöld színű mésztojás, kemény héjjal, fekete pöttyökkel vagy foltokkal. Átmérője egy strucctojáséval egyenlő.
FÉSZKE: kövekből, kavicsokból, gallyakból, és levelekből álló nagy kupac, melynek belső részét puha fűvel béleli ki a sárkánymama
FIÓKÁI: születés után pár napig védtelenek, azután eléggé gyorsan fejlődnek, és kalandvágyók
SZOKÁSAI: egyedül él, szórakozásból füstpamacsokat szokott eregetni |