A berber ló sohasem örvendett akkora megbecsülésnek, mint az arab ló, külleme nem olyan mutatós, mozgása nem olyan ruganyos. Ez az ugyancsak elegáns ló számos más fajta nemesítéséhez járult hozzá.

A berber ló: a sivatag lova

A berber ló Északnyugat-Afrika sivatagi vidékéről származik, amelyet egykor az úgynevezett „barbárok” vagy berberek népesítettek be. Ez a kitűnő, ősi ló róluk kapta a nevét.

Kényeztetett csikók

A beduinok nagyra tartott sivatagi lova hosszú évszázadokon keresztül hátaslóként szolgált. A harcosok a Szahara szélén éltek, és temperamentumos, kitartó, egyszersmind igénytelen lovakra volt szükségük. A berber lovak értéke ezért számukra felbecsülhetetlen volt, és ennek megfelelően óvták és gondozták őket. A kancákat „lányaiknak” nevezték, s a csikók besurranhattak még a nagy lakósátrakba is, hogy a hűsítő árnyékban kipihenjék magukat. A lovak szinte a családhoz tartoztak.

A berber ló hozzászokott a száraz sztyeppék sivár vegetációjához. Ezért gyorsan meghízik, ha túlságosan energiadús táplálékot kap. Hogy kecses lábai ne szenvedjenek kárt a nagy megterheléstől, nem szabad túl kiadós és tápanyagdús abrakkal ellátni.

Tudtad, hogy…?

…II. Pál pápa a 15. században annyira lelkesedett a rövid távon rendkívül gyors berber lovakért, hogy külön versenyeket rendezett a számukra? A versenyekre palotája ablakai alatt került sor, a „Verseny utcáján”, a „Via del Corso”-n. Ez az utca az egykori berber lóversenyek emlékére máig ezt a nevet viseli.

Az andalúziai lovak…

Állítólag már a rómaiak is tartottak berber lovakat, amelyeket főleg az arénában zajló kocsihajtó-versenyeken használtak előszeretettel. Elképzelhető, hogy az első berber lovak ekkor már Rómába kerültek. A mórok a 8. században sok berber lovat vittek magukkal a meghódított, leigázott Spanyolországba. Csatározások közben pedig egyáltalán nem volt szokatlan dolog, hogy egypár ló elszökött, és attól kezdve szabadon élt. A vadon élő berber lovak párosodtak a spanyol kancákkal, és hamarosan megszületett az andalúziaiak elődje. A fajtát később más telivérekkel keresztezve tovább nemesítették.

…és az angol telivér elődje

II. Károly angol király szenvedélyesen rajongott a lóversenyekért. 1662-ben feleségétől hozományként megkapta Tanger marokkói kikötőt. Az alatt a 21 év alatt, amíg a város a birtokában volt, sok berber lovat hajóztak be Tangerben Anglia felé. Keresztezésük az angol versenylovakkal azt a célt szolgálta, hogy a telivérek gyorsabbak és erősebbek legyenek. A berber lovat tehát néhány még az arab ló előtt bevonták a telivérek tenyésztésébe.

Különösen sokoldalú ló

A francia Etienne Beudant százados kitűnően értett hozzá, hogy a berber ló jó tulajdonságait érvényre juttassa. Lovainak a Marokkó sivatagi vidékein tett hosszú lovaglások során rendkívüli kitartásra volt szükségük. Akadályokon át is ugratta őket, pl. a nomádok sátorfaluit körülvevő, kőből emelt falakon keresztül. Ezenkívül a spanyol lovasiskola egyes alapvető leckéit is gyakoroltatta velük, pl. a piaffe-ot és a capriole-t, amivel kiérdemelte felettese, Carpentry tábornok csodálatát is. Ezért nincs benne semmi furcsa, hogy hamarosan a tábornok maga is a berber lovak lelkes rajongója lett.

A berber ló a gyarmatokon

Észak-Afrika a 19. század végétől a 20. század közepéig francia uralom alatt állt. A francia lovasság akkoriban főleg észak-afrikai lovasokból, szpáhikból állt. A szpáhik szinte kizárólag berber lovakon lovagoltak, mind Marokkóban és Algériában, mind pedig Párizsban, mivel ezek a lovak egy jó lovassági mén minden kiváló tulajdonságával rendelkeztek: könnyű felépítésük ellenére gyorsak, engedelmesek, erősek, szívósak és kitartóak voltak.

Faji jegyek

Tudjuk ugyan, hogy a berber ló Észak-Afrikából származik, de máig nem tisztázott, mikor bukkant fel először. Ha hinni lehet a legendáknak, a berber ló már az idők kezdetén ott állt az észak-afrikai népek, a berberek szolgálatában.

Különleges jegyek

A berber ló gyér vegetációjú sztyeppvidékről származik, különösen szívós és igénytelen. Az Atlazs-hegység köves talaján mozogva kivételesen biztos léptűvé vált. Jó ellenálló képességgel rendelkezik, nyugodt természetének, erejének és kitartásának köszönhetően igen sokoldalúan hasznosítható.

Küllem

Gyakori az ősi génekre utaló „félkosfej”, kissé csapott orral, erős állkapoccsal és magasan ülő, izmos nyakkal. A mar kellően domború, de a váll lapos és olykor meglepően meredek. A far csapott, és a farok mélyen tűzött. A hát rövid, nagyon erős, az övméret általában nagy. Hosszú, karcsú és erős lábai vannak, a pata gyakran szűk.

Marmagasság

140 cm és 157 cm között

Szín

Eredeti színe a pej és a fekete, de gyakori a szürke szín is.

Jellem

A beduin harcosok okkal értékelték nagyra a berber lovat. Bátran viselkedett a csatákban, a csatazaj sem keltett benne félelmet, és merészen vágott neki a hosszú és veszélyes visszavonulásoknak. Gyorsasága és kitartása sok harcos életét mentette meg! Emellett intelligens, sőt néha agyafúrt is, ezenkívül rendkívül erős egyéniséggel rendelkezik. Habár néha a saját akaratát szeretné érvényre juttatni, mindig barátságos marad.

Forrás: Lovaglás kártyák