poszthumusz

Feltámadásáról szóló történetek szinte közvetlenül a halála után megjelentek, amikor a Bank of America-val allítólag kapcsolatba lépett Jim Morrison. 1975-ben a Zeppelin Publishing CO megjelenette a "The Bank Of Amerika of Lousiana" című könyvet, aminek a nyitószavai a következők:

"Ez a Történet egy halott hollywood-i szuper hippy rocksztár jólnevelt lousiana-i bankárként történő újra megjelenéséről szól. Az egész tényeken alapszik, azonban arra nincs garancia, hogy az egész könyv ragaszkodna a tényekhez, mivel néhány dolgot - pl. neveket - meg kellett változtatni, különben újra bíróság elé kerültem volna. Ez egy regényes regény, s a két hasonlóan leírt szóból az első melléknév és a második a főnév. A bírósági eljárás megönnyítéséhez megjegyzem, hogy az egész csupán kitaláció."

Jim Morrison

The Doors állítja, hogy a szerző WE Casselberry - vagyis Casselberry az Morrison (Egy Casselberry-t megemlítenek, azonban a könyv szerzői joga Morrison-é.)

"Egy nagy tüzes üstökösnek, egy hullócsillagnak látom magamat. Mindenki megáll, felnéz és elakad a lélegzete "Azt nézd meg!" Azonban akkor - huss, már el is tűntem... és soha többé nem fognak olyat látni, de nem is lesznek képesek elfelejteni engem - soha." - Jim Morrison

GYERMEKKOR
Morrison szerint élete egyik legfontosabb eseménye 1947-ben történt egy új-mexikói családi kirándulás alkalmával. Az eseményt a következőképpen írta le: "Az első alkalom, amikor rádöbbentem mi is az a halál... amikor én, anyám, apám és nagyapám és nagymamám a hajnali sivatagon hajtottunk keresztül éppen. Egy teherautónyi indiánba beleszaladt egy másik autó, vagy valami hasonló történhetett - az indiánok szét voltak szóródva az autópályán és véreztek, elvéreztek. Én még gyerek voltam, ezért az autóban kellett maradnom, amíg apám és nagyapám kiszálltak. Nem láttam semmit, csak fura piros festéket és embereket feküdni szanaszét, de tudtam történt valami, mert meg lehetett markolni az emberek vibrálását körülöttem, és hirtelen rájöttem, hogy ők sem tudnak többet arról ami történt, mint én. Ez volt az első eset, hogy félelmet éreztem... és tényleg úgy gondolom, hogy egy-két halott indián lelke ott rohangált rémülten körülöttünk, majd a szívemben lenyugodtak. Olyan voltam mint egy szivacs, kész voltam ott ülni és magamba fogadni őket." Morrison később felidézi ezt az eseményt a Peace Frog című dalban: "Indians scattered on dawn's highway bleeding/ Ghost crowd the young child's fragile egg shell mind."

the doors

Az 1960-as évek kezdetén Morrison a Florida State University-re járt, amit később abbahagyott és érdeklődése inkább az új irányvonalak és szenzációk felfedezése felé fordult. Bohém életet élt Californiában amíg a UCLA filmiskolába járt, sodródva kanapék és lakások között, Venice-ben (Los Angeles, California, USA) lógva és mohón olvasva különböző könyveket. Miután elvégezte a UCLA-t, Morrison felolvasta néhány költeményét egy iskolatársának, Ray Manzarek-nek és azon nyomban egy rockzenekar alapítása mellett döntöttek. A csapathoz csatlakozott még Robby Krieger és John Densmore is. A "The Doors" név Aldous Huxley könyvéből, The Doors Of Perception-ból ered, aki William Blake-től kölcsönözött néhány sort: "When the doors of perception are cleansed/ Things will appear as they are, Infinite" ("Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek." fordította: Szenczi Miklós). Felhasználta egyedi énekstílusát és kiaknázta a költeményekben rejlő misztikus utalásokat. Morrison felvette a "Mr. Mojo Risin'" becenevet, mint a Jim Morrison anagrammáját és ezt fel is használta az L.A. Woman című szám refrénjében. Hívták még őt The Lizard King -nek (Gyíkkirály) is, ami híres költeményéből, a Celebration of the Lizard-ból ered. A költemény egy része megjelent a Waiting For The Sun című albumukon és musical is készült belőle az 1990-es években. Morrison már a The Doors megalakulása előtt fogyasztott kábítószereket, rendszeresen ivott alkoholt és részt vett bacchanalia fesztiválokon. Emiatt sokszor előfordult, hogy a felvételek alatt is illuminált állapotban volt (a Five To One dal felvételén lehet hallani, ahogy csuklik). Jim Morrison előadásmódja több emberre is befolyással volt, többek között Patti Smith. Élő előadásai gyakran sámánista elemeket is tartalmaztak.

halála

27 évesen 1971 július 3-án halt meg Párizsban, ahol a fürdőkádjában találtak rá; rajongók és biográfusok találgatnak, hogy halálát kábítószer túladagolás vagy az amerikai kormány által megrendezett merénylet okozta-e. Morrison halála előtt többször is megjegyezte, hogy ő a harmadik. Ezzel arra utalt, hogy valószínűleg ő lesz a harmadik ember, aki rejtélyesen hal meg Jimi Hendrix és Janis Joplin után. A hivatalos jelentés szívinfarktust jelölt meg a halál okaként. Morrisont a híres Le Père Lachaise temetőben temették el Párizs keleti részén: azonban rajongói sok kellemetlenséget okoznak a temetőnek ott szemetelve és összefirkálva a sírokat, ezért felmerült, hogy új nyugvóhelyet kellene keresni neki.

elméletek

Néhány rajongó szerint Morrison csak megrendezte a halálát, hogy megszökhessen a reflektorfényből. Összeesküvés-elmélet gyártók arra hivatkoznak, hogy Morrison barátnője, Pamela Courson eleinte azt nyilatkozta, hogy Morrison egyszerűen "fáradt és kózházban pihen", a holttestet nagyon kevesen látták a temetés előtt és a halála előtti hónapokban Morrison is sokat viccelt barátaival arról, hogy Afrikába szökik. A The Doors dobosa, John Densmore Morrison sírjának első meglátogatásakor állítólag azt modta, hogy az túl rövid. Újabb történetek is felmerültek arról, hogy Jim Morrison jól van és cowboy életet él valahol Északnyugat Amerikában; filmkészítő és aukcióvezető Gerald Pitts azt állítja, hogy 1998-ban megtalálta egy ranch-on Morrisont. Bárki meglátogathatja az erről szóló oldalt Jim Morrison A Living Legend és eldöntheti az igazságtartalmát. A rejtélynek újabb lendületet adott Ray Manzarek billentyűs 2002-ben megjelent könyve, a The Poet In Exile. Ez a kötet halvány utalást tesz arra, hogy Morrison nyugodt életet él a Seychelles-szigeteken.