A bagoly
| Kisfiam kieszelte, hogy van |
| aki megbünteti, ha rossz és |
| csokoládét hoz, hogyha jó. | |
| A nagyurat el is nevezte: |
| – Bagoly! – mondta – ez a neve! – |
| De úgy látszik, rám is hasonlít, |
| mert nagy kerek szemüvege | |
| van a bagolynak: legalább is |
| s akármi történik a házban, |
| az mind a bagoly műve lett. | |
| A bagoly vitt el reggel engem |
| a baglyot hívtuk, ha nem ízlett |
|
| s Lóci megtette ezt is, azt is, |
| csak azért, hogy bebizonyítsa |
|
| Nekem nem tetszett a bagoly, de |
| tűrtem némán egy darabig. |
| s faggatni kezdtem a kicsit: | |
| – Mondd, Lóci, bagoly igazán van? – |
| – Van hát! – Ismered? – Ismerem! – |
| – De én nem tudok hinni benne, |
| amíg nem látom, hogy milyen! – | |
| – Látni fogod! – jött tűzbe erre |
| Lóci, s mérgesen otthagyott; |
| s most a fejét tíz hosszú percig, |
| gondolom, azon törte, hogy | |
| hogyan tudna meggyőzni engem, |
| egy régi rossz szemüveget, | |
| s jelentve, hogy a bagoly itt lesz, |
| kiment az erkélyünkre, és |
| már kiáltott is: – Úgye, látod? |
| Itt van az ablaknál! benéz! | |
| Épp rád néz! szemüvege is van! |
| Itt a bagoly!… – Elhallgatott, |
| s én láttam, hogy csakugyan ott van, |
|
| láttam Lócit átszellemülten, |
| és gőgösen, mint aki érzi, |
| hogy rettentő szerepe van: | |
| láttam Lócit tágult szemekkel, |
| sugarasan, mint egy szobor… |
| S szaladtam a másik szobába |
| a hírrel, hogy itt a bagoly, – | |
| és Lóci, mire visszatértünk, |
| már bent volt, ugrált, kacagott, |
| s szemében ragyogott az isten, |
|
/Szabó Lőrinc/ |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
