Mindenki pontosan megjelent. Super Sailor Mercury, Mars, Jupiter, Venus és Tuxedo Kamen a Belső kör, Super Sailor Neptune, Uranus, Saturn és Pluto a Külső kör részéről. -Mindenki tudja, kiért vagyunk itt. De még nem mind tudjátok, hogy fogjuk elérni a célt. -szólt Plútó, és elmesélte a Titokzatos Harcosról szóló történetet mindenkinek, a lehető legrövidebben. -Most pedig elmegyünk Kristálytokióba. Álljunk körbe! Így is tettek. Hogy, hogy nem, Neptune Tuxedo Kamen mellé került. A két "delik- vens", félve, hogy a többiek észreveszik, szerelmesen egymásra nézett. -Időkapu, nyílj meg nekünk! -kiáltott az Idő Őre, a kulcsot az ég felé tartotta, ahonnan hirtelen egy rózsaszín fénycsóva csapott a föld felé, körbeölelve a kilenc Senshit, és egy pillanat múlva el is tűnt, a harcosokkal együtt. Nemsokára már az Idő kapuja előtt álltak, Plútó kinyitotta, és a távolban feltűnt Kristálytokió képe. -Hála az égnek, nem változott meg a jövő! -állapította meg magában. Végig kitartott az elképzelése mellett, de legbelül félt, hogy a jelen eseményei megváltoztatták a jövendőt. -Induljunk! Erősen fogjátok egymás kezét, különben ott maradhattok a két idősík között, és akkor mindennek vége! - figyelmeztetett mindenkit. Elindultak. A harmincadik századi város kék monolitjai egyre közeledtek, és... megérkeztek! Uránusz, Neptún és Szaturnusz, akik még soha nem jártak itt, megbűvölve néztek körül. De a többieket is megragadta a látvány. Egy virágos réten álltak, nem messze tőlük magasodtak az elegáns, karcsú, üvegszerű tornyai a palotának, és a hasonló színű, csak alacsonyabb városi házak. A csillag alaprajzot is sejteni lehetett a látképből. Egyszercsak három alak tűnt föl a rét alján. Szaturnusz felismerte a rózsaszín hajú, fehérruhás lányt, és magából kikelve rohant felé: -CHIBIUSA!!! Kis Hölgy is szaladt, ahogy csak a lába bírta, és könnyes szemmel kiabált: HOTARU! Félúton találkoztak, és a viszontlátás örömétől sírva, összeborultak. Nemsokára a többiek is odaértek. Letérdeltek a királyi pár előtt. -Oh, Ami, Rei, Makoto, Minako, Setsuna, Hotaru, Haruka, Michiru! Legyetek üdvözölve, és gyorsan álljatok fel! Mamo-chan! -szólt Seremity, és királynőhöz nem méltóan, nyakába ugrott régi kedvesének, és huncutul szájon puszilta, közben halkan a fülébe súgva: -Mindent tudok Neptún és közted! -ezzel csak tovább növelte zavarát a fiúnak a kínos affér miatt. -Usagi, szállj le rólam, kérlek!-próbálta meg viccesen felfogni a dolgokat Mamoru, de vörös arca elárulta, hogy kicsit kényelmetlenül érzi magát. A lányok persze nevettek. És nevetett egy másik hang is, ami többeknek ismerősen csengett. Hirtelen elhallgat-tak, és szemükkel megkeresték, ki nevet olyan kiénekelt, mégis férfias hangon, és... Sailor Mercury-nak és Neptune-nak itt megszakadt a fonál. Teljesen betett nekik a látvány-persze különböző okok miatt. Ugyanis a királynő Usagi oldalán nem más állt, mint SEIYA! Ettől nem lehetett nem elájulni - legalábbis szerintük, ahogy később nyilatkoztak az esemény kapcsán. A többiek csak csodálkozva eltátották a szájukat, és arra sem volt erejük, hogy köszönjenek a "régi, kedves ismerős"-nek. Uranus gyorsan magához térítette Neptúnt, Tuxedo Kamen pedig -jobb híján- Merkúrt élesztgette, miközben ő is majdnem rosszul lett. Végül a két lány csak felkelt a fűről, a többiek is becsukták a szájukat, Kis Hölgy pedig meglepetten figyelte az eseményeket. Mindenki várakozóan nézett a párra. -Mindenki jobban van? Akkor szeretném bemutatni Erekhtheus herceget, szeretett férjemet, úgy is, mint gyermekem apját. De szerintem régi nevén jobban ismeritek, mint Kou Seiya vagy Sailor StarFighter. -Ööö... Sziasztok! Klassz újra látni mindenkit! - köszönt lányos zavarral "Seiya". Uránusz megpróbálta fékezni magát. Nem sikerült. -Mit tettél a Hercegnővel, te...-kért számon emelt hangon. -Semmit. Csak szeretem. - felelte, és megcsókolta a "Hercegnőt". -Na de mama, papa! - tiltakozott elpirulva Kis Hölgy. Uránusz ettől a jelenettől még idegesebb lett. Neptún megfogta karját -talán utoljára- és csitította: -Nyugodj meg. A Királynő majd mindent megmagyaráz. -Igen, a dolgok magyarázatot követelnek.Üljünk le, ide, a fűbe. Itt nem zavarhat senki -úgy is tettek. -Minden az Operában kezdődött. Sailor Uranus, kérlek, próbálj higgadt maradni. Sailor Neptune, Tuxedo Kamen, ti pedig gyertek ide, hozzám. Sailor Mercury, te is kapaszkodj meg. Tehát: Mamo-chan, régi szerelmem és Michiru, Haruka barátnője, kiváló testőröm, harcostársam beleszerettek egymásba. És azon az éjszakán egymásra találtak, minden szempontból... -a tekintetek mindent elárultak. A reakció ugyanaz volt mindenki részéről: tátott száj, tűzvörös arc. De a két szerelmes legalább ránézhetett egymásra, immár nyíltan. Uran feje belilult. Nem látott, nem hallott, csak kiabált : -Michiru, hogy tehetted? Azt hittem, szeretjük egymást! - határozott léptekkel elindult a lovag felé, hogy a földbe döngölje. Michiru gyorsan eléugrott. - Nem teheted! Én vagyok a hibás, hogy beleszerettem, mindennek ellenére! -Az igaz, te, te kis *****! Neptún sírvafakadt, és hozzábújt Tuxedo Kamenhez, aki vigasztalásképp átölelte. Erekhtheus, aki eddig nem szólt bele a dolgokba, ezt már nem hagyhatta. Odalépett Uránuszhoz, és felképelte. A többiek elhűlve figyelték a jelenetet, ChibiUsa pedig közelebb húzódott anyjához. -Ne merj így nevezni egy Senshit! Soha többé! Megértetted? És most térdelj le előtte, és kérd a bocsánatát! Különben... A szőke lány szeme még ekkor is villámokat szórt, ahogy a földön térdelt, és fogai között szűrte a szót: -Bocsánatodat kérem, Sailor Neptune. Nem gondoltam komolyan... -most teljesen őszintén beszélt, de nehezére esett a bocsánatkérés. -Megbocsájtok, mert szerettelek. És most is szeretlek. Baráti szeretettel. De soha el nem felejtem, hogy ezt mondtad rám. -Akkor, szent a béke? -Szent! -mosolygott a kékhajú lány, és bizonyságul megölelte őt. -Nagyon helyes! - vetett véget a közjátéknak Serenity. Neptún, Álarcos... Nem ez volt az Univerzum leghelyesebb döntése, de a szív vezérelte, ezért ha komolyan gondol-játok, áldásom adom az érzelmeitekre! -Nem is tudom, hogy háláljam meg, Királynőm! - borult térdre Tuxedo Kamen. -De mi lesz Usakoval? Az én időmbelivel? Hogy fogja viselni? Nem bírnám ki, ha fájdalmat okoznék neki! - Kelj fel, Mamo-chan! Ez nem lesz probléma. Az eddigi állás szerint Seiya visszajön hozzám, és összejövünk... -De soha nem szerettétek egymást! -tiltakozott SailorMars. -Dehogynem! Mindig azon gondolkoztam, ki nyerjen, Mamoru vagy Seiya. Aztán a harc után Endymion egy kis időre eldöntötte a kérdést, de... A többit meglátjátok, hisz a jövőt mi alakítjuk. Mindenesetre a jelenlegi állás szerint ez lesz. Hogy rádöbbenek, szerettem őt... -Miért, már nem szeretsz? - évődött Erekhtheus herceg. -Ugyan, drágám! - szólt a Királynő, és megcsókolta őt. Kis Hölgy nem bírta tovább. -Mama, papa! Én inkább elmennék Hotaruval játszani, ha nem probléma... -Setsuna mama, Michiru mama, Haruka papa? Mehetnénk? -könyörgött Szaturnusz is. -Menjetek csak. Úgysem érdekelne titeket annyira, amiről beszélünk! - engedte el őket Serenity, és Sailor Saturn "szülei" is beleegyezően bólintottak. -Gyere, Hotaru! Fogj meg! -szólt ChibiUsa, és máris hét határon túl voltak. -Miért is jöttetek? -fordította komolyra a szót Serenity. -Segítségért. Az a helyzet, hogy ... Sailor Moon gonosz lett! "Usagi" majdnem elájult. Szerencséjére hitvese még időben elkapta, hogy be ne verje a fejét a földbe. -Kösz, hogy megfogtál. Ez most sok volt. Na de... Pontosan hogy történhetett? -Valamilyen rossz Énje vette át az irányítást fölötte -válaszolt Sailor Mars. -És mi hogyan segíthetnénk? -Királynőm, hallott már a Titokzatos Harcosról? -Kiről??? Sailor Pluto elmesélte neki is a történetet. -Szóval arra gondoltunk, ha Királynőm át tud változni Eternal Sailor Moonná, hívhatnánk a Titokzatos Harcost. -Persze, hogy képes vagyok! -És én is át tudok változni Sailor StarFighterré! -Kedvesem, jobb lenne, ha ezt mellőznénk! -Mégis, miért? -Arról van szó, hogy nem szívesen látnálak újra... - Seremity elpirult. - Szóval nem szívesen látnálak nőként. Erekhtheus is piros lett zavarában. -Ööö... Így belegondolva... a feleségem mellett harcolni női alakban, kicsit érdekes! A Senshi ezt már nem tudta megállni kuncogás nélkül. -Na jó, akkor induljunk a Palotába! -javasolta végül a királynő. Mindenki egyetértett.