Az egyszarvúaknak bűvös, varázslatos képességet tulajdonítanak. Az egyszarvú szarvának egyetlen érintésével, visszahozhat a halálból bárkit. Ez a különös képessége, veszélybe sodorta ezt a gyönyörű lényt. Az emberek kapzsiak voltak és szerettek volna örök életet. A legalapvetőbb módszer az volt, hogy megfogjanak egy egyszarvút:

Egy tiszta fiatal nőt egy fa alá ültetnek. Mivel az egyszarvúakat vonzzák a fiatal hajadon lányok, ezért ha egyetlen egy egyszarvú is van a közelben, az eljön a kisasszonyhoz, és az ölébe fogja fektetni a fejét. Amikor ez megtörténik a lány, a lény fejére helyez egy aranykantárt, vagy énekel neki. Az egyszarvú ebben a pillanatban ellazul, és a vadászok előjöhetnek rejtekükből és elfogják az állatot. Az egyszarvú legértékesebb része, a szarva (bár néhány ember szerint a szarvban egy drágakő van elrejtve). A helyes kifejezés erre a csodás szarvra; „Alicorn”. Az emberek úgy döntöttek nem valami jó kifejezés az, hogy „ az egyszarvúak szarva” így megalkották ezt a szót. Megbecsülték ezt a szarvat, mert védelmet nyújtott a betegségek ellen, megóvott a gonosztól és hosszú életet nyújtott. A „alicorn” az asztal közepére tették, és ha méreg volt az ételben, akkor a szarv elkezdett izzani. A tizennegyedik században, Olaszországban, a mérgezés volt a leggyakoribb módszer, hogy eltegyék az ellenségeket láb alól, így a szarvat ott valóban kincsnek tartották. Ebben az időben sok csaló volt, aki hamis „alicornokat” adott el. Volt pár módszer, ami megmutatta, hogy az árú eredeti. Pl: ha a szarvat vízbe rakták és a víz bugyogni, forrni kezdett, mégis hideg maradt, az azt bizonyította, hogy eredeti. Ha egy mérgező növény közelébe vitték a szarvat, a növény meghalt ez is azt bizonyította, hogy eredeti. A középkorban a kereskedés az „aliconokkal” nagyon népszerű volt. Sok nemes vett a csodás ereklyéből, csakhogy kincsei közt tudhassa. Bizonyára manapság sokan értünk egyet azzal, hogy sokkal jobb a szarvat a helyén hagyni, ahová tartozik, az egyszarvú homlokára. Mivel az állaton is sok csodás dolgot cselekedhet.