Aranyország
Aranyország
Testvér, ha majd a bükkös erdő sápadt arccal belebámul az alkonyat ködébe: eljössz velem a hervadás ölébe?
Látod: ott már Aranyországgá sápadt a bükkerdőn a szerelem s a nyár. Látod: lassan arannyá lesz a bánat, ha többet szerelemre nem talál.
S Aranyországban egyszer szél jön: esti, és elkezdi az álmokat temetni, s meglátja majd: több vadvirág már nincs a dombokon; és Aranyország lombjait lerázza, belekacag a hervadó világba, és énekel: Tél-útakon a Márciust hozom, a Márciust, a győztes Márciust!
Mert itt az ősz a tavasszal rokon.
Testvér, ha arra elmegyünk, mi, árva-ketten, meglásd: a lelkem új melódiákra rezzen...
s Aranyországban kitavaszodom.
|