|
Erdélyi búcsú
Erdélyi búcsú
Közületek ha őszi útra szállok, öreg fenyők: csak várjatok reám. Ha nemsokára sírva és zokogva majd erre jár egy árva-bús leány: mondjátok, hogy várjon még reám.
Súgjátok meg neki, hogy bús-sötét erdő-magányotokba az útam egyszer visszatér megint, hogy a nyugati Dzsungel bujdosója könnyes szemmel Kelet felé tekint.
S halkan, ahogy ment, visszatér megint.
Ha engem majd az évek leple elfed, s a végtelent nagyon sokáig járom: a hontalan, nagy évek köd-bilincse, mondjátok, hogy csak álom, hosszú álom.
De hogyha, míg én messze-messze járok, itt hűtlen lesz hozzám egy szép leány, öreg fenyők, ti kedves, jó fenyők:
akkor többet ne várjatok reám.
| |