Ott folytatnám a beszámolót ahol az előző abba maradt mivel a szurkolói foci és a siófoki túra egy napra esett. Sajnos nem túl derűs hangulatban indultunk el Fehérvárról (pedig egy torna győztes csapattól ez a minimum) mivel mindössze hárman vállaltuk a túrát a többiek ilyen olyan okok miatt Pest felé vették az irányt. Kis szépségtapasz volt számunkra ,hogy még egy tagunk csatlakozott hozzánk a pályaudvaron. Elég búskomoran indultunk így a mintegy órányi vonat utat alvással töltöttük. Ekkor kaptuk a hírt ,hogy egy kaposvári barátunk is velünk tart Somogy vármegye második számú csapata elleni mérkőzésre. A Balaton parti város pályaudvarán míg vártunk tarháló cigányokba míg később már majdnem közelharcba keveredtünk az egyik csövessel mert annyira felbátorodott ,hogy kiakarta csavarni a boros üveget társunk kezéből.
Lassacskán közeledett a meccskezdés ideje indultunk is a stadion felé. Oda érkezvén arra lettünk figyelmesek ,hogy tele van a pálya környéke sárga ruhás egyénekkel akik persze nem a viking egyen pólóját viselték. Gyorsan lepergett előttünk a tavaszi „hadjáratunk” pillanatai és bosszúsan gondoltunk azokra akik akkor a „legbátrabbak” voltak. Vajon most merre lehetnek és vajon miért nincsenek itt? Tudtuk már előre ,hogy nekünk kell elvenni a balhét…
Elő lépésben tudtuk ,hogy a kocsma kerítése már nem nyújt újból ingyen belépést a mérkőzésre és azt is tudtuk ,hogy így sem fogunk fizetni nem volt más választás kértük vezetőink segítségét. Hamarosan találkoztuk vele de az egyik siófoki vezetővel érkezett és sorolta tavalyi „gaztetteinket” és megkért minket ,hogy idén ne forduljon ilyesmi elő… de nem is vártuk ,hogy efféle földi halandó megérti mit is érezhet egy magunkfajta szurkoló ha szeretett csapata egyre mélyebbre sűlyed a táblázaton és élethalál harcot folytat eredménytelenül a kiesés elleni harcban! Na de lépjünk tovább beérkeztünk a stadionban a szokott szektorban verünk tanyát majd szurkolásba kezdtünk. Már ekkor jöttek a szánalmasabbnál szánalmasabb átkiabálások a szemközti oldalról. Erre csak annyi a hozzáfűzni valónk hol voltak ezek az egyének tavasszal vagy azt meg se merem kérdezni ,hogy hol szoktak lenni mikor csapatuk a Sport utcában szerepel?
Szóval néhány perce tart a találkozó egy fiatal srác érkezik közén ,hogy velünk tartana ha nincs ellene kifogása mivel bátya az Előrében játszik…persze ,hogy nem volt.
Néhány perc múlva újabb két srác közeledik néhány hölgy kiséretében ,hogy szintén velünk tartanának mivel a siófoki oldalon semmi szurkolásra hasonlítót nem tapasztaltak néhány odavetett bekiabáláson kívül. (Mint utóbb kiderült a srácok Szigethalom szurkolók és az Ultras Szigethalom tagjai csak épp itt nyaraltak és kinéztek a mérkőzésre) Nosza lelkünk rajta mit veszthetünk zengtek az Előrés nóták persze kisebb nagyobb megszakításokkal. Potyogtak a gólok nőtt a hangulat. A szünetben némi szokásos kitérő majd ismét a lelátó. A mérkőzése potyogtak a gólok csak úgy kapkodtuk a fejünk az ámulattól hisz ilyenben régen volt részünk. Lassan a siófoki brancsnak is megjött a kedve az énekelgetésre vajon miért nem tették ezt az elejétől talán most ütött nekik a pia erre van pár hasznos tanácsunk ,de ezt nem szeretném megosztani sem velük sem másokkal J Közeledett a félidő vége  két vikingnek sajnos távoznia kellett az utolsó vonathoz mivel másnap munka várt rájuk. Elköszöntünk tőlük majd folytattuk a buzdítást a hátralévő 10-15 percre is. A meccs vége 4-4 lett azért ilyen élményben honi szurkolónak ritkán van élménye. Magunkhoz hívtuk a csapatot gratuláltunk nekik a remek mérkőzéshez ,majd csomagoltunk és áttettük székhelyünket a szektor mellett lévő vendéglátó ipari egységbe. Ott 10-11 óráig beszélgettünk újdonsült szurkoló „társainkkal” majd lassan mindenki ment a maga útjára. Mi Balatonlellére indultunk ketten kaposvári barátunk szállására. Ott töltöttük az éjszakát (utólag is köszönjük). A délelőtti órákban indultunk Pest felé. Én ugyan csak Fehérvárig utaztam és elutaztam maroshegyi barátaink első megye I-es bajnokijára Bicskére ,de ez már egy másik történet a beszámoló megtalálható ITT.

Sanyi-Hungaria