Eredetileg Seymour néven, 1989-ben, Londonban alapította meg a csapatot Damon Albarn (ének/billentyű), Graham Coxon (gitár) és Alex James (bőgő). A srácokhoz hamarosan csatlakozott Dave Rowntree (dobok) is, így teljessé vált a felállás. Számos fellépés és egy demó anyag elkészítése után a Blur leszerződött a Food Recordshoz.

Első kislemezük She’s So High címmel jelent meg, és bekerült a Top 50-be, míg az ezt követő There’s No Other Way egyenesen a Top 10-ben landolt. Mindkét dal szerepelt 1991-ben megjelent első, Leisure című első nagylemezükön.

Következő kislemezük a Pop Scene volt: bár a dal nagyon fülbemászó volt, jóval punkosabb, keményebb jellege miatt az akkori brit színtéren, valamint az Amerikából terjedő grunge hullám miatt nem tudott maradandót alkotni. Az üzleti bukás után kezdett dolgozni a csapat második nagylemezén, amely a Modern Life is Rubbish címet kapta.

A Blur ezzel az anyaggal robbant be igazán a köztudatba, köszönhetően Albarn társadalomkritikus szövegeinek és hangjának, a szellemes gitárjátéknak és a ritmusszekció pontosságának. Ettől kezdve nem volt megállás: a harmadik, Parklife című album már a toplisták csúcsait ostromolta, a csapat számára pedig elhozta az igazi sztárságot. A Blur ezzel az 1990-es évek közepén megnyitotta a kapukat a hasonszőrű brit indie-pop csapatok előtt: Oasis, Elastica, the Boo Radleys, Supergrass, Gene, Echobelly, Menswear – mind-mind sokat köszönhetnek a Blur sikerének.

Ebben az időben már javában zajlott a harc a Blur és riválisa, az Oasis között. Előbbi megjelentette a Country House című kislemezt, amire utóbbi a Roll With It-tel válaszolt. Bár a maxik csatáját a Blur nyerte, a háborút az Oasis: (What’s The Story) Morning Glory? című albumuk hatalmas sikerével teljesen elhomályosították a Blur negyedik, The Great Escape (1995) lemezét.

1996 elejére a Blur a feloszlás szélére került, ám végül az 1997-ben megjelent nemes egyszerűséggel Blur címet kapott albummal kilábaltak a gödörből. Ezzel a lemezzel törtek be az amerikai piacra is, köszönhetően az album sokkal inkább amerikai zenei hatást tükröző, mintsem brit jellege miatt. 1999-ben jelent meg a csapat hatodik albuma, a 13.

1998-ban Coxon megjelentette első szólóalbumát, a The Sky Is Too High-t, amelyet 2000-ben a Crow Sit On Blood Tree, 2002-ben pedig a The Kiss of Morning követett. Albarn ugyanakkor a Gorillaz nevű csapatban vitézkedett.

2002-ben aztán újra összeálltak a srácok, és elkészítették a Think Thank című anyagot, amely 2003-ban került a boltok polcaira (itt már Graham nem volt velük; ő végleg szólókarrierben folytatta a szakmát - by Fox).