Dal: Mindörökké

Album: Nyelvtan /2003/

Zene: Joeker

Szöveg: Eckü, Mentha, Joeker, Brash

/Eckü/

Boszporusz vizei, Urálnak dombjai

Jeges tenger partjai Gibraltár pontjai

Európa szíve között Kárpátok és Alpok

Bővülő a hálózat, mondja a péti dalnok

Demagóg zsarnok-elmélet, majd én vezetlek

Miért hagynám abba kikötések nélkül szereplek

Klónozóm a testeket, igény mindig van a nevekre

Hogy évek múltán legyen példa korrekt Mc-fejekre

Ereklye-gyűjtögető, nyelvtörő bedöngölő

Tevékenykedő felelő Eckü Em Erő

Itt a felgyülemlett érveim sugallata

Mint garancia albumunkra, a Hősök csapata

Ezzel kelünk, ezzel fekszünk, erre kéz fel

Kohéziós elegy alátámasztva sok érvvel

Óhajodból parancs örök érvényű e nóta

Mi a nemzeteket átmozgatja, mint a talajtorna

Nincsen takargatni, való nincsen kamu

Nincsen pusztába kiáltott szó, nincs témaügyben tabu

Nincsen kivétel, a tétel a-tól cettig

Majd a világot megtalálja ki tudja akármeddig

/Refrén – 2x – Brash/

Néha kell a nap hogy olvadjon a jég

Erejét nem vesztett valóság mely elkezdődött rég

És ég a zene fénye az akarat ami hajt

Megérint egy érzés mi mindörökké tart

/Mentha/

Históriák születnek, némák beszélnek, vakok látnak

Bátrak félnek, gazdagok kérnek, élnek-halnak

Jönnek-mennek, majd eltűnnek

A Hipokrátesz örök, mint a seb utáni hegek

Hegyek völgyek, urak hölgyek, magyar földek

A rímek ölnek, az mc-k füstöt köhögnek

Beszélnek, mit hallanak magukról szóló történetek

A folyok egybe torkollanak, a tengerbe ömlenek

Tanítások, jelenségek, feltűnések, eltűnések

Ismeretek, egyenletek, tanítványok, nagy mesterek

Mediterrán Szófia, örök Pannónia

Egyiptomi Szfinx hatalma, Nostredamus jóslata

Vérszerződés, örök fogadalom az akaratom

Bonts formát, higgy önmagadban, eltűnik minden szánalom

Én vállalom a felelősséget, érted, hogy ha kéred

Hát fogd a kezem, hogy el ne tévedj

/Refrén – 2x – Brash/

Néha kell a nap hogy olvadjon a jég

Erejét nem vesztett valóság mely elkezdődött rég

És ég a zene fénye az akarat ami hajt

Megérint egy érzés mi mindörökké tart

/Joeker/

Tettek, tervek nélkül, sok reményt nem fűztem ehhez

Jött egy lemez, itt van még egy, a közönség most hősnek nevez

Rapkölyökként kezdtem, szökevényként tetőztem

Élvezem gyümölcsét, annak mit egykor befőztem

Stabil életcélnak rögzített pontjára pályáztam

Bár ráfáztam néha, de harcom nem nevezném ádáznak

Mint egy kifogott kárásznak, úgy nekem sem volt lélegzet

Míg nem jött el és karolt fel a 2000-es évezred

Úgy, ahogy egy bányász küzdöttem a kemény falakkal

Nagy igényt nem tartottam, beértem egy kisebb darabbal

Számomra drága kincs utat nyitott egy eszmének

Mely példát statuálhat majd egy új nagyobb nemzedéknek

Unokáink is látni fogják, tovább adják másnak

Könnyebb elérhetőséget nyújtva így a haladásnak

A learatott babér csírája lesz új köröknek

Így fog köztünk fennmaradni végleg mindörökre

/Brash/

Felfedeztem az értelmét, felfedeztem mi jó nekem

Megfejtem a titkot, lerántom a leplet, kinyitom szemem

Sarkából tekintek a féktelen távol húz magával

Mámor szavával őrizni fogom vad pásztor akaratával

Legyőzőm az akadályokat, csak szaladok-szaladok

Szállnak a dallamok, melyek szabadok-szabadok

Át Kínán, Ázsián, Európán, Afrikán

Utolsó mohikán harcol és legyőz, mint egy végzetes hurrikán

De pörög tovább késztet, örökké az akarat

A feeling, a szerelem, csodálom a fémeket, a falakat

A színeket, a neveket, a változatos világot

A világosságot vagy sötétséget, az azonosságot vagy másságot

Örökké létezett, létezik, és létezni is fog

A nap csak ragyog, erősen fogom

Csak hagyom magam a csábításnak, egy új holnap következik

Egy tisztára mosott part, egy véget nem érő művelet, mi mindörökké tart…

/Refrén – 4x – Brash/

Néha kell a nap hogy olvadjon a jég

Erejét nem vesztett valóság mely elkezdődött rég

És ég a zene fénye az akarat ami hajt

Megérint egy érzés mi mindörökké tart