Dal: Honfoglalók

Album: Nyelvtan /2003/

Zene: Tibbah

Szöveg: Phat, Joeker, Rizkay, Mentha, Tibbah, Brash, Cof, Eckü, Deego

/Phat/

Egy Isten, egy család, egy élet, egy barát

Egy csepp vér, egy csepp könny, egyszer lenn, egyszer fönn

Egy nép és egy lélek, egy ország, egy érdek

Egy becsület, egy szerelem, egy mikrofon ez mindenem

Nincs több lehetőség, nincs második esély

Csak egy igaz rím és nekem az enyém mindent megér

Csak egyszer választhatsz ember, hogy real lesz vagy szemét?

Hát eddig jutottunk 2003 szemet szemért

Csak egyszer lépsz az útra, hé a jóra vagy rosszra

És bölcsőtől a koporsóig maradsz örök szolga,

A választ senki sem tudja, a seb beforr

A könnycsepped elviszi a szél, csak a remény él

Talán majd holnap szebb nap real hiphop MO..

Hol a földalatti flow?

Oldozz fel, mert vétkeztem, egyszer igazán éreztem

Érted és csakis érted peace!

/JoeKer/

Mindig ugyanaz a szöveg, mindig ugyanaz a style.

Ez Nyugat-Magyarország, héj, messze van Kazahsztán, ahol

Értelmet vesztett eszmék párbajokat szítanak, s a

Barátságok anyacsavarján nagyot lazítanak.

Uszítanak, de én csak törekszem, hogy

Kellő tudás övezzen, mire megöregszem.

Ezért teszem a magamét, betöltök egy szerepet:

A hiphop kilyukasztott gumiján a szelepet!

Akár egy remete, a barlangomban alkotok, csak

Csöndben, de eget-rengető az, amit hallotok, mert

Csinálom. Nem csak pofámat jártatom egy századon s

Hagyom, hogy üres járatomon majd jegyet váltson a szánalom.

Mint egy szélmalom, beporzok mindent, amit érek

Az eget, a teret, a sivatagot, de nedűt nem remélek.

Evvel élek, majd halok s, ha majd elvesznek a dalok,

Feltámadok aszottaimból s újabb sikert aratok!!!

/Rizkay/

Nekem az élet és e helyzet minden sorban a szívem dobban

Szenvedély mi a végsőkig kitartva lángra lobban

Bennem ahol a lelkem tudom, ha vétkezek, megégek

De nem fordulok el Hungária, büszkén szembe nézek

Amiért élek, aminek élek, amit megtettem érted

Hogy a magyar nép is viselje a hiphop érdemérmet

Harcolok és védek minden igaz szót, mit érzek

Lehet így ér ez majd véget, de láthatod, mit érhet

Ez akarat és rap, mint a sok honfoglaló tett

Egy egység mivé lett, mert a vér kötelezett

Anno regék, mesék, hősökről, bajnokokról zengett

Mostanra rend lett mégis divatra született

Talán nem feledett próféciák az MO. kultusz útján

Évtizednyi költői hadjárat az emlékek kútján

Fel nem adott harcba egy megmaradt real kolónia

Tőlünk, mint Janus Pannonius –tól dicső Pannónia…

/Refrén – Deego, Beatbox- Rizkay, Kórus-Sokan/

Minden újabb sorral mit írunk

Minden rímmel harcolunk, bírunk

Ez szívből jön, neked ez méreg

Nem félek, hisz tudom, így egyre feljebb érek

Az évek, a sikerképek, ezek tények, élet, élek

Ezek mi vagyunk, az alapon, a szavakon

A szalagon, a dallamon ohh..

/Mentha/

Ellentétek egymással szemben kell ez nektek emberek?

Hátamba kést szúró szemetek ki tépem szívetek

Ha kell szeretek, ha kell, gyűlölök, köpködök

Mögöttünk röhögtök de, a trekkünkön meg csöpögtök

Érezd, hogy mit tesznek, mit esznek a bajnokok

A Földalatti sikerben a Szóhisztériát majmolod

Szükséges lételemmel, mint betű az ékezettel

Sötétség fénnyel, legendák nagy nevekkel

Bátorság félelemmel, támadás védelemmel

Halál az élettel, gyógyítás méreggel

Csúfságok szépséggel, minden mértékkel

Mit ér? Mi kell? Mit csinálsz tiszta szíveddel

Én mindent megteszek néha sírok, néha nevetek

A beat-ek velünk együtt szólnak hozzátok gyerekek

Hát gyertek mi két kézzel fogjuk az egészet

Nem úgy, mint egyesek kik hit nélkül vetik a keresztet

/Tibbah/

Többet tettem a hiphop-ért, mint Széchényi az országért

Engem nem tudtak megvenni én kiálltam a tömegért

A szilárd egység láttán még a média is megtorpant

Hisz az akarat hatalmas, mint a piramisok Egyiptomban

A rap-gárdisták demókra teszik a kultúrát

Hogy otthon tanulhasd és értsd, mint a Szent Bibliát

Figyeld a próféták szavát a soraik súlyát

Az új század költőinek szabad gondolatútját

Hozz valamit, hozz te is és rakd be a közösbe

Hogy masszív legyen a kolónia, és ne basszák össze

Nézz fel, nézz fel az égre és láss a jövőbe

Itt mi történelmet írunk, hogy tanuljanak belőle

Ezt ápolni kell, mert ez egy maradandó műfaj

Ne csak egy memoár legyen miről a jövő már nem is hall

MO. hiphop nemzet hát kezdődjön az install

Szívd fel begyem a sok tudást, és soha ne halj!

/Brash/

Néha túlságosan gyűlölök, néha túlságosan szeretek

Sokat adok és kapok, mégis változnak a szerepek

Csak egy kis pont az égen, igen de mennyit ér

Megvan a hátulütője a dolognak, túlságosan tágas a tér

Elveszik az éterben minden ami számít

Minden ami szívből jön, bármi, mondhatsz te akármit

De nekem ez örök, elvenni nem fogod te soha

Soha nem adom oda, ez az igazság és nem valami csoda

Te ostoba, tudom a hátam mögött megmondod, hogy mi van

Szemembe nézni nem bírsz, de király vagy a topikban

Én saját magam csicskája, de te ki tudja, hogy kié

Dinamitot dugok a seggedbe egy újabb világ, egy újabb esszé

Íródik a falak mögött, egy újabb titok a lapok között

Tudatosul bennem, úgyis megeszed amit főzöl

Ez egy újabb hullámú frekvencia, mi elmédet nem fogja

De majd meglátod bizony, ez még nem a béke pora

/Refrén – Deego, Beatbox- Rizkay, Kórus-Sokan/

Minden újabb sorral mit írunk

Minden rímmel harcolunk, bírunk

Ez szívből jön, neked ez méreg

Nem félek, hisz tudom, így egyre feljebb érek

Az évek, a sikerképek, ezek tények, élet, élek

Ezek mi vagyunk, az alapon, a szavakon

A szalagon, a dallamon ohh..

/Cof/

Mi van má’ hé vagy végleg eltűnt a fegyelem?

Voksommal jelölöm mindig a nekem jobban fekvő területem

Igazságot szórunk, mint a legendás királyunk a Mátyás

Hősökkel karöltve így kapjátok meg most a látást

Valós állásfoglalás, igaz győri prezentálás

Precízen, maximalistaként az élen mindig helytállás

Biztosítom, ismételten időben a váltást

Garantálok újabb meg újabb szájeltátást

Profin művelem még mindig a műfaj rám eső részét

Fellegekig felraktam a minőségi mércét

Hősies legendáktól megkapod megint a jót

Bámulatra méltó módon bűvölöm megint a szót

Győr meg Veszprém bevezette az örök maradandót

Biztosítja maximálisan mindig a sztilót

Jegyezd meg mindörökre a 9 igaz szavú bírót

A Hősöket meg a Connections-t, ami mindig hozza a nívót

/Eckü/

Cselekvés, na kinél mi mert nálam formalitás

Tehát lelkiismeretes munkamorál, aktivitás

Tennivaló akad bőven, a becsületemre váljék

Minden szándék kibillent az egyensúlyból, aztán újból

Teremt, értéket kitárva indít összefűzve erős

Közös láncot alkot, felszerelve, tömörítve velős

Energiavétel, reformhullám neked tévhit?

Ám a tanács mindeközben frissebb hangállományt készít

Vidd a rosszat félre, gerendák a szemekben

Apróságot korbácsolni naggyá, mint a filmekben

Felhozom a bátorságom, adom tisztelem igaz is

Ráépül az alapokra, mint a Kheopsz Piramis

Na a lényeg kiderül, ki mit rakott hozzá - való

A lomtár ürít, csak a jobbat gyúrja jobbá – halló

A minőségi bőség nálunk natúr ismérv

A föld alatt fejlesztjük, így marad örök a hírnév

/Deego/

Erőt a tömegnek, a közegnek

A közösségnek, a közönségnek

A közlő-képességnek, ékességet adjatok

Doboljanak ütemek, a dallamok

Még több tollat a kézbe /ja/

Még több rímet alapozva rációra, észre

Kezet a kézre, mentális részre

Fektessetek hangsúlyt és ne csak a fame-re

A városom a csapatom rég büszke rám

A kultúrám, a mentalitásom

9 elem, a rímek velem

A kiadóm fürtjein csak nemes ütem terem

Hát figyelj, köttetnek kapcsolatok, ezek karcolatok

A műfaj kövében, hát harcoljatok!

Hogy tövében szorítsuk el

Aki alkotás, helyett csak rombolni mer..

/Refrén – Deego, Beatbox- Rizkay, Kórus-Sokan/

Minden újabb sorral mit írunk

Minden rímmel harcolunk, bírunk

Ez szívből jön, neked ez méreg

Nem félek, hisz tudom, így egyre feljebb érek

Az évek, a sikerképek, ezek tények, élet, élek

Ezek mi vagyunk, az alapon, a szavakon

A szalagon, a dallamon ohh..