Az időszámítás előtti évezredek

A legősibb korok

A legrégebbi tárgyi emlékek i.e. VII.-VI. évezredből –neolitikum – származnak, ilyenek a Catal Höyüki barlangleletek. Ez a fejlődés azonban eddigi ismereteink szerint az i.e. V. évezredben megtorpant, és két évezreden keresztül nem volt számottevő az előrehaladás. Az i.e. IV-III évezredben Egyiptom és Mezopotámia voltak a fejlődés fő központjai.

Hatti korszak i.e. 2500-2000

A bronzkor kezdetén élt Anatóliában az az első népcsoport, amelyekről írásos emlékek maradtak fenn, mégpedig Mezopotámiából. Az akkád nyelvű feljegyzések ezt a vidéket a hattik országának nevezik. A hatti nép szétszórt, állattenyésztő törzsekből állt, még ősközösségi rendben élt. E nép nevét örökíti meg Hattusas városa, amely később Hettita birodalom fővárosa lett. A legjelentősebb Hatti települést mindössze néhány évtizeddel ezelőtt tárták fel a török kutatók Alaca-Höyüknél. Páratlan értékű és szépségű bronz-, arany-, ezüst- tárgyak kerültek napvilágra. A hattik kapcsolatban álltak a Mezopotámiából érkező asszír kereskedőkkel, akik az i.e. II. évezred elején 9 települést alapítottak Anatóliában.

A Hettita korszak i.e 2000-1200

Az időszámítás előtti második évezred elején új népcsoport jelent meg Kisázsiában. Az indo-európai nyelvet beszélő bevándorlók hamarosan magukhoz ragadták az uralmat a hattiktól és az ott élő más népcsoportoktól, és olyan birodalom alapjait rakták le, amely 6 évszázadon keresztül méltó vetélytársa volt, mind Egyiptomnak, mind Mezopotámiának.

A régészeti kutatások bizonysága szerint a Halys – a mai Kizilirmak – keleti vidékén elterülő birodalom déli határai a mai Szíriáig nyúltak. Első központja a már a hattik által lakott Kanesh városa volt – a mai Kayseri mellett, Kültepénél – majd Hattusas lett a végleges főváros. Az ott napvilágra került írásos emlékek alapján nagy befolyású, komoly katonai erővel rendelkező hatalom története rajzolódik ki.

A hattusasi romok közül, az egykori levéltárból előkerült agyagtáblák jó része a kor elterjedt diplomáciai nyelvén akkádul íródott. Az akkádok ékírását ekkor már ismerték, így a leletek egy része azonnal beszélt. Egy részük azonban megfejthetetlen volt a nyelvészek számára. Egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1915-ben egy cseh származású ókorkutató dr. Bedrich Hrozny megfejtse a rejtélyt, vagyis a hettiták saját nyelvét, írását.

A hettita birodalom a már korábban ott élt népek összefogásával, politikai egységbe tömörítésével alakult ki. A hettiták jogrendszert hoztak létre, szabályozták az uralkodók trónöröklését. A birodalom alapítói, az első királyok: Labarnas (kb. ie. 1680-1650), utána fia I. Hattusilis (kb. ie. 1650-1620) …

URARTU ie. IX-VI. század

Az ie. I. évezred első harmadában Kisázsia keleti felében mindegy 3 évszázadon keresztül virágzott egy állam. A Van tó körüli kopár, hegyes, zord vidéken nagy erőfeszítéseket követelhetett egy komoly katonai hatalommal rendelkező, szervezett állam létrehozása, felvirágoztatása. A királyság többféle népcsoportból tevődött össze, közülük a hurriták voltak a meghatározók. A birodalom fővárosa Tuspa volt a mai Van tó keleti partján. Az itt feltárt, kőbe vésett leírások alapján szereztünk tudomást Urartu királyairól. Első királyuk Sarduri volt. Az ő, valamint fia Ispuini és unokája Menua érdeme volt az állam megszervezése, megerősítése, főleg keleti irányban.

Menua hatalmas építkezéseket valósított meg, természetesen rabszolgák ezreinek verejtékes munkájával. Az egyik maradandó mű a Samiram öntözőcsatorna, amely ma is ellátja Van városát vízzel. Az építkezésekkel egyidejűleg harcolni is kellett, védelmezni a birodalmat az asszírok délről jövő rabló hadjárataival szemben.

I.e 780-ban lépett trónra I. Argisti. Az ő uralkodását tekinthetjük Urartu fénykorának. Ismerjük hadjáratait is, melynek során hódított nyugaton – elfoglalta Melid városát (ma Malatya) és hódított délen, ahol megnyirbálta az asszírok birodalmának peremét. A király sírját a vani szikla őrizte meg. Utódainak egye többet kellett küzdeniük a birodalomra minden irányból támadó ellenséges hadakkal: északról a kimerek, délről folyamatosan

A Frígiai állam ie. VIII-VI. század

Az ie. I. évezred elejétől egyre több népvándorlási hullám követte egymást Anatólia felé.  …

Midasz király legendája

A legenda szerint Midász azt kérte az Istenektől, hogy amit megérint változzon arannyá. Bármihez hozzáért az arannyá is változott, de bizony az étel is, amint csak megérintette. Már szerencsétlen Midász az éhhalál küszöbén állt, mikor az Istenek megszánták. Megfürdött a Szardeisz melletti Pantolusz tóban megtört a varázslat.

Midasz király legendája, miért voltak hosszú fülei

Midasz rendszeresen magányosan kóborolt a hegyek között az erdőkben, amikor is egyszer Tmólosz hegyén akaratlanul is szemtanúja lett Pán a pásztorok istene és Apollón az Olümposz legjobb muzsikusa közti zenei versengésnek. Pán pásztorsípjának hangja azonban nem múlhatta felül Apollón arany lanton előadott játékát, ezért Tmólosz a hegy istene, a verseny döntőbírája teljes joggal ítélte a győzelmet Apollónnak. Csakhogy Midasz, akit senki sem kérdezett hangosan tiltakozni kezdett, hogy az egyszerű pásztordal sokkal szebb. Az ízlésről persze lehet vitatkozni, de nem az istenekkel. Apollón Midaszhoz ugrott és mérgében úgy meghúzta a fülét, hogy az olyan hosszú lett mint a szamáré. Midasz hosszú haja alá rejtette a fülét, de az a szolgája aki a haját vágta észrevette, viszont senkinek nem merte elárulni a titkot, de magában sem tudta tartani, ezért kiment messze a várostól, ásott egy gödröt és belesúgta: "Midasz királynak szamárfüle van". A titkot a föld sem rejtette magában, mert a gödröt betemette a föld, azon nádas nőtt, s annak levelei szétsusogták a titkot a világ minden tája felé.