„Leszakadt” az ég Sopronban: kib….tt kultusz a Volton
A rokon műfajok kedvelői igazán szép nyári ajándékokat kaptak kedvenceiktől, hiszen júniusban és júliusban a Depeche Mode, a The Sisters of Mercy és a The Cult is Magyarországra látogatott. Az érkezési sorrend talán a hazai népszerűségi sorrendet is takarja, talán…Az első két zenekar önálló bulit adott, a „Kultusz” viszont a soproni Volt fesztivált tisztelte meg, erről lesz szó a következő, „történelmi jelentőségű” beszámolóban.
A régóta várt – én csak 16 évet – Cult koncert napján elképesztő hőség volt, legalábbis este ¾-ed 9-ig. A Fuck Off System beállása alatt ugyanis leszakadt az ég a fesztivál helyszínén, erről csak annyit, hogy a DM-buli elején tapasztalt pesti zápor most csak néhány erőcseppnek felelt volna meg…Úgy tűnt, Matyiék nem is léphetnek fel, de néhány perccel 9 után úgy döntöttek, az elképesztő eső ellenére elindulnak, aztán legfeljebb leállnak.
Az elején nagyon kevesen vállalták a nyílt színi bulizást, bár ekkor már szinte semmit sem számított a zápor, hiszen aki ott volt, szó szerint bőrig ázott. Én is behúzódtam egy sátor alá, így majd’ félórán át csak távolról szemléltem ifjúkorom egyik nagy kedvencét. Tény, ma már nem az F.O. zenéje és szövegei érdekelnek igazán, de jó volt látni, milyen lelkes a zenekar, főleg Matyika. Ez átragadt a közönségre is, percről-perce többen tomboltak a melankólikus, mégis energikus muzsikára. Így még azt is elfeledtem, hogy a dobokat igen jól használó Zana Zoli ma már a Kartell tagja, s bizony elég távolt került az F.O. világától. Számlistát nem idéznék, hiszen nem jegyzeteltem, de az biztos, hogy valamennyi „sláger” elhangzott, s két-három olyan szám is, ami nem szerepelt a másfél évtizeddel ezelőtt kiadott műsoros kazin. Gondolom, ezeket tették rá pluszként a CD-re. Jól esett, szó szerint ez a koncert, még úgy is, hogy idegesítő volt a színpad melletti kivetítőn a folyamatos reklám. De ez van, ilyen világban élünk, szinte mindent elborít a reklám. Fenntartásokkal elfogadom én is a szituációt, mert a reklámért kapott pénzből tudják színvonalasabbá tenni a szervezők a bulikat. Kivétel, a Sziget…
Az F.O. után hosszas átszerelés volt, valószínűleg a kiadós eső miatt is. A közönség egyre türelmetlenebb volt, tűkön állva várta az elmúlt bő két évtized egyik legjobb zenekarát, a pozitív punkból, a gothon át a modern hard rockig eljutó, a különféle műfajokat és rajongóit remek ízléssel összemosó angol-amerikai Cultot. Annak idején a barátaim erőteljes ellenérzését váltottam ki a kultuszmániával, ami parázs beszélgetéseket váltott ki. Lehet, szentségtörés ezen az oldalon, de számomra ők a ZENEKAR, 1991 óta. Erről ennyit, talán sok is volt…Remélem, a barátaim ma már nem neheztelnek rám.
Az IAN ASTBURY és BILLY DUFFY nevével fémjelzett banda ezúttal három session-zenész társaságában koncertezett, s teremtett elképesztően jó hangulatot. A rövid, mintegy 80 perces bulin rengeteg klasszikus hangzott el, a Lil’Deviltől, a Fire Womanen, a Wild Floweren át a ráadásig, a mára már rocktörténeti posztgoth-himnuszig, a She Sells Sanctuary-ig. Ian hangja már nem volt a régi, de ez nem is meglepő, hiszen több mint két évtizede nyomja, szinte folyamatosan. De sokatmondó, az elmúlt években ő énekelt a Doorsban…Sopronban picit fáradt volt, de így is szétvert több, mint 20 tamburint, s hasonló elánnal mozgott, mint Dave Gahan a pesti DM-bulin. Talán nem véletlen a hasonlóság, mindkét frontember megjárta a poklot és a jót is az elmúlt két évtizedben. S az is hasonlóság, hogy mindketten megkapták a magukét a „jóindulatú” sajtótól és más bandák rajongóitól. Kommersz, igénytelen és buta zene, bla-bla-bla…
Persze rajongóként nem azért mentem el Sopronba, hogy utána fikázzak, zenész sem vagyok, így szakmai értékelésre sem vállalkozom. Élveztem a koncertet, az elsőtől az utolsó pillanatig, igazi rock’n’roll buli volt, csak azt sajnálom, hogy rövid volt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
