A lovaglás művészete a háborúkkal terhes évszázadokban nem csupán céltalan szórakozás volt. Egy jól kiképzett harci mén akár életmentő is lehetett a lovas számára, ha közelharcban feltétlenül engedelmeskedett lovasa akaratának és így elkerülhették a halálos döfést. A későbbi korokban, amikor a lőfegyverek elterjedésével a nehéz fegyverzetű, közelharcra képzett lovasság háttérbe szorult, az elegáns mozgású, mutatós, jól kiképzett „iskolaló” a főúri udvarok büszkesége, a hatalom, a pompa, a gazdagság jelképe lett.

A csikók alapkiképzése és a magasiskola alapfeladatai hasonlóak a modern díjlovagláséhoz, azonban a magasiskola feladatai közé a föld feletti gyakorlatok – levád, kapriol, krupád, ballotád stb. – is hozzátartoznak. A gyakorlatok első pillantásra talán „természetellenesnek” tűnnek a szemlélő számára, azonban valamennyi mozzanatukat megtalálhatjuk a szabadon mozgó lónál is. A gyakorlatokat úgy alakították ki, hogy a lovat néhány napra az istállóban hagyták, majd amikor ismét kiengedték egy karámba, megfigyelték, milyen mozgásokat hajt végre, és később ezeket hajtatták végre a lóval a lovas alatt is.

 Levád

Forrás: 100 jó kérdés a lovakról