A díjlovaglás a ló idomítottságának, elengedettségének, mozgásának, a lovassal való együttműködésének fokmérője. A lovasok előre meghatározott programot mutatnak be, amely a verseny szintjének, illetve a ló korának és idomítottságának megfelelő nehézségű feladatokból áll. A versenybírók egymástól függetlenül pontozzák a ló és a lovas teljesítményét minden részfeladatban és az összbenyomásban egyaránt, majd a bírók pontszámainak összesítésével alakul ki a verseny végeredménye.

A díjlovaglás, mint különálló lovas sportág létrejöttét – a díjugratáshoz hasonlóan – az 1864-ben, Dublinban rendezett versenytől számítják, és néhány évvel később már hazánkban is rendeztek díjlovagló versenyt. Ekkor azonban a lovasok még szabadon választott idomító feladatokat mutattak be a díjlovagló négyszögben, és csak később alakultak ki azok a versenyszámok, amelyekben a lovasoknak egy előre meghatározott programot kell lovagolniuk.

A díjlovaglás elnevezés magyar sajátosság; ezt a versenyt a legtöbb nyelven az idomítás, tehát dressur, dressage szóval illetik. Annak, hogy a magyar nyelvben nem idomítólovaglás, hanem díjlovaglás a neve, az az oka, hogy a múlt század második felében rendezett első hazai versenyek az I. Ferenc József császár által felajánlott tiszteletdíjakért folytak.

Forrás: 100 jó kérdés a lovakról