Lovunk sok éven keresztül mindig a rendelkezésünkre állt, és türelmesen hordozott a hátán. Ha megöregszik, rajtunk a sor, hogy kellemes öregkort biztosítsunk a számára, így köszönve meg a hosszú időn át nyújtott szolgálatait.

Hogy a ló élete szerencsés véget érjen…

Egy ló 25-30 évig is elélhet, élete alkonyán azonban már nem képes rá, hogy velünk együtt dolgozzon. Ha lovat vásárolunk, jusson eszünkbe, hogy nem marad örökké fiatal. És gondolkozzunk el azon, vajon öregkorában megfelelően el tudjuk-e majd látni.

Mikor kerül rá sor?

A lovaknál nincs „nyugdíjas kor”: egyes lovak ,ég előrehaladott korukban is bámulatraméltóan élénkek. Örülnek a társaságnak, és szeretik, ha a napi egyedüllétet valamiféle változatosság szakítja meg. Egy ilyen lovat ugyan kímélni kell, de semmi esetre sem szabad „kiselejtezni”. Néha a fiatalabb lovak között is akadhat olyan, amelyiket már nem lehet teljesen leterhelni, mivel egy esés vagy egy betegség következményeitől szenved.

Szellemi frissesség

Előfordul, hogy egy öreg ló ugyan fizikai szempontból teljesen egészséges, szellemi, lelki ereje azonban már elhasználódott. Egész életében az embert szolgálta, most pedig már egyszerűen nincs kedve hozzá. Mindenből elege van. Ha azt látjuk, hogy korosodó lovunk tartósan fáradt és rosszkedvű, adjuk meg négylábú barátunknak a lehetőséget, hogy életét nyugalomban fejezze be, amíg még egészséges – igazán rászolgált.

Panzióban

Szinte minden vidéken vannak tenyésztők, akik legelőpanziót tartanak fenn, s az öreg lovakat magukhoz veszik. Viszont mielőtt idegen kezekbe adnánk védencünket, meg kell bizonyosodnunk róla, hogy jól a gondját fogják viselni. Legjobb, ha megnézünk néhány istállót. Egy pillantás az ott élő lovakra, biztosan többet mond, mint bármelyik prospektus. Aki nem engedhet meg magának egy magánpanziót, annak állatvédő intézmények állak rendelkezésére.

Amire ügyelni kell – Nem minden legelő egyforma

Aki öregedő lovát saját legelőre szállítja, biztosan a lehető legnagyobb szívességet teszi neki. Ahhoz azonban, hogy még sokáig egészséges és boldog maradjon, nem szabad megelégednünk a legközelebbi füves területtel. A jó legelőn magas tápértékű takarmánynak kell megteremnie, árnyékot kell biztosítania, és egy menedékkel is rendelkeznie kell. Ráadásul a lónak itt-ott legelőt is kell váltania, egyébként túlságosan megnő a veszélye annak, hogy élősködőkkel fertőződik meg.

Pech Petit, egy emberséges állatpanzió

A francia Josette Bloon gyerekkorában átélte, hogyan került rövid úton vágóhídra szülei kiöregedett kancája, amely egész életében hűségesen szolgálta a családot. Josette már akkor megfogadta, hogy amint lehet, megvédi a lovakat az ilyen kegyetlen végtől. Amikor elegendő pénzre tett szert, Dél-Franciaországban megvásárolta a „Pech Petit” nevű kis földbirtokot, és hamarosan beindított egy programot az öreg lovak megsegítésére. Jó néhány négylábú köszönheti neki a nyugodt, méltó öregkort. Josette halála után egyesület alakult, amely huszonkét további épületet és istállót vásárolt fel.

Jelenleg kereken 250 ló él ott kegyelemkenyéren. A vállalkozást az egyesületi tagdíjakból és adományokból finanszírozzák. Időközben Európában mindenütt alakultak hasonló jótékonysági intézmények, hozzájuk fordulhatunk, ha egy öreg lovat meg akarunk kímélni szomorú sorsától.

Jó tudni – A magány

Egy ló számára nincs rosszabb a magánynál. Akinek van legelője, ahol öreg barátját el tudja helyezni, feltétlenül gondoskodnia kell társaságról is a számára. Esetleg kereshetünk újsághirdetés útján egy hasonló helyzetben lévő tulajdonost. Vagy jó helyet kínálhatunk fel egy öreg iskolaló számára. Ha nem járunk sikerrel, lovunk mellé még mindig betehetünk egy vagy több juhot, esetleg más állatot. Ilyenkor azonban arra is oda kell figyelni, vajon az állatok jól kijönnek-e egymással.

Na hagyjuk a sorsára

Még ha sikerül is elhelyeznünk a lovunkat egy panzióban, vagy legelőre állítanunk, akkor is napirenden szüksége van a törődésre és a gondoskodásra. Lehetőleg minden nap látogassuk meg a lovunkat, és nézzük meg, hogy jól van-e. Ellenőrizzük, hogy nincsenek-e a legelőn szerzett sérülései, vizsgáljuk meg a patáit, és nézzünk utána, nem nedveznek-e a szemei vagy az orrlyukai. Mozgassuk meg, sétáltassuk, amelyen gyakran csak lehet – akkor formában marad. Beszélgessünk vele, kedveskedjünk neki, gyakran simogassuk meg, hogy ne érezze magát mellőzve vagy eltaszítva.

Rendszeres ápolás

A „nyugállományú” lóról is megfelelően kell gondoskodni. Idős korban különösen fontosak az oltások, a féregtelenítés és a rendszeres állatorvosi ellenőrzés. Ha már nem lovagolunk rajta, akkor nem kell feltétlenül megpatkolni, de a kovácsnak rendszeresen ki kell vágnia a patákat.

Ha jön a tél…

Főleg az idősebb lovak számára jelenthet a tél nagy megpróbáltatást. A meleg takaró megvédi a lovunkat a zord időjárástól, a széltől és a fagytól. Ha hideg, de száraz az idő, nyugodtan kinn maradhat a szabadban. Ha azonban havazik, vagy az idő túlságosan hidegre fordul, jobb, ha inkább bent hagyjuk az istállóban. Zord időben, hóban, fagyban a lónak különösen sok energiára van szüksége. Mivel a lovak télen nem találnak a legelőn semmilyen táplálékot, jelentős mennyiségű szénát, zabot és abrakot kell készenlétben tartanunk, és a lovat rendszeresen meg kell etetnünk.

Az élet alkonya az istállóban?

Egyes lovak az utolsó éveiket csaknem kizárólag az istállóban töltik. Ügyeljünk rá, hogy lovunk ne unatkozzon a bokszban. A nyitott istállós tartást néha előnyben kell részesíteni a boksszal szemben, mivel a kiöregedett hátas társaival való kapcsolatban bizonyos változatosságra lelhet. Hogy a lábai és az izmai ne rozsdásodjanak be, minden nap sétáltassuk meg. Az istállóban álló ló naponta gondos ápolást igényel. A paták állapotát is rendszeresen ellenőrizni kell.

Forrrás: Lovaglás kártyák