Bár Eurázsia lovas nomád népei már évszázadok óta vadásztak lóhátról, a valódi értelemben vett vadászlovaglás, a lovas rókavadászat szülőhazája Anglia. Az angol földbirtokosok gyakran vadásztak az egyre jobban elszaporodó rókákra kopófalkával. Alkalmanként húsz-harminc lovas is összegyűlt egy-egy ilyen vadászaton, s a kopók után iramodva, kidőlt fatörzseket, kőkerítéseket átugratva követték a kutyákkal együtt a róka nyomát.

Mára a vadászlovaglás a legtöbb helyen véres vadászatból kellemes kikapcsolódássá szelídült. A róka szerepét egy lovas vette át, aki kabátja vállára tűzött rókafarokkal jelképezi az üldözendő vadat. A nap hőse az a lovas lesz, aki végül elsőként éri utol a „rókát”, és letépi válláról a rókafarkat.

A vadászlovaglások a század elején a fiatal lovak kipróbálására is szolgáltak, hazánkban az akkor igen népszerű Vadász- és Versenylap rendszeresen, külön rovatban számolt be „Állami lovaink a falkavadászaton” címmel az állami ménesekben tenyésztett lovak teljesítményéről.

Forrás: 100 jó kérdés a lovakról