|
Váratlan örökség
Liriel 2007.03.16. 10:18
 Itt a 10. és egyben befejező rész
orokseg
10.rész:
Boldog békeidők
Lirielt töprengéséből egy a dereka
köré fonódó kéz
térítette magához, s a kéz
tulajdonosának irányába fordult ahol
egy mosolygó arany barna szempárral
találta szembe magát. Inuyasha boldogan vonta
magához közelebb a
varázslónőt, miközben lassan a
lány háta mögé
került és kezei előre csúsztak Liriel
egyenlőre még lapos hasára. Kagome mosolyogva
bújt közelebb Sesshoumaruhoz, aki
ösztönösen átölelte a
lányt. Még egy ideig beszélgettek, s
miután megvacsoráztak mindannyian
nyugovóra tértek. Ahogy Sesshoumaru és
kagome felért közös
háló szobájukba beszélgetni
kezdtek.
-Lehet, hogy Inuyasha végre
megkomolyodik?-kérdezte mosolyogva Kagome, miközben
elkezdett átöltözni
háló ruhába
-Lehet. El kell ismernem hogy előnyére változott;
de még mindig hamar elveszíti a hideg
vérét.-mondta Sesshoumeru, miközben
levette kimonó felsőjét
-Ebben igazad van, de hát ő már csak ilyen. Hamar
dühbe jön, de ahogy látom Liriel
elég jól
megfékezte.-válaszolta nevetve Kagome
-Hm, talán igazad van. De hagyjuk most az
öcsémet.-suttogta a youkai miközben
átölelte kedvesét
-Látom már nehezen bírsz
magaddal.-mondta nevetve Kagome, s eloltotta a mécsest
A szobára sötétség borult, s
csak a hold és a csillagok
világítottak be. Sesshoumaru lassan
közelebb hajolt a mikohoz, aki
felkínálta ajkait kedvesének
és egy szenvedélyes csókban
egyesültek. Csókjaik egyre
szenvedélyesebbek lettek, s tovább
kényeztették egymást mint az
elmúlt hónapokban mindig. Másnap
reggel fáradtan, de boldogan keltek fel. Bár
Inuyasha nem mondta nekik mégis sejtették hogy a
hanyou még aznap visszamegy a nyugati területekre
Liriellel együtt.
9 hónappal később
Hangosan kopogtattak a déli palota kapuján, s
miután az őrök ellenőrízték a
jövevényt beengedték a
palotába. Az egyik őr a férfi
kérésére Kagome és
Sesshoumaru elé vezette őt, majd távozott a
fogadó teremből. A küldönc
mélyen meghajolt a pár előtt, s miután
féltérdre ereszkedett belekezdett
mondandójába.
-Elnézést a zavarásért
nagyuram, úrnőm. Fontos hírt hoztam
önöknek.-kezdte a
küldönc-Örömmel
értesítem önöket, hogy
megszületett Sayani, nyugat hercegnője.-mondta a
férfi
-Köszönjük, hogy
értesített minket. Most menjen és
pihenjen.-mondta Kagome, miközben elbocsátotta a
küldöncöt
A férfi hálásan meghajolt, majd elment
a szolgálóknak fent tartott részbe
ahol enni és inni adtak neki. Közben Kagome
elindult össze csomagolni, mert már rég
megegyeztek Sesshoumaruval hogy ha megszületik
Inuyasháék gyermeke elmennek
meglátogatni őket. Még aznap útra
keltek, s megkezdték hosszú útjukat
nyugatra. Gyorsan haladtak uti céljuk felé, s
már majdnem odaértek, mikor Kagome hirtelen
megállt és megtámaszkodott egy
közelében lévő fa
törzsében. Már lassan három
napja szinte megállás nélkül
jöttek, s ez egyre jobban megviselte a lány
szervezetét. Sesshoumaru amint észre vette hogy
Kagome lemaradt tőle visszafordult hozzá, s még
időben sikerült elkapnia az éppen
elterülni akaró lányt. A
kezébe vette, s fénygömbbé
válva folytatta útját nyugatra a
kezében az ájult Kagoméval.
Másnap hajnalra megérkeztek a nyugati
palotába, s minden udvariasság
nélkül berontott a kapun útba
véve a palotában lévő régi
szobáját. A palota őrség
megpróbálta megállítani, de
nem jártak sikerrel s a youkai hamarosan elérte
régi szobáját ahova lefektette a
még mindig ájult Kagomét. A
hangzavarra Inuyasha is felébredt, s morcosan
nézett körül a palotában.
-Mi történt?-kérdezte álmos,
de morcos hangon a hanyou
-Elnézést uram, de egy szellem betört a
palotába.-mondta meghajolva az egyik őr, mire Inuyasha
szimatolni kezdett
-Bolond csak a bátyám jött meg.-morogta,
majd visszament Liriel mellé az ágyba
Az őr szégyenkezve ment vissza az őr helyére,
miközben Inuyasha visszabújt Liriel
mellé és egy csókkal
ébresztette fel a szendergő lányt. Liriel
viszonozta a csókot, majd kinyitotta arany szemeit
és kíváncsian nézett a
hanyoura.
-Csak a bátyámék jöttek
meg.-mondta a ki nem mondott kérdésre
válaszolva a hanyou
-Hm, értem.-válaszolta Liriel, miközben
kiszállt az ágyból
Inuyasha mosolyogva követte a szemével a
lány mozdulatait, aki fesztelenül mozgott a
szobában egy lehelet vékony kimonóban.
A hanyou még egyszer ránézett a
drowra, majd kisétált közös
szobájukból hogy megkeresse
bátyját, aki még mindig Kagome mellett
volt egykori szobájában. Inuyasha hamarosan
elért bátyja régi
szobájához, s miután bekopogott
belépett az ajtón. Sesshoumaru a
kinyíló ajtó felé kapta a
fejét, s aggodalma ellenére halványan
elmosolyodott. A hanyou miután becsukta maga
mögött az ajtót egy
ásítás
kíséretében megvakarta a
tarkóját, s utána
üdvözölte bátyját.
-Helló bátyó.-mondta egy
újabb ásítás
kíséretében Inuyasha
-Szia öcsi! Látom még nem
ébredtél fel teljesen.-mondta gúnyosan
a youkai
-Mi?-kérdezte idétlen képet
vágva a hanyou, majd végig nézett
magán
Sesshoumaru nem tudta elrejteni gúnyos mosolyát,
ahogy öccse végig néz magán.
Inuyasha meglepetten nézett végig
magán, majd pirulva nézett ismét
bátyja arany sárga szemeibe mivel csak egy
vékony kimono alsó volt rajta; de az is csak a
térdéig ért.
-Öhm. Bocs elfelejtettem, hogy nem vagyok
felöltözve.-motyogta rák
vörösen
-Semmi gond öcsi. Mi is még csak később
értünk volna ide, de Kagome rosszul let
és nem tudom felébreszteni.-mondta a youkai
aggódva
-Várj egy kicsit és szólok Lirielnek,
hátha tud segíteni.-mondta a hanyou, majd vissza
sietett szobájába
Inuyasha szinte berobbant a szobájukba, s miután
gyorsan felöltözött Liriel
keresésére indult. Hamarosan
megtalálta kedvesét a szobájukkal
közös gyerek szobában, amint
épp Sayanit etette. Megállt az ajtóban
és mosolyogva figyelte amint kedvese a lányukat
etetti. Lassan közelebb sétált
hozzájuk és egy apró csókot
lehelt a nő ajkaira, majd átvette
lányát.
-Tudnál segíteni kicsit?-kérdezte
Inuyasha miközben lányával
játszott
-Persze. Miben kellene segítenem?-kérdezte
öltözködés közben a drow
-Kagome rosszul lett és a bátyám
nagyon aggódik miatta.-mondta gondterhelten
-Értem. Most hol vannak?-kérdezte
Inuyasha átölelte a nőt, s kezében
lányukkal átsétáltak
bátyja szobájába. Amint
beléptek Sesshoumaru ismét
feléjük kapta a fejét; majd
felállt és egy öleléssel
üdvözölte Lirielt. A drow is
visszaölelte a youkait, majd Kagoméhoz
sétált aki még mindig nem
tért magához. Liriel gyorsan megnézte
mi lehet a miko baja, de mivel nem igen volt jártas a
gyógyítás terén
így csak találgatott. Amíg a
varázsló nő a mikot vizsgálgatta az
kezdett magához térni, amit a
testvérek is észre vettek. Sesshouamru
megkönnyebbülten nézett az
ébredező Kagoméra, míg Liriel
visszasétált Inuyasha mellé
és karjaiba vette Sayanit. A kislány nem sokban
hasonlított Inuyashára, inkább Liriel
arcvonásait örökölte. Sayaninak
nem túl hosszú hó fehér
haja, arany sárga szeme, ében fekete bőre
és egy pár édes kutya füle
volt, amit apjától
örökölt, de más nem
emlékeztetett rajta a hanyoura. A kislány
egészében véve anyja
kiköpött mása volt
leszámítva az édes kis kutya
füleket. Lassan Kagome is teljesen magához
tért, s lassan felült az ágyban,
miközben annak szélébe kapaszkodott.
Sesshoumaru amint észre vette hogy Kagome feült
egyből odament hozzá, s védelmezőn
átölelte.
-Minden rendben?-kérdezte a youkai, miközben hangja
aggodalmasan csengett
-Igen csak szédülök egy kicsit.-mondta
Kagome
-Tudod hogy megijesztettél?-kérdezte Sesshoumaru
-Nem volt szándékos, csak az utóbi
időben hamar kimerülök.-mondta
bűnbánó hangon a miko
Sesshoumaruból egy halk sóhaj szakadt ki, s
megnyugodott hogy a lánynak nincs komolyabb baja.
Miután Kagome jobban érezte magát
felállt és Lirielhez
sétált, aki még mindig a
karjában tartotta a kicsi Sayanit.
-Megfoghatom?-kérdezte Kagome
-Persze.-mondta Liriel, miközben a miko kezébe adta
a kislányt
-Nagyon édes vagy, ugye tudod?-kérdezte halkan a
kicsitől
Sesshoumaru érdeklődve figyelte kedvesét, hogy
milyen jól áll neki öccse
lánya. Ekkor a youkai hirtelen megértette
miért ájult el Kagome, s lassan egy mosoly
terült szét az arcán. Inuyasha
észre vette bátyja elégedett
mosolyát, s kíváncsian
nézett annak arany sárga szemeibe;
miközben a lányok remekül
elszórakoztatták a kis Sayanit. A hanyou
bátyjához sétált, s
rákérdezett arra ami érdekelte.
-Na mi az bátyó?-kérdezte Inuyasha
-Ha jól sejtem hamarosan én is apa leszek.mondta
a youkai
-Ha pontos akarok lenni akkor mindössze két
hónap választ el az
apaságtól.-szólt közbe
Kagome, miközben Sayanit babusgatta
Sesshoumaru meglepődött egy kicsit a lány
bejelentésén, de valahogy érezte hogy
nem viccel. Az első döbbenet után majdnem
üdvrivalgásban tört ki hogy hamarosan ő is
apa lesz, de büszkesége nem engedte hogy
nevetségessé tegye magát.
Sokáig várt erre a hírre, de
megérte s már alig várta hogy
megszülessen a baba. Kagome mosolyogva fordult a youkai
felé, akinek örömtől csillogó
szemei mindent elárultak. Eközben a déli
és nyugati területek határán
Miroku és Sango boldogan élték
életüket, bár még
tartották a kapcsolatott barátaikkal, de egyre
ritkábban találkoztak egymással.
Talán ez azért alakult így mert
mindannyian külön utakat jártak, s nem
volt már semmilyen fenyegetés. Az évek
lassan elszáltak felettük, miközben
barátaik alig öregedtek valamit. Boldogok voltak,
de a lelkük mélyén
érezték hogy ez nem tarthat
örökké. Az évek alatt
mindannyiuknak megszülettek az
örököseik. Nyugaton Sayani és
Akihiro tanult Inuyasha és Liriel felügyelete
alatt, s hamar kitűnt a két fiatal tehetsége mind
a mágia terén mind a kardforgatás
terén. De talán Sayani tehetségesebb
volt a mágia terén, mint öccse. Akihiro
közel két évvel később
született, s nővérével
ellentétben ő inkább apjára
hasonlított; de mindkettejüknek meg volt a
mágiához való
érzékük. Nyugat és
dél határán Sangoék
tanítgatták gyermekeiket a
harcművészetekre, s a három fiatal
remekül szórakozott az edzések alatt.
Sango egy lánnyal és két
fiúval örvendeztette meg a szerzetest. A
lányt Kumikonak hívták és
anyjához hasonlóan remek szellemirtó
lett. A középső fiút Rikunak
hívták, s apjához hasonlóan
imádta a csinos lányokat. Ő a család
fekete báránya, s nővérével
ellentétben igen lusta és csak a
lányok érdeklik. A legkisebb fiukat Ryuunak
nevezték, s nővéréhez
hasonlóan rengetegett gyakorolt, míg
bátya inkább a lányokat
hajkurászta. Lassan ők hárman vették
át szüleiktől a szellemirtás
nehéz kötelességét, s
még nem tudták hogy egyszer nagyobb kalandban
lesz részük mint a szellemek kiűzése a
falusiak házából. Kagome is
megajándékozta Sesshoumarut egy
kislánnyal és egy kisfiúval. A
lány a Sanako nevet kapta, s mivel ő volt a fiatalabb
bátyja mindentől próbálta
megvédeni.Persze ezzel Sanakot az őrületbe
kergette, s a lány sokszor keresett menedéket
Sayaninál s nagybátyjánál.
A fiú a Takashi nevet kapta, s apjához
hasonlóan remek kardforgató volt.
Húgát mindennél jobban szerette, s
vigyázott arra nehogy a lány bajba keveredjen. A
gyerekek sokat játszottak együtt, s mind a heten
jó barátok lettek attól
függetlenül, hogy Riku, Kumiko és Ryuu
emberek voltak. Több éven keresztül
nyugalom honolt a csapat körül, de egy nap
baljós előjelek kezdtek gyülekezni a nyugati
területek körül. Senki nem tudta mire
számíthatnak, még Liriel sem pedig ő
érezte hogy figyelik őket, de még nem tudta ki
az. De ez már egy másik
történet.
Vége
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
