|
16. fejezet: Vackor levelet írat haza
Vackor levelet írat haza
| Tehát ott nyaralt az apró, |
| piszén pisze kölyökmackó, |
| ott a kék Balaton mellett, |
| és ez a nyár szépen tellett. | |
| Minden áldott napon fölkelt |
| nyújtózott egyet az ágyon, |
| s már piszén pisze orráról |
|
| annál többet úszkálni már |
|
| mást forgat mackóeszében, |
| amint ott nagy gondban ül. |
| Ül hát a Balaton partján, |
| mancsában egy képeslappal, |
| azt nézdeli nagy-nagy gonddal, |
| s néha rázint ama boglyos |
|
| Min töröd úgy azt a boglyos |
| nagy fejedet reggel hatkor? | |
| Egy szép képeslapot írnék |
| ha egy kicsit írni tudnék. |
|
| és a piszén piszét kérdi: |
|
| Megörül a csöpp bozontos: |
| Megköszönném hatvanhatszor! | |
| És szembe hegyek is vannak ám, |
| Tegnap vitorlásverseny volt, |
| És a Fodor Dávid fára mászott, |
| a legeslegjobban meg a Kováts Vicu, |
| de kicsikét oldalra dűltem, |
| meg egy kicsit kihajoltam, |
| Csuromvizes lett a bundám |
| meg az a híresen boglyos, |
| amíg a bundád meg nem szárad.« |
| és kiáltottam vagy hármat: |
| Már a bundám megszáradt!« |
| És odajött az óvó néni akkor, |
| és megtapogatta a bundám, |
| »Igazat szóltál, Vackor!« |
|
| ha találkozunk vasárnapkor. |
| Most pedig zárom soraimat, |
|
| többet írni a csöpp pisze |
| tán még most se hagyná abba, |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
