|
5. fejezet: Vackor megmondja, hogy nem szereti a mézet
Vackor megmondja, hogy nem szereti a mézet
| piszén pisze kölyökmackó, |
|
| első napon szökni próbált, |
|
| Mert hát sehol a világban, |
|
| Hiszen mennyi csudaszépet |
| megbánta, hogy szökni próbált, |
| leült hát a piszén pisze, |
|
| piszén pisze kölyökmackó. | |
| mély hangját kieresztette, |
| mint egy vénséges vén medve: | |
| jöjj ki, harmatos szép rózsa, |
|
| aztán asztalt terítettek, |
| aztán csak elcsendesedtek, |
|
| piszén pisze csöpp mackónak |
| igencsak megnyúlt az orra. |
| Alig tekingetett széjjel, |
|
| Egyél, kenyeres pajtásom, |
|
| csak ennyit mond a kisszéken: |
|
| Ilyen csudát se látott még |
|
| Mondta a bölcs Kováts Vicu, |
|
| – Ne szidjatok azért, kérlek, |
| túl minden méznyalintáson, |
| vadkörtét – illetve vackort; |
|
| nem muszáj a mézet enned. |
| De rendesen ülj a széken! |
| szépen tányér fölé tartva, |
| s meglásd, hogy nem lesz baj semmi! | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
