Bródy:A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes

      A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes,

      Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres,

     Az örökös vándorút véget soha nemér,

      S ha nincsen gyökerünk-elvisz a szél.

       Jól,csak a szívével lát az ember,

       Ami lényeges az a szemnek láthatatlan,

       Az iagzságot átérzi a lelkünk,

       De te is tudod hogy kimondhatatlan...

       A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk,

       A csillagok egy óráin egy perc az életünk,   

        Az ember egy magában semmit sem ér,

        S ha nincsen barátod-elvisz a szél.

         Jól csak a szívével lát az ember,

         Ami lényeges az a szemnek láthatatlan,

          Az igazságot átérzi a lelkünk,

           De te is tudod,hogy kimondhatatlan.

         Egy nagy sivatag kutat rejt valahol,

          S ha lelked mélyén rá találsz már nem csodálkozol,

         Az ember egy magában semmit sem ér,

         S ha nincsen barátunk-elvisz a szél.

                   Ady Enrde:

Szeretném,ha szeretnének

Sem utódja,sem  boldog őse,

Sem rokona,sem ismerőse nem vagyok senkinek!

Nem vagyok senkinek!

Vagyok,mint minden ember:fenség,

Észak-fok,titok,idegenség,

Lidérces messze fény,

Lidérces messze fény!

De jaj,nem tudok így maradni,

Szeretném magam megmutatni,

Hogy látva lássanak,

Hogy látva lássanak!

Ezért minden:önkínzás,ének,

Szeretném,ha szeretnének,

S lennék valakié,

Lennék valakié!