Nochta Pál Attila

A megtörtség iskolája

Ézsaiás könyvében ezt olvassuk:

 „Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” (Ézsaiás. 57, 15)

Van egy fontos tulajdonság, amelynek láthatóvá kell válnia minden igazi hívőben, és amely látható volt Jézus Krisztusban is, ez pedig a megtörtség. Az emberek többsége amikor a megtörtségre gondol, akkor ezen a kifejezésen valamilyen borzalmas, negatív megfogalmazást ért. A legtöbb ember úgy gondol a megtörtségre, mint egy olyan negatív állapotra, amelyet valahogy mindenképpen el kellene kerülni. Gyakran szoktuk mondani, hogy „Láttad ezt vagy azt az embert? Nagyon megviseltnek, nagyon megtörtnek látszott.”, pedig a megtörtség valójában nem ez. A megtörtségen a Biblia szerint egy olyan állapotot kell értenünk, amely nem más, mint az önző és a saját dicsőségét kereső hústesti természetünk erőtlensége, ezért a megtörtség a Biblia szerint egy nagyon pozitív tulajdonságnak számít.  Mostani siker centrikus világunkban egyáltalán nem népszerűek a megtört szívű emberek, sőt valójában soha nem is voltak azok. Az ilyen embereket egyébként szinte alig lehet észre venni, hiszen ezek az emberek nem törtetnek, nem akarnak minden áron a középpontba kerülni, hanem egyszerűen csak tiszta szívből akarják szeretni Istent és az embereket. Hangjuk szinte alig hallható, és a bennük rejlő értékeket is csak azok veszik észre, akik szintén megtört szívűek. Nem túlzok ha azt állítom, hogy a világ újra és újra igyekszik kivetni magából ezeket az embereket. A világ által lenézett és megvetett emberek ők, de Isten pontosan az ilyenekről mondja azt, hogy „velük lakom”.

Azt szoktuk mondani, hogy általános értelemben Isten mindenütt jelen van, és ez így is van, hiszen ő valójában külön-külön egyikünktől sincs messze (Apostolok Cselekedetei 17. 26-27). Van viszont Istennek egy személyesen a saját életünkben is megtapasztalható közelsége, amelynek eléréséhez nem egy fizikai helyre kell elmennünk, hanem a megtörtség állapotába kell eljutnunk. A Biblia sok helyen tanítja, hogy Isten erejéhez is csak erőtlen és megtört állapotunkban juthatunk hozzá. Mivel ebbe az állapotba a magunk erejéből soha nem leszünk képesek eljutni, (egyébként a hústesti természetünk nem is szereti ezt az állapotot) ezért Isten földi életünk nehézségeit használja fel annak érdekében, hogy közelébe juthassunk. Ez azért van így, mert Isten világa és a mi világunk között óriási ellentétek vannak. Az ellentétek miatt viszont nincs átjárási lehetőség e két világ között, ezért el kell jutnunk a megtörtség állapotába, amelyben lehetőséget kapunk arra, hogy minden tekintetben azonosuljunk Jézus Krisztussal, hiszen ő az út a mi Mennyei Atyánkhoz. Ez a fájdalmas, de mégis csodálatos állapot nagyon gyakran egy folyamat során jön létre az életünkben, ezt a folyamatot pedig úgy is hívhatjuk, hogy a megtörtség iskolája. Ebben az iskolában nagyon kevesen járnak, mert itt olyan tantárgyak vannak, amelyek ma sem népszerűek. Aki ebben az iskolában tanul, annak naponta fel kell vennie a keresztjét, és így kell követnie Jézust. Aki ebben az iskolában tanul, annak meg nem értésben, megvetésben, kitaszítottságban van része, sőt alkalmanként még üldözésben is. Ebben az iskolában szenvedések és könnyek vannak, amelyekkel öntözheted az Úr lábait pontosan úgy, mint az az asszony, akiről a Lukács. 7, 36-39-ben olvashatunk. A próbák és a szenvedések odahajtanak minket az Úr lábaihoz, ahol a megfelelő időben irgalmat és segítséget találunk. Isten kegyelme által győztesen jöhetünk ki próbáinkból, és amikor egy-egy próbából győztesen emelkedünk ki, akkor már nem csak az Úr lábait látjuk, hanem hit által megláthatjuk az ő arcát is, mert az az Isten aki magasságban és szentségben lakik, feltárja magát megtört szívünk számára, hogy megérezhessük közelségét és szeretetét, hiszen ő felüdíti az alázatosak lelkét és a megtörtek szívét.

Talán néhány éve hallottam valahol, hogy a profi vitorlások még az ellenszélben is képesek célba jutni, ha a hajó vitorláját megfelelő szögben tartják. Nem szoktam vitorlázni, ezért nem is tudom ellenőrizni ennek az állításnak a valóság tartalmát, azt a tényt viszont a Biblia alapján bátran állíthatom, hogy életünk hajója még szenvedéseink viharában is mindenképpen el fog jutni a célba, vagyis magához az Istenhez, ha mi mindvégig belé vetjük bizalmunkat, ezért bátran segítségül hívhatjuk őt, mert nincs messze tőlünk. Közeledjünk hozzá, és akkor ő is közeledni fog mi hozzánk.

  vissza>>>