Narakut legyőzték legalábbis azt hitték, hogy győztek; de sikerült elmenekülnie igaz súlyos sérüléseket szenvedett. Az ékkő ismét teljes volt, s az örzésével Kagomét bízták meg. A csapat feloszlott. Inuyasha elment megkeresni Kikyot, míg Sango és Miroku a szellemírtók fauját élesztették újjá. Kagome haza készült a saját világába, már majdnem bele ugrott a kútba amikor egy forgószél kíséretében felkapta Kouga és a farkas verem fele száguldott vele. Kagome kétségbe esetten kiabált segítségért, de hiába. Kouga megunta Kagome jajveszékelését és nem éppen finoman letette a földre, majd egy gyors mozdulattal felé kerekedett; s nem titkolt szándékkal közeledett felé, de valaki megállította. Kouga hátra fordulva meglepődött. Kagome még mindig nem merte kinyitni a szemét,de amikor végre kinyitotta a szemét csodálkozva látta ki áll Kougával szemben.

Sesshoumaru?- kérdezte bizonytalanul.
Mit akarsz?- kérdezte Kouga

Sesshoumaru nem válaszolt csak Kagoméra nézett aki megértette, hogy itt az ideje tovább állni; így elindult a szellem felé, de mikor elhaladt a farkas szellem mellett az leütötte és ájultan esett a földre. Mikor magához tért egy barlangban találta magát, aminek a belsejéből halk csobogás halatszott. Elindult a hang irányába és egy kis tavacskát talált ott, ami nagyon csábította ezért úgy döntött hogy megfürdik. Nem sejtette, hogy a tavacska sötét zugában éppen Sesshoumaru van. Ösztönösen elindult afelé a sarok felé ahol a szellem volt. Sesshoumaru kicsit meglepődött a lány felbukanássa miatt ahogy Kagome is mivel nem tudta, hogy a szellem is ott van. Kagome dermetten állt nem messze a szellemtől aki lassan közeledett felé, majd óvatosan megcsókolta a lányt aki nem tiltakozott az érintése ellen. Egyikük sem tudta, hogy miért viselkednek így, de egy hetet töltöttek együtt aminek a végén elbúcsúztak egymástól; mert Kagoménak már nagyon hiányzott a családja. A Szent fáig elkísérte Sesshoumaru a lányt, s ott elváltak útjaik. Kagome beleugrott a kútba, s hamarosan már a házuk szentélyében mászott ki belőle.

Anya, Souta, nagypapa! Megjöttem.-kiáltotta
Kagome, kicsim hol voltál eddig? Minden rendben?-kérdi az anyja
Persze anya, csak közbe jött valami és csak most tudtam haza jönni.
Gyere kész az ebéd.
Megyek, csak előbb átöltözök.
Rendben.

Kagome nagyon örült, hogy végre együtt lehet a családjával, de eközben nagyon hiányoztak neki a barátai. Már lassan 3 hónapja volt otthon mikor rendszeressé vált egy álma, melyből mindig rémülten ébredt fel. Már egy ideje gyötörték a rémálmok, mikor úgy döntött hogy visszamegy a középkorba. Leszaladt az édesanyjához, s remélte a család többi tagja is ott lesz.

Anya! Mondanom kell valamit.
Mi az kicsim?
Visszamegyek a középkorba.
Biztos kicsim?
Igen anya. Visszamegyek és megkeresem a barátaimat, de nem tudom mikor jövök haza megint.
Rendben kicsim, de vigyázz magadra.
Rendben! Sziasztok, majd jövök.

Kagome beleugrott a kútba, s hamarosan a középkori Japánban mászott ki a kútból; majd elindult Kaede anyó faluja felé. Hamarosan elérte a falut és a falusiak örömmel fogadták a rég nem látott mikót.

Kaede anyó itt van?- kérdezte az egyik falusitól
Igen, de van nála egy nő aki akkor jött ide mikor maga elment.
Köszönöm.

Kagome elindult Kaede anyó kunhója felé, ahol egy meglepetés várta; mivel a falusi nem említette hogy ki az a nő aki idejött miután ő elment. Meglepetten nézett a nőre.

Kagura?
Igen én vagyok, csak szerettem volna megköszönni hogy megszabadítottatok Narakutól.
Nincs mit. Nem tudod hol van Kaede anyó?
Elment gyógyfüveket szedni, de mindjárt itt lesz.

Még beszélgettek egy darabig amikor is feltünt Kaede anyó a láthatáron. Az anyó először nem hitt a szemének mikor a szélboszorka mellett meglátta Kagomét.

Lányom de jó téget újra láttni.
Én is örülök önnek.

Még sokáig beszélgettek ezért Kagome csak másnap reggel indult el barátai keresésére. Már mehetett egy ideje amikor szokatlan zajra lett figyelmes megfordult és felkészült a támadásra, de a támadója túl gyors volt és megsebezte a karját egy kardal amit ott hagyott; s amilyen gyorsan jött úgy el is tünt. Kagome kénytelen volt megállni mivel el kellett látnia a sebét, ami nem volt valami szép. Kagome ott maradt nem messze attól a helytől ahol megtámadták, mivel nem érezte jól magát és ott aludt el. Sesshoumaru a közelben járt, s megérezte Kagome illatát majd elindult arra a helyre ahonnan az illatott érezte. Jaken és Rin nem maradtak le a nagyúrtól, s hamarosan megtalálták az ájult lányt. A szellem megnézte a lány sebét, majd utána a fegyvert amivel a sérülést okozták neki; de nem akart hinni a szemének mikor meglátta a Sou'unga-t tudta, hogy a lánynak nem sok esélye van az életben maradásra; s ez valahogy elszomorította. Nem tudta miért, de érezte hogy kötődik ehez a halandóhoz; de nem úgy mint Rinhez. Mivel Rint a lányaként szerette, de a mikó valahogy a részévé vált akkor amikor három hónapja együtt voltak abban a barlangban. Mivel el volt foglalva a gondolataival így nem igen figyelt a környezetére, s nem vette észre hogy valaki ott van a háta mögött és az ájult Kagomét nézte; majd megszólította a szellemet.

Sesshoumaru! Mit keresel itt?- kérdezte Kagura a szellemtől
Kagura! Gondolom az Ékkő miatt vagy itt.
Tévedsz. Egyébként az Ékkő eltünt. Én Kagome miatt vagyok itt, mert egy idős mikó megkért hogy tartsam szemmel nehogy valami baja essen.
Úgy látom egy kicsit elkéstél.
Miért?
Nézd meg magad!
De hát ez lehetetlen.

Még egy darabig beszélgettek, majd Kagura is elment aludni; mint Rin és Jaken Auhn-nal. Sesshoumaru a tábortűz mellett ült, s a gondolataiba mélyedt; de nem vette észre hogy a háta mögött Kagome elkezdett mozgolódni, majd mikor már magához tért körül nézett; s meglepődve látta, hogy Sesshoumaru a tűz mellett ül. Miután összeszedte magát odament a szellemhez, s hátulról átölelte. Sesshoumaru összerezzent az érintéstől, s hátra fordulva örömmel nyugtázta hogy a lány már sokkal jobban van; de valami megváltozott rajta. Kagome barna szeme ezüst színűre váltott és a haja is ezüstös lett, míg az arcán két halvány ezüst méregcsík látszott. Sesshoumaru tudta hogy ez az egész azért történt mert Kagomét megsebezte az apja kardja, de egyben meglepődött hogy a lány ilyen hamar felgyógyult.

Látom már jobban vagy.
Igen, de nem igazán emlékszem semmire.
Valaki megtámadott és megsebzett apám kardjával.
Erre még emlékszem. Meg arra hogy elláttam a sebem, de utánna semmi.
Nem is baj, de elég hamar rendbe jöttél ami kicsit meglepett.
Miért? Talán veszélyben voltam?
Igen, mert ha megsebez egy szellem kardja akkor nem sok esélyed van a túlélésre hacsak nem válsz magad is szellemmé.
Ezzel azt akarod mondani, hogy én is szellem lettem?
Igen.