Hírek

Eladhatatlan Oláh Ibolya 2006-12-14 Tiszadob - Oláh Ibolya (28) túl nagyot álmodott. Az énekesnő alig egy hónapja rúgta ki akkori menedzserét, Frankl Gábort, aki két évig egyengette Ibolya útját. Trunkós Andrást bízta meg ügyei intézésével, de kedden az ő útjaik is külön váltak. A menedzser szerint Ibolya olyasvalamit szeretne, ami túl igényes a magyar piacra.   - Ibolya a saját számait és stílusát szeretné előadni - magyarázta Ibolya nevelőanyja, Anyácska. - Határozott és konkrét elképzelése van, de nem talál megfelelő embert, akivel együtt dolgozhatna - mondta. Trunkós András bevallotta: nem tudja kiszolgálni Ibolya álmait. - Ő egy teljesen új stílust akart, én pedig életképes lemezt - kezdte András. - Ibolya egy médiasztár, akit mindenbe becsomagolnak. Neki ebből elege van, saját magát akarja eladni, és nem hajlandó kompromisszumot kötni. Továbbra is nagyon kedvelem őt, és ígéretet tettem, hogy amiben tudok, segítek. Nem tudunk együtt dolgozni, mert túl szabad ember hozzá. Az azonban elgondolkodtató, hogy valóban túl sokat akar az az énekes, aki a saját dalait és stílusát szeretné piacra dobni? A tiszadobi lány nem szeretne tömegcikk lenni, és ez talán érthető. Annak idején, a Megasztárban nem csupán fantasztikus hangjával, hanem különcségével hívta fel magára a figyelmet. Ma pedig éppen ez a probléma vele. De azt mégis nehéz elképzelni, hogy Oláh Ibolya eladhatatlan. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy első albuma, az Egy sima, egy fordított néhány héttel megjelenése után dupla platina lett (közel 50 ezer fogyott belőle), második korongja, az Édes méreg alig egy hónap alatt nyerte el a platinát, és megközelítette a dupla platinát is. Bata Kata       Kern András elégedett Oláh Ibolyával 2006. Október 29., Vasárnap, 09:45:00

A tiszadobi lány játssza ugyanis annak a filmnek a főszerepét, amelyet a színész rendez. A Napi Ász megtudta, hogy Ibolya a próbafelvételeken nagyon jól szerepelt a kamerák előtt.

Nagyban folynak az előkészületei annak a zenés, szórakoztató filmnek, amelynek Oláh Ibolya lesz a főszereplője. - Elkészültek az első próbafelvételek, ahol bebizonyosodott: Oláh Ibolya alkalmas a szerepre, és nagyon ígéretes tehetség - árulta el lapunknak a film producere, Losonczi Gábor. - A forgatás leghamarabb nyár elején indulhat el, főként azért, mert Kern András, a rendező, jelenleg hét darabban játszik. Emellett pedig az anyagi forrásokat továbbra is keressük. Örömünkre szolgál azonban, hogyha a film realizálódik, akkor a TV2 lehet a médiatámogatónk. Oláh Ibolya is bízik abban, hogy elkészül a film. - Először féltem a próbafelvételektől, mert sosem csináltam még ilyet, de aztán csak egy kis idő kellett, hogy jól érezzem magam a kamerák előtt. Hamar belejöttem - büszkélkedett Ibolya. - Az éneklés a mindenem, de a színészet egy izgalmas, új kihívás. Meglátjuk, mennyire lesznek elégedettek velem, aztán lehet majd folytatásban gondolkodni - nyilatkozta Ibolya, és elmondta, szerepálma egyelőre nincsen. - Élveztem a próbát. Kaptam egy forgatókönyv-tervezetet, de ez inkább arról szólt, hogy az instrukciókat mennyire tudom használni. Nem volt panasz rám. Kern Andrással nagyon jó együtt dolgozni, úgy érzem, egymásra találtunk. A film egyébként a korábbi híresztelésekkel ellentétben nem Oláh Ibolya élettörténetét dolgozza fel, ő csak a főszereplőt, Ormos Katit játssza el. A további szereplőket egyelőre még nem kérték fel, csak annyi biztos, hogy Kern András és Eszenyi Enikő is színre lép a filmben. Forrás: NAPI ÁSZ/Radics József

Oláh Ibolya újra nevelőotthonban lakik

Oláh Ibolya visszatért párjával a gyökerekhez, és ismét Tiszadobon lakik. Így Anyácska is közel van hozzá, és a pesti életet sem kell elviselnie. 2006.09.15 12:07

Közel két hónapja költözött Tiszadobra Oláh Ibolya és kedvese, Pisti. Ráadásul épp az egykori Andrássy-kastélyba, ahol felnőtt a Megasztár ezüstérmese. Itt kapott ugyanis szolgálati lakást Pisti, aki nevelő az otthonban. Mint Ibolya elmesélte, kiskutyájuk elgázolása csak az egyik ok volt, amiért el akartak jönni a fővárosból. Nem szerette ugyanis a tömeget, a nyüzsgést, még ha sok mindenben egyszerűbb is volt az élet. Anyácska is megörült a pár visszatértének, hiszen így jobban szem előtt vannak. Egyébként azt tervezik, hogy egy év múlva egy Pest környéki helyre költöznek, csak éppen a hitelek felvétele nem egyszerű dolog. Addig is élik dolgos hétköznapjaikat, Ibolya vezeti a háztartást, valamint az egyik szobában stúdiót rendeztek be, így a zenei pályafutása sem akadt meg a Megasztár egykori ezüstérmesének. (Best híre alapján ma.hu)

Dallamok közt – a csönd burkában

Nehéz rajta fogást találni. Csapong, s picit olyan, mint egy rossz gyerek, akinek megmondták, hogy most egyhelyben kell ülnie és beszélgetnie valakivel, különben nem mehet ki délután játszani a kertbe. Én meg riporterként próbálok komolyakat és okosakat kérdezni tőle, miközben alanyom időnként szinte ki-kikacsint rám, hogy nincs-e kedvem inkább hülyéskedni. Oláh Ibolya nem tudja igazán komolyan venni, hogy interjút ad, s beszélgetésünk folyamán ráébreszt, hogy talán nekem sem kéne annyira.

– Azt mondtad valahol, hogy az intézeti évek alatt farkas-törvények uralkodtak. Utána bekerültél a Megasztárba, majd belecsöppentél a média világába, ami szintén nem a kíméletéről híres. Mi a különbség a kettő között?

– Semmi. (Rámnevet és hallgat. – Felelet lezárva.)

– Semmi..?

– Nincs különbség. Nem más, mint az igazi élet.

(Nem akarom föladni komoly gondolatmenetemet. Ibolya pedig boldog, mert végre – hetedszerre – letette a KRESZ-vizsgát, s nem győzi mutogatni a sikeres vizsgát igazoló kártyát. Kis örvendezés és kölcsönös élménycsere után megpróbálom visszaterelni.)

– Arról is beszéltél már, hogy nem szeretnél álmokban élni.

– Ott a Megasztár házban, az egy álom volt. Mindent ingyen kaptunk; pia, kaja. Persze mellette rengeteget dolgoztunk.

– És rátok fókuszált a média. Mindent tudni akart, a legapróbb magánéleti rezdüléseiteket is. Pedig egy tehetségkutatás során a jelöltek nem feltétlenül éppen ezt szeretnék magukból megmutatni.

– Az emberek többségének el van torzulva az érdeklődése. Nem komoly dolgokra kíváncsiak, inkább arra, hogy mondjuk melyik kezemmel törlöm ki a fenekemet.

– És melyikkel?

– A jobbal. (nevet.)

– Ennyivel is gazdagabbak lettünk. Sokakat mellbe vágott és vág az egyenességed, az őszinteséged.

– Nem voltam mindig ennyire őszinte. Annak idején sokszor meg is ütöttem a bokámat.

– Bátor döntés, hogy az őszinteséget választottad!

– Ez sokkal egyszerűbb, mint mindenféle hazugsággal bonyolítani az életet, nem? Nem jó dolog hazudni. Vannak hazug emberek, akik még a saját hazugságaikat is elhiszik. Anyácska mondta, hogy időnként be kellene fognom a számat, de nem tehetek róla, ha nem megy! Elég bonyolult lélek vagyok, s nehezen kötök kompromisszumot.

– De néha azért kell.

– Igen. Á, egyébként nem vagyok bonyolult! Ez csak az őszinteség. De való igaz, hogy kevés embert fogadok a világomba.

– Miért?

– Gyanakvó vagyok. Meg bizalmatlan.

– Ennek van valami köze az intézetis múltadhoz?

– Egy gyereknek az anyja és az apja mellett van a helye. De jól tudok alkalmazkodni a körülményekhez, s nem kísértem a múltamat.

– Sok rossz emléked van?

– Van, de Tiszadobot például kifejezetten élveztem. Klassz hely volt.

– Igazi élet-iskola.

– Igen. Szabolcs megyében az utolsó állomás Tiszadob.

– Utolsó állomás?

– Az azt jelenti, hogy onnan kerülsz ki az életbe. Nagyon jó iskola volt. De előtte is. Többnyire rossz dolgok történtek velem. De sok minden megtanul az ember. Illedelmet, megbecsülést, a pénzt értékelni. Most már tudom, mit jelent, ha 47 ezerért dolgozik az ember. Meg kellett tanulni a keveset is beosztani.

– Ez nagyon zárt világ?

– Nem, nem nagyon. Bárhová elmehettem. Mi is úgy éltünk, mint egy család, csak nem négyen, hanem százötvenen. Meg néha bezárták az ajtót, amikor váltás volt.

– Emlékszem, azt mondtad, mikor először meg akartak ölelni, egy pillanatra azt hitted, ütni fognak.

– Nem sok szeretetet kaptam. Anyácska volt, aki először megölelt. S az ő ölelése nagyon őszinte volt. Ő hitt bennem. Mint amikor egy apa, vagy anya azt mondja a gyerekének, hogy büszke rá. – Olyan volt ez nekem.

– Közben pedig – a te szavaiddal élve – megkóstoltad, milyen az élet alja.

– Szerintem mindenki megkóstolta már az alját. Egy törésnek kell történnie az életben!

– S ez mi felé vezetett?

– Én mindig mélyponton vagyok. (fölnevet) De nem úgy, mert vidám is vagyok, de még akkor is mélyponton vagyok.

– Depresszió?

– Igen, a depressziómmal küszködöm non-stopban, minden egyes nap. De már jól bánok vele! És mindig a mának élek.

– Hogyan tudsz megküzdeni a depresszióddal?

– Rengeteget foglalkozom vele, olvasok róla. Tíz-tizenegy éves korom óta írok magamról, mikor mit gondolok, mit érzek.

– És analizálod magad, mint egy pszichológus?

– Igen. Pszichológushoz járni marhaság. Ez a legjobb módszer.

– Érdekelnek az emberek?

– Igen, szeretem figyelni őket. És magamat is meg akartam és akarom ismerni. Mindig leírom magamnak, amit megéltem.

– A pénz meg nem érdekel; ezért nem vállalsz hakni-föllépéseket.

– A pénz valóban nem motivál, csak mindig legyen annyi, ami épp elég. A hakni meg nem megy. Megpróbáltam, de belehaltam.

– Akkor mi marad..?

– Lemez, meg időnként vannak koncertek. Lesz egy önálló föllépésem a négytagú zenekarommal június 17-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Most erre készülünk nagy izgalommal.

– Kevés koncert, de azt viszont szívből. Meg ön-analízis. Így áll össze a kényes egyensúly.

– Igen. Meg kell találnia az embernek saját magában, hogy mi az, ami például meg tudja nyugtatni.

– Téged mi..?

– Két dolog: a kutyám, meg a szex. Ilyenkor teljesen ki tudok kapcsolni. (Kihívóan mosolyog, érdekli, mit szólok hozzá.)

– Hm....Főleg az utóbbi gyakorlásának sokszori emlegetésével szoktad provokálni az újságírókat. Amire ők rendre le is csapnak. Gondolok itt például arra, amin sokat csámcsogtak, hogy a fél órás orgazmus elérésére hajtasz, mert azt hallottad, a katicabogaraknak ez sikerül.(Rögtön fölragyog)

– Igen, nem emlékszem pontosan, hogy tizenöt, vagy húsz perc, de tényleg, az ember annyit melózik előtte, s csak az a néhány másodperc jut a végén..?!? De lehet ám, hogy csak azért ilyen rövid, mert így majd jobban megbecsüljük..? De tényleg, milyen lenne tizenöt perc, vagy öt perc folyamatosan..?

(Ebbe a számolgatásba fotós kolléganőm is lelkesen be-bekapcsolódik, csak Ibolya szintén köztünk ülő menedzsere, ifj. Frankl Gábor hallgat mosolyogva. A licit szépen halad egyre lejjebb és lejjebb. A végére már öt perc gyönyör is elég lesz.)

– És mi van a zenével?

– Az éneklés is rendbe tud tenni. De ez csak másfél óra, utána vége. Én akkor élek, amikor énekelek.

– És a zenehallgatás?

– Érdekes, a muzsika nem nyugtat meg. Néha kifejezetten zajosnak találom.

– És a csönd?

– Szeretem a csöndet. Meg néha olvasok valamit. – Ha csönd van körülöttem, akkor minden oké.

                                                                          Canjavec Judit

Fotók: Váraljai Szandra

Oláh Ibolya ösztönösen védi a magánéletét
Szombaton, június 17-én tartja Oláh Ibolya a Margitszigeten lemezbemutató koncertéjét

Az albumot, amelynek nyilvános bemutatója a fellépés apropója, igazából már nem nagyon kell bemutatni a közönségnek – hiszen platinalemezről beszélünk. Másként megfogalmazva: szétkapkodták!

Nem is baj, koraősszel talán már érkezik is a következő, sorrendben a harmadik…

A zenekarral folyamatosan gyakorolnak, ruhapróbák zajlanak, nagyban folyik hát a készülődés. Egy ilyen rohangálós, zűrös, a legkülönfélébb programpontokkal telezsúfolt napon sikerült elkapnunk őt egy beszélgetésre.

A megbeszélt találkozóra Ibolya a menedzserével, Frank Gáborral érkezett, ugyanis szinte mindenhová együtt mennek. Mint elmondják, sokszor szükség is van Gábor diplomáciai érzékére. Ő hangolja össze a programokat, tárgyal és szervez, Ibolya pedig elsősorban az ösztöneire hallgat. S mint az alábbiakban a Nana.hu olvasóinak kifejti, ennek köszönhetően tízből nyolc alkalommal jól dönt… Ez pedig már önmagában is egy irigylésre méltó átlag!

- Meglehetősen rohanós az időbeosztásod mostanában: ruhapróbák, zenekarai próbák, folyamatosan adod az interjúkat… Hogy érzed magad ebben a rohanásban?
- Jól. Szerintem, amíg fiatal leszek, addig bírni fogom… Gábor mondogatja mindig, hogy fáradt leszek, de mindig azt válaszolom neki erre, hogy „egye fene, lehet, hogy úgy lesz, de most még bírom”. A zenekari próba nem fárasztó, a ruhapróbák inkább megviselnek. Állandóan gyöngyözik a homlokom, mert én nem szeretek így öltözködni, hogy le-föl, most vesd le, most húzd fel…

- A zenei élet, amilyennek most megismerted, mennyire hasonlít arra, amilyennek korábban, még a Megasztár előtt elképzelted?
- Azt hiszem, hogy tudtam, hogy milyen lesz, de nem éreztem még a saját bőrömön. Vannak pillanatok, amikor tényleg nagyon elfáradok, s nemcsak én, hanem Gábor is. Ő is ugyanúgy rohan velem mindenhova, mint én. Néha el tudok fáradni, néha viszont nem. Néha meg szükségem is van erre a pezsgésre, mert ha nincsen, az olyan unalmas.

- Gondolom a fellépések miatt is igen sokat vagytok úton …
- Vannak ugyan koncertjeink, de azért mégsem annyi, hogy ne lehetne kibírni. De igyekszünk. Tudjuk azt, hogy kis ország, meg minden… Meg kellene nyernünk a lottót, aztán olyan fergeteges bulit csinálnánk, hogy nem is tudom mihez hasonlítani.

KONCERTEZÉS, HAKINZÁS

- Előttünk a nyár, a fesztiválszezon, szabadtéri rendezvények…
- Lesz mindebből minden. Hála Istennek, lesznek fellépéseink, ezért nem panaszkodhatunk. Most megcsináljuk június 17-én a Margitszigeten a koncertet, ami egy nagyszabású lemezbemutató lesz. Ezt azért raktunk be a programba ilyen későn, mert nagyon gyorsan platinalemez lett a második albumom, és nagyon gyorsan el kellett indulnunk vele turnézni. Nálunk nincs olyan, hogy utolsó állomás, mi folyamatosan koncertezünk, és kifejezetten nagyon szívesen vártak bennünket, hála Istennek, nagyon sok helyen. Most érkeztünk el oda, hogy megcsináljuk a budapesti fellépést, mert ezt már nagyon-nagyon régóta terveztük.

Ha van kedved "élőszóban" is meghallhatni a beszélgetés egy részletét, akkor azt INNEN letöltheted. A madárcsicsergés a kellemes városligeti környezetnek, a háttérzajok pedig a kiülős vendéglőnek köszönhetőek, ahova betértünk beszélgetni...

- Tegyünk különbséget: te most a turnéról beszélsz. Viszont úgy tudom, hogy mindenféle hakniföllépéseket, palyback-műsorokat nem szoktál elvállalni…
- Igen, ez így van. Én szeretem az emberek közelségét, de ezt egyszerűen nem tudom csinálni. Megpróbáltuk, több helyre el is mentünk, voltak olyan föllépések, amelyeket nem lehetett lemondani. Egyébként sem szeretjük lemondani a dolgokat, amiket egyszer már elvállaltunk. Egyszerűen azt vettem észre, hogy ezt a haknizást nem tudom csinálni, mert megdöglök benne. Anyagi szempontból ez néha problémát is okoz, mert nagyon sokat lehet ám a haknival keresni.

- Sokan abból élnek…
- Igen, nagyon sokan. De én egyszerűen nem tudom csinálni.

- Melyek azok a szempontok, amelyek alapján eldől, hogy egy-egy felkérést elvállaltok vagy sem?
- Alapvetően az élő koncertfelkéréseket vállaljuk el. Nem mindegy persze az sem, hogy milyen az az élő koncert. Ezek között is van különbség. Ha egy zárt partira hívnak meg bennünket egy céges bulin belül, ahol ül 60-80-100, de végül is mindegy, hogy hány ember, aki azért jött oda, hogy jól érezze magát, de igazából nem azért van ott, hogy egy Oláh Ibolya-konceret nézzen, akkor nem megyünk el. Ilyenkor az sem segít, ha élő koncertre van lehetőség.
Sokkal jobban szeretjük a városi rendezvényeket, még a falunapokat is, vagy más jellegű nyílt programokat, ahova eljöhetnek az emberek, köztük pedig azok is, akik Oláh Ibolyára is kíváncsiak. A protokoláris rendezvények nem a mi közegünk. Oda azért sem megyünk el, mert én sem szeretem, és valljuk be őszintén, ez nem a mi műfajunk, ebben nem mi vagyunk a legjobbak. Az ilyen rendezvények szervezőinek is az az érdeke, hogy ne minket hívjanak el, mert nem mi leszünk ott a jó program.
Viszont mi nagyon jó program tudunk lenni egy városi rendezvényen, mint ahogy például legutóbb Szombathelyen, vagy Nagykanizsán is voltunk. Ott összejöhet a város vagy a falu apraja-nagyja, és akkor szól a rettenetes rock’n’roll. Ez a jó! Nagyon jó, amikor az ember néha idegeskedik: nem működik jól a technika, vagy éppen olyan ember áll ott, aki csak keresgéli a sávsorokat… Ez mind jó, mert mindez tele van izgalommal. Megvan a maga varázsa, s nem olyan, mint a hakni, hogy csak állsz ott mereven…
Persze, nem mondjuk azt, hogy soha többé nem haknizunk, de leszűrtük azt is, hogy melyik az a fellépés, amit el kell vállalni, s melyik az, amit nem. S ugyanígy van a koncertek esetében is.

MAGÁNÉLET A BULVÁRSAJTÓ TÜKRÉBEN

- Mindeközben a magánélet fogalmát ismered még?
- Jaj, hát persze, hogy van magánéletem. Jut időm mindenre, még a kutyámra is. Ha most végzünk, hazamegyek, az én papám csinált nekem finom húsgombóclevest. Megeszem és kimegyek a kutyámmal a ligetbe.

- Mennyire engeded meg a bulvársajtónak, hogy belemásszon az intim szférádba, a magánéletedbe?
- Semennyire. Azt jó, ha tudják, hogy Czakó Istvánnak hívják a páromat, és kész. Vele élek együtt, és ennyi. Ezt igazából nem úszhatja meg az ember, mert a hírességek körül állandóan ott forgolódnak a leskelődők. A magánéletét tehát nem tudja elrejteni az ember, de úgy tudja megvédeni, hogy nem nyilatkozik róla.

- A Megasztár egykori versenyzői közül ma már sokan csak azért vannak jelen a köztudatban, mert szinte a legapróbb részletekig kiteregetik a magánéletüket…
- Én tulajdonképpen ösztönösen nem engedek mély belátást a magánéletembe. Aki egy kicsit magasabb szellemi szinten áll, maga is beláthatja, hogy nem éppen az a legérdekesebb dolog a világon, hogy az épp aktuális sztár most kivel szakított és kivel nem, kivel jött össze, ki homokos és ki leszbikus. Alapvetően ezek nem tudatos dolgok bennem, amit mint egy koncepciót összeállítok, hanem egyszerűen van egy magamhoz való józan paraszti eszem, és egy valamilyen szinten rendben lévőnek mondható értékrendszerem. Ennek mentén pedig azt mondom, hogy engem sem érdekel, hogy éppen melyik híres ember mit csinál a magánéletében. Sokkal inkább az érdekel, hogy Ábrahám Edit hogyan táncol, amikor táncolnia kell. S az, hogy most épp kivel él együtt, hány gyermeke van, s abból hány törvényes és mennyi nem – már nem érdekel. Aki egy picit is belegondol abba, hogy mit él át az az ember, akinek így vájkálnak a magánéletében – biztos, hogy ő maga sem szeretné.

- Szándékos elhatározás volt, vagy inkább csak a véletlen hozta így?
- Ösztönszerű. Én általában mindent így döntök el az életben. Nem gondolom végig sem a következményeket, sem az igazi indokokat. Tízből nyolc esetben jól döntök, s ez egy nagyon fontos dolog.

KÖZÖS ÖTLETELÉS, ÚJ ZENEKAR

- Akkor beszéljünk a jó döntésekről: a koncertprogramok hogyan állnak össze?
- Kifejezetten produkciószaga van. Tavaly februárban eléggé ösztönösen és felszabadultan több dolgot is lerúgtam magamról. Azt a koncertprogramot, amit addig csináltunk, ekkor tettük igazi műsorrá. Addig csak fölmentem a színpadra és elénekeltem sorban a számokat, de a buli valahogy nem volt összerakva. Nem volt olyan ütős, amilyennek szerettük volna. Sokáig nem is beszéltünk erről.
Amikor elkészült a második lemez, hallva annak a zenei stílusát és irányzatát, azt éreztem, hogy ehhez egy új zenekarra lenne szükség. Tavaly decemberben Gáborral összeállítottunk egy új zenekart, s január elején már el is kezdtünk együtt próbálni. Gyakorlatilag egy hónapon keresztül szinte minden nap a próbateremben voltunk, és dolgoztunk, dolgoztunk egészen addig, amíg február végére összeállt a koncertprogram.
Közös ötletelésünk eredményeképpen ez most úgy néz ki, hogy egy igazi program kerekedett belőle – túl a koncerten. Én nem vagyok egy angolszász típusú showman, tehát nem kell arra számítani, hogy a látvány elvonja az ember figyelmét, hanem itt tömény zenéről van szó. Több mint másfél óra tömény zenei élmény a hallgatónak. Ha beül, az első pillanattól kezdve azt érzi, hogy megfogja, s egészen az utolsó pillanatig végigvezeti a program őt egy ilyen szálon: rendesen fölviszi a csúcsokba, aztán egy kicsit összeszaggatja, fölgyorsítja-lelassítja, amit egy jó hullámvasút is meg tud csinálni.
Ez egy fix és jól bepróbált program, ami alkalmanként változhat ugyan, de alapvetően van egy gerince, ami végigmegy minden egyes alkalommal. Nyilván, persze a pillanatnyi hangulatom és megérzésem alapján azért módosulhat bizonyos elemeiben.

- A program, feltételezem, a két album anyagából állt össze.
- Főleg abból, de énekelek mást is. Keresztes Ildikó négy dala is szerepel a programban. Az első lemezről csak a Nem kell, és a Papa, ha félsz című dalok vannak benne, valamint az Embertelen dal eredetije, LGT-s változatban, ami az albumra nem úgy került fel. Éneklem viszont a Ringasd el magad című számot is, ami pedig nincs is rajta a lemezen.

KORAŐSSZEL ÚJ ALBUM ESEDÉKES?

- Mindkét album platina lemez lett nagyon gyorsan. Ez szerintem, előrejelzi, hogy hamarosan számíthatunk egy harmadikra is…
- Bizony-bizony… Készülünk és dolgozunk. Igyekszünk nem kapkodva összehozni az album anyagát, és ezért kezdtük el még idejében. Ha végül meglesz vagy tizenhárom dal, akkor még legyen időnk a hangszerelésben vagy a keverésben egy picit változtatni, ha kell. Azért döntöttünk úgy, hogy előre dolgozunk, mert egy jó dalhoz idő kell – Presser Gabi bácsi is mindig ezt mondta.
Vannak olyan művészek, akik évekig írják a dalokat. Mi is úgy döntöttünk, hogy nagyon gyorsan elkezdünk dolgozni. Alig fejeztük be a második lemezt, már dolgoztunk a harmadikon. Koraősszel szeretnénk megjelentetni, de meglátjuk, ez még nem szentírás… Ez majd úgy alakul, ahogy az idő és a körülmények megkívánják.

- Ezek szerint végig részt veszel a munkában?
- Én a stúdióba nemcsak akkor szeretek bemenni, amikor föléneklem a dalokat, hanem szeretek végig ott lenni.

- Az első albumot még a Presser-Novák szerzőpárossal hoztad össze…
- Amikor az első album készült, még nem igazán volt betekintésem abba, hogyan készülnek a lemezek. Akkor csak megkaptam a dalokat, és kész…

- Most már önállóan írod a saját dalaidat?
- Igen. Úgy gondoltam, hogy a második lemezen található dalaim megállták a helyüket. Én gyönyörű dalokat tudok írni, persze, csak ha nagyon mély állapotban vagyok, mert akkor születnek nagyon szép dolgok.

- Milyen élményanyagból születnek az új dalok?
- A depressziós élményeimből. Nagyon szép lassú dalokat, lírai dolgokat tudok írni. Egy gitár és egy cselló – ennyi. Az egész pedig a te nyomorod szívvel-lélekkel. Én úgy gondolom, hogy nem kell mindig agyonhangszerelni egy dalt. Az énekes is értékét veszti, ha agyon vannak hangszerelve a dalok.

- Akkor ez egy szomorkásabb hangvételű album lesz?
- Nem. Az enyém, de közreműködik még Szűcs Norbi, és Bence, a gitárosom is írt dalokat. Én azt szeretem, ha sok szerző van egy lemezen. Mindenkinek másak a gondolatai, ezért én sokkal jobban szeretem, ha rajtam kívül mások is írnak dalokat.

Ha van kedved "élőszóban" is meghallhatni a beszélgetés iménti részletét, akkor azt INNEN letöltheted. A madárcsicsergés és a háttérzajok még mindig ugyanazok, mint korábban is...

MEGASZTÁR

- Te a Megasztár első szériájában tűntél föl. Követted az utánad jövőket? Mit szólsz Caramel és Rúzsa Magdi sikeréhez?
- A másodikat jobban követtem. Akkor is voltak olyan szombati napjaink, amikor nem koncerteztünk… Most, a harmadikat már nem követtem annyira, de nekem egyértelműen Rúzsa Magdi tetszett. Caramel is nagyon jó, én nagyon szeretem őt, mint embert, nagyon jó lélek. Magdit kevésbé ismerem, de egy nagyon tehetséges fiatal lány. És nemcsak ő, hanem a Póka Angéla és Varga Feri is. Elég sok ügyes ember volt ebben a harmadik szériában is.

- Sikerült valakivel közelebbről is megismerkedni?
- Nem.

- Mennyire szereted, ha még mindig felemlegetik, hogy a Megasztárban kezdtél, ott tűntél fel?
- Nekem nincs semmi bajom vele. Néha van problémám azzal, ha arról kérdeznek, hogy „mit szólok ehhez, mit szólok ahhoz”… Ne én szóljak már! Mindig meg kell kérdezni az érintetteket… Néha már egy kicsit a könyökömön jön ki, hogy olyanokat kérdeznek tőlem, hogy „mit szólsz ahhoz, hogy a Feri elhagyta a feleségét”, meg hasonlókat… Akkor felállok és otthagyom, vagy ott van Gábor, és akkor ő finoman, úriember módjára megmagyarázza, hogy mi erről a véleményem. Ezeket a dolgokat nem szeretem.
Az viszont nagyon jó dolog, hogy elindult a harmadik széria is. Csak hát kicsi ez a zenei piac, és nem hiszem, hogy ennyi tehetséget el tud bírni ez a kis ország.

- Két platinalemez után, most, amikor már a harmadik készül, nem terhes örökség az neked, hogy még mindig a Megasztárral azonosítanak?
- Én valahol örülök ennek az egész dolognak. Ha nem lett volna Megasztár, akkor nem is tudom, hogy mi a túró lett volna belőlem. Nem teher, mert gyakorlatilag az ő segítségükkel, meg az én segítségemmel, meg a többi versenyző segítségével lett olyan ez a műsor, amilyen. Azt hiszem, mi alapoztuk meg, mi raktuk le az alapot, és attól kezdve már csak építkeztek fölfele. Azt pedig nagyon ügyesen csinálták.

Oláh Ibolya magára haragította a TV2-t
2006. 06. 17. 15.33

A Napi Ász információi szerint a TV2-ben botrány tört ki amiatt, hogy Oláh Ibolya bevallotta, a Szombat esti lázat nézte a Megasztár helyett azokon a szombatokon, amikor nem dolgozott. A kereskedelmi csatorna szóvivője elárulta, hogy valóban nem örült az estenek, de botrányról szó sincs.

A fiatal tehetségeknek helyet adó csatorna vezetésének nem esett jól, hogy Ibolya ezt nyilatkozta. "A megasztáros énekesek lojálisak a TV2-höz, ez alapvető elvárás nálunk. Mind a csatorna, mind a volt versenyzők tudják, hogy sokat kaptak egymástól"- mondta a szóvivő a bulvárlapnak. Lóránt Gergely azt is elárulta, ha ennek az esetnek lesz is bármilyen következménye, az csak a TV2-re és Ibolyára tartozik.

A Megasztár ezüstlánya nem kívánt nyilatkozni ezügyben

Film készül Oláh Ibolya életéről 2006. 04. 25. 09.27 Oláh Ibolya élete egyre inkább hasonlít egy romantikus leányregényhez. Történetét nemsokára filmre is viszi Kern András. A tiszadobi lánynak a Megasztár előtt is ajánlottak lemezszerződést, de ő akkor nem fogadta el. A filmben azt is elmesélik, hogyan történt ez. Oláh Ibolya és a menedzsment szerdán tárgyal majd a részletekről - írja a Napi Ász. Oláh nevelőotthonban nőtt fel. Egy alkalommal filmforgatás zajlott a tiszadobi árvaházban. A rendező éppen az otthon parkjában sétálgatott, amikor meghallotta Ibolyát énekelni. Azonnal meghívta egy stúdiófelvételre. Nemsokára szóba került egy esetleges lemez is, de a lány végül a Megasztárt választotta.