Oh fiam, ne hidd, hogy ismered a világot, csak mert vérben áztattad a kardod Napkelet, s Napnyugat ege alatt! Ne hidd, hogy láttál mindent, mikor eljutottál az elveszett városokba!
Látom, támogatnak a sytisi urak, még most is a Carvis Ház arany signumát viseled szíved felett. Kiismerted őket - s mint mondod - ki is használtad. Bár én inkább úgy hiszem, ők használtak fel téged... mert ők négy évezrede járják az intrikák labirintusát, s nem négy esztendeje, mint te, fiam!
Eljutottál a Tiltott Tartományba - nos, ez valóban dicséretes. A Császári Kanton meditációs kertjeibe aligha eresztenek be méltatlanul. A Napudvar nemesei mesterien bánnak a cifra szóval és a cifra kardokkal. Ám ha hajóztál az Álmok Csatornáján, ha végigsétáltál a Tízezer Lépés Kertjén, akkor megérte feledni a büszkeséget...

Azt sem csodálom, hogy átkeltél Shagîrba. Egy valamirevaló harcos életében egyszer útnak indul, hogy felkutassa harciskolájának eredetét. A rejtett völgyekről sosem készült térkép; sok titokra lelhetsz ott választ. A sziget zárványként őrzi a múltat. Ám mondd csak, jártál-e Abryss legmagasabb hegyei között? Láttad-e Napnyugat felé lángolni az óceánt, lecsapni a szökőárt a hegyek közt kígyózó sziklaöblökre? Ha láttad, megérted Nadîr hallgatag népét: immár te is tudod, mire képes a föld szelleme. De vajon átkeltél-e Miraclea földjén? A hozzád hasonlók örömmel hágnak fel a fennsík meredek oldalán. Érezted az obeliszk leheletét? Láttad, miként huny ki fáklyádban rőtvörös derengéssel a mágia? Elhiheted, fiam, pokoli érzés ez a magamfajtának; a hatalmad mit sem ér, míg a fennsík földjét tapodod.
Ha bejártad Miracleát, gorgokkal is találkoztál. Egész testüket szarupikkelyek borítják, egymaguk is felfordítanának egy ökrös szekeret. Tudod ugye, kikről beszélek? A hágón túl laknak egy hóborította, sziklás szigeten. Harcias nép... de vajon sejtetted-e, hogy legendáik százezer esztendeje szállnak apáról fiúra?
No és a Barbár hordák? Oda nem merészkedtél, szavam rá! Még Salagas Hercegségig sem, holott az mindössze két napi lovaglás Miracleából. No, persze, hisz zavaros határvidék a kharag hegyi törzsek és a ghodi lovasok között - s ezt még te is tudod! Így a vízesést sem láthattad, ahol az Abryss Kelyhe az óceánba zuhan. Figyelmezz csak! Tíz évente befagy, roppant jéghídként köti össze Shagîrt a kontinenssel. A déli partra a Shrîl-Ashra seregek vonulnak fel, míg szemközt velük barbárok gyülevész hordái marják egymást a képtelen jogért: kié is legyen a hercegi sziget mesés kincse. Ha ismernéd a történelmet, ilyenkor indulnál Salagasba!
Délre persze eljutottál, különben aligha mesélnél nekem a Napnyugatról. Ardúnia népe sosem tartozott a szívükben is hű csatlósok közé; csak hát, a Napcsászár titoknokaitól mindenki retteg. No, de hagyjuk a politikát!

Gondolom, az Úti Királyságon mentél Yorsenarig. Mint négy évezrede a meldánok - másfelé aligha mehettél. Tízezerszer tízezer lépés az a kőút - ha nem annál is hosszabb. Erős kíséret, kietlen táj, állandó támadások; ha nem csatlakoztál volna egy karavánhoz, most nem lennél itt.
Vajon mennyit láttál a Napnyugatból? Csak Yorsenart, ahol a lagúnákban vízfelszínen suhanó harcosok kísérték hajódat? Vagy tovább utaztál Meldoáig? Sytiss és Meldoa - bár láthatnám, mire jutnának egymással! Árnyékháború és intrika tekintetében tőlük még a Napcsászár is tanulhat.
Úgy hiszem, Terra ni Marét messze elkerülted. A városállamban kétféle ember él: a pap és a katona. Nem úgy festesz, mint akit üdvözlő szóval fogadnak a levitézlett Dún Birodalom szívében. Ezek a harci tetoválások az arcodon, a hajadba font ezüst karikák... nos, a biztos halált jelentik odaát. Gondolom, eltakartad őket?! Alighanem lecsatoltad oldaladról azt a két görbe kardot is - pedig mérget vennék rá, hogy nem tudod, mit jelentenek.
Azt a két kardot egy elveszett városból hoztad, ne is tagadd! Bár nem értem, miként került hozzád. Szerintem csak a társaid szálltak partra, míg te a hajón várakoztál. Ha nem így történt volna, egyikünk már halott lenne. Hallottam egyszer bátor hajósokról, akik ősi romokra leltek, s vissza is tértek a ködbe vesző, idegen partokról... de a visszaérkezők - óvjanak tőlük az istenek - már nem emberek voltak!
Mondd csak, fiam, mit tudsz te a múltról? Hallottál már az Óidőkről, az Óidők mágusairól? Mit tudsz a Mindenségről? Persze, mit is tudnál róla... s minek is!

A mi világunk, Nadyss az idő egyik nagy örvényének középpontjában fekszik. Ha felnézel az égre, ködnek látod a csillagokat, olyan sok van belőlük. Azok mind idegen világok, lakottak és lakatlanok. Az Óidők mágusai sokat meghódítottak közülük.
Az örvény középpontját Nîtornak nevezzük. A legkülönösebb világ mind közül - ha világ egyáltalán. Mert, tudd hát, és ámulj, a Nîtor rejtélyes kapu, rajta keresztül érkeztek Nadyssra az Óidők mágusai. Azt hallottam, a Napcsászár és titoknokai még ma is tudják a titkát, miként használják a Nîtort. No, de minek is beszélek neked éppen erről!?
Mesélek inkább az Óidők mágusairól. Elvégre, a te őseid is... jobb, ha tudod, miféle vér kering az ereidben. Átkozott vér az, fiam. Az őseink legyőzték a bolygók szellemeit, elűzték az isteneket, tönkretettek mindent, ami az útjukba került. Démonokon uralkodtak, de csak átkot idéztek a fejünkre. Sötét idők voltak: sötét titkokat hagytak örökül. Ők alkották a kevert lényeket, ők építették az elveszett városokat. Tudod fiam, ezért nem akarja azokat senki megtalálni.
Mi, gondolkodók Démonikus Ó-Birodalomnak nevezzük ezt a korszakot. Végtelenül távoli a kor, amikor létezett - hiába is mondanám, neked úgysem jelent semmit. Száznál is több világon uralkodott, de a Birodalom szíve mindig Nadyss maradt. Az Óidők mágusait a mágia rejtett törvényei pusztították el. Saját teremtményeik fordultak ellenük, olyan fenevadak, amilyenekkel társaid találkoztak az elveszett városban.

A démonok ellen vívott végső háborúban a legtöbb világ kihalt, sok helyen még a bolygószellem sem élte túl a pusztulást. Az istenek óvjanak téged attól, fiam, hogy valaha is megpillants egy halott világot. Nekem megadatott... de ezt sosem köszöntem meg az isteneknek.
Ám ne hidd, hogy ezzel véget ért a sötét múlt. Igaz, a Közép-Birodalom már csak halvány árnyéka volt a korábbinak. Máguscsászára mindössze tucatnyi világot igázott le, s végül Nadyss szelleme győzte le őt. Ha a Közép-Birodalom korában az égre néztél volna, fiam, minden éjjel láttál volna holdat, úgy, miként a Napnyugaton. Mára csak a Sápadt Vándor maradt nekünk: tizenkét naponta tűnik fel az égen, s jobb, ha nem sejted, miféle sötét dagályt okoz a mágiában.
A hold zuhanását követő kataklizma számos ereklyét hozott felszínre az Ó-Birodalom korából. Tízezer esztendővel az Első Napcsászár kora előtt megszületett a Napnyugati és a Napkeleti Démonikus Császárság, s rövidesen követte a történelem színpadán az Északi és a Déli is. A négy részre szakadt Új-Birodalomból egyedül a Napkeleti érte el a hajdan volt központot: Abrysst. Ők voltak a mi elődeink, fiam...

  Oh, hisz majd’ elfeledtem, mi végre kezdtem bele a történetbe! Nos, a kardok miatt. A Napnyugati Császárságot a Dún Birodalom söpörte el, ugyanaz, amelyik később ellenünk is sereget küldött. Úgy hitték, fiam, hogy mi vagyunk a Napkeleti Császárság... s tartok tőle, még ma is ezt hiszik. Hadd adjak egy olcsó tanácsot: ha legközelebb a Napnyugatra mész, ne vidd magaddal azokat a kardokat!
Tudod, ni Mare inkvizítorai nem állhatják a magadfajtát. Ha tudnád, mit jelent a bal orcádra tetovált szimbólum, bizony mondom neked, te is vadásznál saját magadra. A könyvtáramba lefogadom, hogy a tetováló mester maga sem tudta. No, de hagyjuk ezt!

  Várj csak, fiam! Miért is jöttél? Ha jól emlékszem, a világról akartál kérdezni...?