|
Kouga és Ayame
Na szóval az első részben kiderült, hogy
jött össze Sango és Miroku, Kagome
és Inuyasha!Na, de miután Kouga
távozott tőlük furcsa
megmagyarázhatatlan ágyat érzett, hogy
elmenjen arra a helyre ahol először találkozott
Ayaméval.
- Mi ütött belém? Miért akartam
ennyire idejönni? Ezt nem értem!!
Ezen elmélkedve leüld egy nagy fa alá
nem is sejtve, hogy valaki figyeli őt!Már pár
órája ezen törte a fejét,
amikor az ismeretlen előjött
búvóhelyéről!
- Szia Kouga! Tudtam, hogy vissza fogsz jönni.
- Ayame?? Mit keresel Te itt? Azt hittem rég
visszamentél…..
De nem tudta a mondatát befejezni, mert Ayame
megcsókolta!
- Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?
Tudod jól, hogy én Kagomét szeretem!!!
- Kagome…. Mond meg nekem őszintén,
miért érdekel annyira Téged? Hisz ő
Inuyashát szereti!
- De….á Te ezt nem értheted!!
- Mit? Hogy te a lelked odaadnád azért a
halandóért, és nem veszed
észre, hogy ki is szeret valójában.
Hisz, mit tud ő neked adni? Csak bánatot,
szenvedést és –ezeket, a szavakat
már könnyeivel küszködve mondta-
fog neked adni és nem szerelmet!
Ezzel Ayame amilyen gyorsan jött olyan gyorsan
távozott. Otthagyva Kougát a gondolataival.
( - Mi van, ha igaza van? Mi van, ha végül
mégis a pincsit választja? És
miért vagyok ilyen mióta elment? Lehet, hogy
szeretem? Nem az lehetetlen! Vagy mégsem? Meg kell
találnom!)
Ezzel elrohant az erdő sötét
rengetegjében. Mindenhol kereste Ayamét, de
sajnos nem bukkant a nyomára! Eközben Ayame:
- Jaj remélem nem voltam túl
kemény vele. Hisz, ha szeretem, akkor
örülnöm kéne a
boldogságának. Mégse így
van! Mért? Miért kell szenvednem??
Ezek a gondolkodva elérkezett egy csodálatos
rétre. Volt ott egy kis patak is és
úgy döntött megfürdik,
hátha sikerül elfelejteni a nagy Ő-t.
- Már eltelt pár nap a
beszélgetésük óta
és még mindig nem találtam
rá! Jaj Ayame hol lehetsz?
Nem is vette észre a közelgő veszélyt.
Egy nagy pókszörny bukkant fel
mögötte, ami sikeresen eltalálta. Ebben a
pillanatban megjelent Ayame is, aki észrevette a
földön heverő Kougát. Szíve
összeszorult a látványtól,
hisz szerelme teste tele volt karcolásokkal,
mélyebb sebekkel. Hát igen mikre nem
képes a szerelem és a női erő. A lány
erőt vett magán és megtámadta a
szörnyet, amit sikerült legyőznie. Ekkor
Kougát egy biztonságos helyre vitte és
ellátta a sérüléseit. Mivel
az ékkőszilánkokat már odaadta
Kagoménak, ezért a
gyógyulása lassabb volt. Három nap
telt el a támadás óta és
még mindig nem tért magához. Ayame
már kezdte elveszíteni a reményt,
ám ekkor:
- A.. Aya… Ayame.
- Végre magadhoz tértél!
- Mi történt?
- Megtámadott egy pókszörny
és legyőzött. De szerencsére időben
érkeztem!
- Köszönöm!
- Nincs mit! De mit csináltál ennyire
távol az otthonodtól?
- Téged kerestelek!
- De miért!
- Mert rájöttem, hogy igazad van! Semmi
esélyem nincs Kagoménál,és,
mert rájöttem, hogy szer… szeretlek!
Végre valaki felnyitotta a szemem!
- Kouga…
- Még nem fejeztem be! Szóval
szeretném, ha velem jönnél és
az asszonyom lennél.
A lány boldogan igent mondott. Ekkor megcsókolta,
aki nem tiltakozott! Élvezték mind a ketten a
csókot, ami szenvedélyesebb, és
hevesebb volt, mint amiről valaha is álmodtak! Ettől a
naptól kezdve elválaszthatatlanok lettek
és összeházasodtak! Kouga
kibékült Inuyashával, akivel
megegyeztek, hogy egymás gyermekeinek a
keresztszülei lesznek! Így
végződött egy hosszú kaland, amibe volt
szerelem, harc, és szenvedély.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
