Név:  Szabó Máté

Kora:  27 éves

Testvér: egy fiú: Márk aki 7 évvel idősebb nála

Családi állapota: nőtlen

Együttese: Time,Tornádó

Műsor: Dr.Kvíz,Kvízió délelőtt,Kvízió, Betűbár,Szóda, Promo Sapienset, Tripla vagy Semmit és a Lazacot.

Kedvenc étele: rántott alma

Havi átlag telefonszámla: 15.000 Ft

Kedvenc Szóda játék: " egyenlőre mind, aztán ha kialakult megint nyilatkozom"

Kedvenc sport: kosárlabda (minden ami veszélyes)

Kedvenc film: "az egyik kedvenc, mert rengeteg van, ami azt a kitüntetést kategóriát kapná nálam: Casino

Kedvenc előadó: "szintén sok van, mindenevő vagyok, de legyen ma: Bob Marley".

Amit imád: színház, humor, zene

Amit utál: rosszindulat, humorérzékhiány

Szerepálma: Jézus Krisztus Szupersztár: Júdás

Tavalyi "önéletrajz" a tv2.hu -ról:

Nemsokára pont huszonnégy éve, hogy megláttam a napvilágot! Illetve születésem napján nem láthattam a Napot - legalábbis nem emlékszem - csak feltehetőleg a káprázatos neon- és reflkektor-fényeket, mert kicsivel este tizenegy óra előtt untam meg végleg a "bezártságot"! Talán azt is kevesen tudják - de tőlük sokszor megkapom -, hogy koraszülött vagyok, napra pontosan nyolc hónapra születtem! Na, nem mintha ez kimondottan érdekes lenne, hiszen nem vagyok ezzel egyedül a világon, de ha másért nem, hát azért, hogy a pontosságot és a reflektorfényeket megszerettem. Hiába, ami először éri a gyereket, az állítólag meghatározó lehet...

Szóval elég hamar elkezdtem foglalatoskodni a reflektorfényben zajló dolgokkal...
Na, de kezdjük az elején: zeneóvoda! A normál mellett...

Épp, hogy járni, mászni tudtam, első utam édesapám hifi-tornyához vezetett. Azok a jó öreg szalagos magnók, nagy tárcsával. Az igen! Addig óbégattam, míg sikerült megértetnem magam, és a fülemre került a fülhallgató. Talán egy Abba-slágerrel, de erre szintén nem esküszöm meg, ám az tény, a '80-as évek elején bizony ők is hódítottak javában. Talán így fogunk majd mi is. Szóval fel a füles, és "Indulhat a TÁCI"! Ahogyan én neveztem az akkori mozdulataimat. Sorozatos középpont felé törekvés már kicsiként is, de csak egészséges formában, ez szerencsére máig megmaradt. Tisztában vagyok a határokkal. Mindent szabad mindenkinek, de elfogatható formába öntve, ismerve a "hogyan" fogalmát!

Néhány év múlva következett a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakközépiskola, ahol az öt évnyi zongoratanulás, majd ütőzni-tanulás után nem egy zenekar létrehozásában tevékenykedtem, doboltam, énekeltem, emellett számtalan szavalóversenyen vettem részt, drámanapokon játszogattam, rendezgettem a tizenkét év alatt. De nagyon szerettem az iskolámat, mint általában a sulijaimat, ahova jártam, nagyon meghatározó élményekkel lettem gazdagabb, megpróbáltam mindenből a számomra fontosat kiemelni, és nem utolsó sorban kamatoztatni, ami főleg ma, rettentően fontos. Szerintem.

A Nagy Durranás pedig 1993-ban következett be! Válogatást rendeztek a Légy jó mindhalálig gyermekszerepeire Kecskeméten. Hogy, hogy nem? Én is megjelentem a "castingon", sőt meg is kaptam benne: Böszörményi szerepét. S a szereppel együtt bizony jött a "színházi szérum-injekció", szerlemes lettem a színházi légkörbe, az előadásokba, a sikerbe, a próbákba, az emberekbe, a reflektorokba, a színház illatába, az életformába! A Légy jó... után még játszhattam pár darabban gyermekként, majd az érettségi évében beválogattak az Oliver-be is, úgyhogy teljesen egyértelmű volt, hogy miután szerencsémre felvételt nyertem a volt Nemzeti Színiakadémiára - ma Pesti Magyar Sziniakadémia -, a színi pályára adom a fejem.

Egyszerűen más elképzelhetetlen volt!

Sikeresen végeztem a három évet, rengeteg darabban kijártuk a picike szerepek szamárlétráját, de ez így természetes. Majd 2003-ban szerződtetett a színház, mint segédszínészt. Az apró pici szerepekből, kis epizódszerepek lettek, és remélem a sort hamarosan folytathatom. Ám még másodikos voltam, amikor bekopogtatott a televíziózás az életembe. Talán nem túlzás, csak idézőjeles, de újabb szerelem kezdődött! Promo Sapiens, Tripla vagy Semmi, LazaC... - egyik jobb volt, mint a másik! Három teljesen különböző műsor, de kamera előtti, erős, jó értelemben vett feszült, izgalamas munka! Kihívó és élvezetes...

Persze mindenkinek nem tetszhet, de én szerettem és nagyon jól éreztem magam benne/bennük. Hiába, reflektorok ott is vannak, a pontosság pedig kimondott előny. Mindenféle szempontból, akár munka, akár időbeli pontosságról van szó, váratlanabbnál-váratlanabb helyzetek, ezek pillanatok alatti megoldása kétmillió tévénéző szeme láttára; akárhogy is, nem mindennapi feladatok, de - nekem - szuperek!

Amúgy rettentő jól érzem magam a gúnyámban, ha kell (és kell!), néha elutazgatom, beülök az autókámba, és megyek. Kirándulok, zenét hallgatok, gondolkodom, élek egy kicsit a városon kívül... Is...