Ékfarkú amandina
Általában békés természetu madár, de egyes - foleg idosebb - példányok agresszívek is lehetnek, ezért nála gyöngébb madarakkal inkább ne tartsuk együtt.
Bevezeto Ez a mutatós, elegáns, eroteljes megjelenésu madár hamar felhívja magára a kezdo madártartók figyelmét.
Története
Annak ellenére, hogy ausztráliai hazájától bizony elég messzire vetodött, mégsem tartozik a kényes szobamadarak közé.
Leírása
A hím és a tojó színezete alig tér el egymástól, ezért a nemek megkülönböztetése csak a hímek éneke alapján lehetséges (amit én inkább brekegésnek neveznék). Két alfaja ismert, amelyek elofordulnak hazánkban is. Jól meg lehet különböztetni oket egymástól a csor színe alapján: míg az egyiké piros, a másiké sárga. Megfelelo szakértelem hiányában esetenként keresztezik egymással a két alfajt, így a narancssárga csoru egyedek sem mennek ritkaságszámba.
Az állat helyének kialakítása
Általában békés természetu madár, de egyes - foleg idosebb - példányok agresszívek is lehetnek, ezért nála gyöngébb madarakkal inkább ne tartsuk együtt, különösen kisebb kalitkában.
Etetés-itatás
A fiókaneveléshez a szokásos lágyeleség mellett szükséges lisztkukac etetése is.
Gondozás
Vigyázzunk, nehogy túl korán elválasszuk oket a szüloktol! Az ékfarkú amandina meglehetosen sokáig eteti fiókáit a kirepülés után is, ezért feltétlenül várjuk ki, amíg a fiatalok biztonságosan képesek egyedül is táplálkozni.
Meg kell említeni, hogy nem minden ékfarkú amandinapár jó utódnevelo, ezért nem ritka, hogy egyes tenyésztok igénybe veszik a japáni sirálykapintyet, mint kituno dajkamadarat. Ilyen esetben fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a dajkamadár ne fogjon ido elott újabb költéshez és ne hanyagolja el mostohafiai etetését, mert ezáltal esetleg azokat éhhalál fenyegetheti. Tanácsos ilyen esetben kirepülés után a fészekodút leemelni.
Szaporítás
A szakirodalom szerint könnyen költo faj. Nekem úgy látszik, eddig nem volt szerencsém, mert az egyetlen fészkelésbe kezdo párom a fészekellenorzés után nem volt hajlandó a néhány napos fiókákat tovább etetni, azok kihultek és elpusztultak. A pár újabb fészkeléshez még egy év múlva sem kezdett.
E faj esetében is, éppen e tapasztalat alapján a zárt fészekodú használatát ajánlom. Hacsak nem muszáj, ne ellenorizzük a költést! A 3-6 tojásból anélkül is kikel a fióka körülbelül 14 nap kotlási ido után. A kikelés tényét a fülünkkel is megállapíthatjuk, mert a fiókák jellegzetes hangok kíséretében kérik az etetést.
|