Egy álom

Gyönyörű álmot láttam az éjjel,
Egy fekete lovon vágtáztam a szélben.
Az álom valóságnak tűnt,
De felébredtem s testem legyengült.

Ébren vagyok és csalódott,
Mert ez csak egy álom volt.
Minden szép volt mint egy mesében,
Mindjárt el is mesélem.

Előttem állt az a gyönyörű ló,
Semmi máshoz sem fogható.
Felültem rá és megbízott bennem,
Pár perc múlva kint voltunk a réten.

A lemenő nap alatt vágtáztunk a mezőn,
De a ló hirtelen megállt, mert valami feltűnt.
Körülnéztem de semmit sem láttam,
De ő tudta, hogy van ott egy állat.

Rábíztam magam arra megy amerre akar,
A ló jobbra fordult és elindult hamar.
Teste izmos volt, vágtája akciós,
Az állat ami figyelt utánunk rontott.

A ló észlelte és vágtája galoppba hevült,
Egy árok került elénk miközben repült.
A ló nem lassított: az utolsó esély volt egy ugrás,
Melyet az árok felett kellett megtenni, vagy bukás.

Bíztam a lóban mint ő is bennem,
S eljött a pillanat ugrani kellett.
Nekünk sikerült de az állat elbukott,
Ezután nyugodtan sétáltunk a másik oldalon.

Fáradtan és félve haza ballagtunk,
S otthon rögtön elaludtunk.
Gyönyörű álom volt amit átéltem,
S a fekete ló most is ott vágtat a széllel.

/Nagy Nikoletta,17 éves/