1603. I. József Nagy- Británia királyságának uralkodója lesz

Az 1603-as év jegyezte Skócia és Anglia koronáinak egyesülését I. József uralkodása alatt. Sok történész úgy látja ezt az egységesítést, ami tökéletesen elfogadható volt a welsh-ieknek, akiknek nem volt saját kiemelkedő vezetőjük, és aki most azzal dicsekedhetett, hogy a britt királyság része, ellentétben, hogy pusztán Anglia része. Ezután a welsh-i köznemesség új kivonulása volt Londonba, hogy részt vegyen a királyi támogatások adományozásában.

1621. Dr. Davies brit nyelvtanja

Azon felül, hogy segített William Morgan-nek a fordításában, Dr. Davies segített kijavítani a Hétköznapi Imakönyvet is 1621-ben, akkor amikor a welsh-i nyelvtan megjelent latinul. Erről a 2 befolyásoló munkáról azt írta James Howell , hogy ez egy nyers feladat volt, hogy megszelídítse a vad és gazdag nyelvet, és megalkossa a nyelvtani erőfeszítéseket, hogy megfékezze őt, így most szabályok által beszél és verstan által énekel.

1621. Cynwal „Salmau can” –ja

Willian Cynwal költőre emlékeznek a legjobban a verselési zsoltárjai miatt, amit úgy mutattak be, mint egy melléklet a Welsh-i Hétköznapi Imakönyvhöz 1632-ben. Ezt a könyvet gyakorlatilag az egyetlen egyházi énekeskönyvként használták Wales-ben több, mint 100 évig, a zsoltárok nagy részének tartalmát használták a welsh-i templomokban gyülekezeti énekeknek.

1622-1709. Huw Morys és az új versforma

Huw Morys Eos Ceiriog (Ceiriog fülemüléje), az angol polgári háborúk idején íródott. Főleg társadalmi kérdésekkel foglalkozik, Morris létrehozott egy versformát, ami a hagyományos hangsúlyos szótagokon alapult, és a szavak keveredtek a zenével, egy új welsh-i költészeti iskolát alapított.

1632. Dr. Davies felhívása, hogy tanítsák meg Wales hercegét welsh-i nyelvre

1632-ben a Dicrionarium Duplex-ében a fáradhatatlan Dr. Davies a következőket írta Henriknek, Wales hercegének, ekképpen előrehozva az előkészületet, amin keresztülment Charles Windsor 1969-es beiktatása miatt: „Őfelségednek el kellene töltődnie a bölcsőtől, úgymint a többi nyelvvel, a sziget ősi nyelvével, ami most a saját welsh-i embereidre korlátozott…a nyelvtudás nem megaláztatás a hercegeknek”. A welsh-i emberek tipikus visszautasításában a herceg őrei figyelmen kívül hagyták Dr. Davies tanácsát.

1650. Törvény az evangélium jobb népszerűsítéséért és prédikálásáért

 A törvény Károly király legyőzése után volt. Wales-ben a törvényt arra szánták, hogy gyökerestől kiírtsák az ellentétes véleményen lévő lelkészt, de ez 63 új iskola megnyitáshoz vezetett, amelyekben a gyerekek megtanulhattak írni és olvasni (noha angolul). A törvény egy új írni-olvasni tudó papi réteg létrejöttét eredményezte és lelkes lelkészeket, akik fertőzése Wales-ben az utolsó volt, a methodisták sokat tettek, hogy előkészítsék a terepet a műveltégnek egy századdal később.

1662. Az egységesség törvénye

Amikor az országgyűlés megrémült a szakadárság növekedésétől, elhatározta, hogy gyülekezeteket visz a sorokba az egységesség törvénye szerint elvárva a papoktól, hogy hozzájáruljanak a szertartásokhoz és a megalapozott egyház liturgiájához (Wales-ben még egy idegen intézetnek tekintették). A törvény egy nem szándákos hatása a korlátozó Clarendon Kóddal (1661-5) alapított dolgokkal együtt az volt, hogy az összes gyülekezet az Új Világba költözött, olyan sok gyarmathoz vezett, mint a welsh-i kvékerek, amelyek később Pennsylvánia nemzetközösségévé váltak.

1664. A nem anglikán imaház törvény

A nem anglikán imaház törvény megtiltotta a több, mint 5 főből álló csoportoknak, hogy összegyűljenek a vallási istentiszteletre, másra, mint amit a megalapozott egyház előírt. Hatása volt a támogató kivándorlásra Észak- Amerikába, ahol a welsh-iek kiemelkedővé váltak a városi kormányban és egyetemben (mindkettőt a nem anglikán imaházról szóló törvény kizárta az úgynevezett türelmi rendelet elfogadása után 1689-ben.

1667. Charles Edwards műve: Y Ffydd Ddi-ffuant (Az őszinte bizalom)

Edward hirdette a hitet, hogy a welsh-i emberek az Isten választott népe volt, helyettesítette az izraelitákat vagy közvetlenül az elveszett törzsekből származtatták magukat. A könyve a welsh-i emberek történetével foglakozik, a keresztény vallás történetével és az egyéni welsh-i emberek lelki körülményeivel.

1674. A welsh-i reményt felállítják Londonban

A methodista prédikátorok megérkezésével Wales-ben a bajt hazavitték a nyomtatott munkákhoz, hogy tanítsák a hétköznapi embereket. 1674-ben Thomas Gouge a welsh-i reményt felállította, hogy angol iskolát alapítson Wales-ben, de azért is, hogy bemitasson könyveket welsh-i nyelven.

1681. Canwyll y Cymru Rhy Pritchard-tól

Sok 17. századi welsh-i irodalmat terveztek, hogy prédikálja az evangéliumot. Prédikátor-költő Rhys Pritchard bemutatta az ő Canwyll y Cymry-t (A welsh-i gyertya) 1681-ben. A könyv egyszerű, morális strófákat tartalmazott, ami később sok welsh-i egyházi ének forrásává vált, hatalmas hatása volt, hogy a nyelvet életben tartsa, mint az egyetlen elérhető könyvet a gyerekeknek.

1681. William Penn tulajdonjogokat adott Pennsylvániának

Egy levélben a barátjának, Robert Turner-nek egy nappal azután, hogy a földjeit elismerték Észak-Amerikában, Penn megírta az okait, hogy miért nem hívják a területet Új Wales-nek. A választása, hogy Pennsylvániának hívják helyette a fordítással, mint Fejfák ( a Welsh szót Pen úgy fordította, hogy fej, vagy fő).

1688. Stephen Hughes bemutatta a Taith y pererin-t

Ez a könyv, Bunyan Egy zarándok előmenetele változata egy volt a sok welsh-i munka közül, amelyik hasznát vette a lehetőségeknek, hogy a nyomtató burjánzását ellátta. A welsh-i protestánsoknak a könyv az egyik leghíresebb munka maradt, amit valaha nyomtattak.

1699. Az SPCK-t megalapítják

A keresztény tudomány terjesztésének társaságát Sir John Phillips Pembrokeshire-ből alapította (Mrs. Bridget Bevan-nal és Stephen Hughes-sel együtt). Az SPCK segített megalapítani a jótékonysági iskolák hálózatát Wales-ben, ami kárpótolta a welsh-i nyelvet, és segített bemutatni a befolyásos könyvek számát, beleértve Ellis Wynn Gweledigaetheu y Bardd Cwsc című művét (Egy alvó bárd látomása) 1703-ban, a kor betegségeinek gúnyirata és a könyv ma a welsh-i magas anglikanizmus klasszikusának tekinthető.